Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

5. szám - Kozák István: A hazai szén- és ércbányák házi szennyvizének tisztítása

414 Hidrológiai Közlöny 1961. 5. sz. Kozák I.: Szén- és ércbányák házi szennyvize 7. ábra. Szennyvízszivattyú ön jelszívóvá tételének szokásos és alkalmazott működési vázlata 0ue. 7. CxeMa deucmeun npeoöpa3oeaHHoeo aacoca cmotHbix eod K caMoecacbieamiw OÖUHHUM [a] u npuMewieMbiM [6] nymeM. Abb. 7. Betriebsskizze der gewöhnlichen [a] und angewandten [&] Durchbildung der Abwasserpumpe zwecks Selbstansaugen nak szívással kell dolgoznia. A tisztítatlan szennyvizet mindig szennyvízszivattyúval kell szállítani, s a visszacsapó és lábszelepek itt gyakorlatilag sem használhatók. A szennyvízszivattyúk önfelszívását a szívó- és nyomócsőbe épített egyegy zárt tartállyal biztosítják. Ezzel való össze hasonlításra bemutatjuk a betervezett egy-tartályos megoldásunkat, amely csak kis szükséges szívómagasságnál működik (7. ábra). Az egytartályos megoldásnál a tartályt nem a csővezetékre, hanem a födémre lehet felfüggeszteni, kevesebb a hibaforrás, egyetlen tartály ellenére több vizet lehet a szivattyú beindításához tárolni, végül a szivattyú a tartály teljes térfogatát hasznosítja, s ezért a tartályban leülepedett sűrű zagyot hosszabb leállás után is szállítani tudja. IV. Az új műtárgyak előnyei, a fejlődés iránya 1. Műszaki előnyök A II. fejezetben ismertetett szennyvíztisztítási módszerek közül csupán a csúcskiegyenlítés az egyetlen nem bevett eljárás, az említett műtárgyak közül pedig csak a kombinált műtárgyak jelentenek újdonságot. A csúcskiegyenlítést eddig kétféleképpen oldottuk meg ; a szabályozó ajtós és az úszó szabályozós berendezéssel. Ezek beépítésével az ülepítő medence után következő műtárgyak már folytonos terhelést kapnak, ezért a biológiai csepegtetőtest nem szárad ki, tehát nem megy tönkre. A közbenső vagy a végső átemelő szivattyút, továbbá az utóülepítő és fertőtlenítő medencéket a kiegyenlített szennyvízmennyiségre kell méretezni, amelynek a csúcshoz való arányát a 2. ábra is szemlélteti. Az elosztott csúcsmennyiség szélső esetben megváltoztathatja az egyébként szükséges tisztítási technológiát is. Előfordulhat az, hogy a valóságos csúcshozam és a recipiens hozamának aránya miatt teljes biológiai tisztítást kell végezni. Ha azonban a csúcsot eloszlatjuk, az elfolyó szennyvízmennyiség fajlagos értéke a befolyó szennyvízmennyiségnek csak kis hányada. Emiatt ugyanaz a szennyvízmennyiség kisebb hozamú patakba, illetve ugyanabba a patakba nagyobb szennyvízmennyiség bocsátható (vagy az azonos szennyvízmennyiséget ugyanazon recipiensbe egyszerűbb tisztítással, tehát pl. biológiai tisztítás nélkül is be lehet engedni). Minthogy pedig a kiegyenlített csúcshozam állandóan ad olyan vízmennyiséget, amely a biológiai csepegtető forgó permetezőjét forgatja, elhagyható a máskor szükséges adagoló szifon, tehát a csúcskiegyenlítő' berendezés nem növeli a hibaforrásokat. A csúcskiegyenlítés a kétszintes ülepítő működését is javítja. A 2. ábra tanúsága szerint a csúcsidőszakokon kívül alig van szennyvíztermelés. Ezért már az egyórás csúcsra méretezett ülepítőtér esetén is a szennyvíz zöme 6—7 órát tartózkodik bent, tehát az először fellépő nem kívánatos,, lassú és bűzös savas erjedés az iszapmennyiséget, alig csökkenti. A kiegyenlítéssel az oxigéntartalom ugyan nem növelhető, de csökkenthető az oxigén szükséglet: két műszakváltás között kb. a szennyvíz egy hetede csak 7 óra hosszat, egy hetede csak 6 óra hosszat, és így tovább, mind rövidebb ideig tartózkodik. Ennek következtében ugyanannak a szennyvízmennyiségnek kisebb az oxigénigénye, hamarabb bedolgozódik az ülepítő, előbb indul meg benne a hatásosabb és szagtalanabb metános (lúgos) erjedés. Hatása csekélyebb, de hasonló a tisztítás utáni ülepítőbe visszaszivattyúzáshoz.. A folyamatos terheléssel a csúcskiegyenlítés a nagyterhelésű rendszerhez hasonló előnyt biztosít, minthogy a baktériummunka szabályos terhelési szünetek okozta káros megszakítását [1],. 169. old.) megszünteti. A kombinált (összeépített) műtárgyak előnyei már egyszerű összeépítés esetén is kézenfekvőek : kisebb, beépített térfogat, olcsóbb építési és tervezési költségek. Az Országos Típustervekkel szembeni módosításnak a következménye két további előny is : az egyszerűbb szennyvíztisztítási technológia továbbá az egyszerűbb statikai és kiviteli megoldások. A beépített térfogat csökkentését egy határfal megtakarítása, valamint a biológiai csepegtető alatti tér fertőtlenítőkénti felhasználása, a kétszintes ülepítőben a köralaprajznál adódó „holttér" megszüntetése, továbbá a biológiai csepegtetőrészben a kezelésre és szellőzésre használhatatlan egyik oldali körüljáró folyosó kiküszöbölése, végül a biológiai csepegtető feletti tér látszólagos csökkentése (azáltal, hogy a vasbeton födém helyett nagy felületen fedlapot készítünk) okozza. Az előbbi okok miatt az építési költség jelentősen csökken, hiszen e műtárgy számára csak egy munkaárkot kell készíteni, amelynek földmunkája, dúcolása, víztelenítése kisebb, de a műtárgy beton-, acél-, zsaluzási-, vakolási-szükséglete is sokkal kevesebb. A tervezési költségek — az egyedi tervezéshez képest — mindenféle tipizálás esetén csökkennek. De ha a műtárgyat négyzet alaprajziira. minél laposabbra (kis víz- és földnyomás, alacsonyabb talajvíz és kisebb esésveszteség miatt) s a födémet fedlapokkal statikailag is célszerűen tagolva alakítjuk ki, ezek — és a közös határfal — miatt egyszerűsödik a statikai méretezés és. a tervezés is. Ha a mozgó, könnyen hibásodó, drága, gondos tervezést, kivitelezést és karbantartást