Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)
5. szám - Kozák István: A hazai szén- és ércbányák házi szennyvizének tisztítása
410 Hidrológiai Közlöny 1961. 5. sz. Kozák I.: Szén- és ércbányák házi szennyvize szerves szennyeződés — középértékben — 64 (45—83)%-a a teljes szerves szennyezésnek. Ezek szerint tehát az összes dolgozók ilyen származású szennye 15% X Vs = 5% 85% Vni ^ 2,75% 7,75% X 64% = 4,95°/ %-a az azonos lakosszámú település bélsár és vizelet okozta szerves szennyének. Ezt a szerves szenynyezést minden üzemnél állandónak vehetjük, s olyan érc- és szénbányáknál, ahol konyha nincs, a szerves szennyezés nem növekszik. Ugyanezt állíthatjuk olyan konyha nélküli szénbányákra is, ahol a fürdővizet külön kezelik. Az étkeztetés jelentéktelensége miatt a konyhák okozta szerves szennyel későbbiekben már nem is foglalkozunk. A fürdésnél vízbe kerülő szappan nem haladja meg a fejenkénti 10 g-ot, ha figyelembe vesszük azt, hogy havi átlag 25 munkanap alatt legfeljebb % kg-os mosószappant használnak el a bányászok. Minthogy a dolgozók átlag 85%-a (a földalatti létszám) fürdik, így a szappanfogyasztás 10x0,85 g/fő/nap mennyiségre becsülhető. A fürdővíz töménységének két szélső esete: az előbbi szappanmennyiségnek 50 1 vízzel, ill. kb. 10 g szappannak 100 1 vízzel való hígítása. Más dimenzióban e két mennyiség 170 g/m 3, ill. 100 g/m 3 szappan/víz arányt ad. Ha az eddigieken felül figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a kőszén — annak ellenére, hogy elemei C-ből és illanó anyagokból áll — a szennyvíztisztítás szempontjából ásványi anyagként viselkedik ([1], 71. old.), akkor megbecsülhetjük a bányaüzemi szennyvíz biokémiai oxigénigényét. A szerves anyag mennyisége tehát — a városi 730 g-mal szemben 0,495x730 = = 36 g és 170, ill. 100 g összegéből nyerhető, tehát 206—136 g/m 3-re tehető. Ezért pedig a bányaüzemi dolgozók biokémiai oxigénigény számításánál széles körben alkalmazott 1/ : j-o._s lakosegyenérték túlméretezéshez vezet, mivel az előbbiekvárasi [o] BarrwszénbónyiszaH [í] Mecseki [c] ,Vomsi [a] Mecseki [r] Bortwszénbányászalí [i] jj. - /Ügnitbónyószali \d\ Szerves anyag [-4] Szervetlen anyag tartalom [B] 3. ábra. Házi jellegű szennyvíz szerves és szervetlen anyag tartalma városi, barnaszénbányászati, mecseki és lignitbányászati szennyvíznél 0ua. 3. CodepotcaHue opeanimecKux [A] u HeopeammecKux [B] eeufecme eopodcKux cmonHbix eod [a], nomoM cmotHbix eod öypoyeoAbHbix uiaxm [6], Meienctiux [c] u AuemimHbix uiaxm [d]. Abb. 3. Gehalt von hausUchen Abwassem an organischen [4] und anorganischen [2?] Stofjen bei stadtischen Abwassem [a], Abwassem in Braunkohlengruben [6] im Gebiet des Mecsek [c] und in Lignit-Abbaugebieten [d] ben levezetett lakosegyenérték 206 : 730 = 1/ 3_ 6 0, ill. 136 : 730 = x/ 5i3 7 közé esik. A túlméretezés mértéke 3,60 : 3 = 1,2, ill. 5,37 : 3 = 1,8-szoros (3. ábra). Eelül kell vizsgálnunk az ásványi szennyezések eddig elfogadott jellemző értékeit is, mert véleményem szerint itt sem teljesen mértékadóak a számadataink. Imhoff adatai szerint naponta egy lakos szennyvize 80 g, ill. egy m 3 szennyvíz 530 g ásványi anyagot tartalmaz. Bányaüzemekben az ásványi szennyeződés szénporból és iszapból áll, ami a fürdésből és a takarításból származik. Az iszap és por mennyisége jelentéktelen, ugyanis a kötelező használatú csizmamosók nagymennyiségű iszapját a különálló iszapfogók az ülepítő medencébe jutás előtt felfogják. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a szálló szénpor szemnagysága 0,5—10 mikron, zöme azonban 2 mikron feletti, s az emberi test bőrfelülete átlagosan 1,5 m 2, akkor a bőrfelület 80%-ára — 1,2 m 2 = 12 000 cm 2-re — a 10 mikronos = = 0,001 cm-es élhosszúságú kockából 12 000 X X 0,001 = 12 cm 3 szén rakodhat. A mecseki szén víztartalma kb. 7 (2—12)%, a száraz térfogatsúlya kb. 0,85 g/cm 3, így a száraz szén súlya 12x0,93x0,85 = 9,5 g. A többi barnaszénbányáknál ez az eredmény a 20 (13—27)% átlag víztartalom miatt 5x0,80x0,85 = 3,4 g, lignitbányáinknál pedig 5 x 0,6 x 0,85 = 2,6 g-ra értékelhető. Az utóbbi két mennyiség aránya a mecseki bányákéhoz képest jelentősen eltolódik, ugyanis a mecseki bányáink a legszénporosabbak és a legmelegebbek, s így itt valóban dolgoznak ruhátlan felsőtesttel is, a többi vidékeken csak a fej és a kéz fedetlen, ezért másutt csak mintegy 0,5 m 2 átlagos testfelülettel számolhatunk, tehát a szénpor mennyisége a barnaszén és lignitbányáknál 1,43, ill. 1,09 g. A szén — meddő — és más eredetű por a takarítással távozik el. Ezek közül számítani csupán a bányászok ruhájából kipergő vagy lehulló anyagot érdemes. Ezek csak a fürdő és iroda (öltöző, lámpakamra, segélyhely, felolvasó stb.) épületekben keletkezhetnek. Átlagértéke dolgozónként naponta mintegy 8—12 g-ra tehető. A vizes és sáros munkahelyen dolgozók a ruhájukra esetleg rátapadó anyag nagy részét letisztítják a külszínre érkezés előtt, a többinek pedig — a tartózkodási idő rövidsége miatt — igen kis hányada hull le ezekben az épületekben, hiszen a dolgozók zöme a lámpa leadása után levetkőzik és fürdik. Az esetleges zsebbe hullott anyag legtöbbnyire a ruha kimosásáig benne marad. Ez a szénmennyiség a víztartalomtól függően a Mecsekben 11,2—7,45 g, a barnaszénbányászatban 9,6— 6.4 g, a lignitbányászatban 7,2—4,8 g. így tehát az Imhoff szerinti fejenkénti és naponkénti 80 g ásványi viselkedésű szennyezés bányaüzemeknél még a negyedét sem éri el. Ha a ruháról lehulló anyag előbbi számadatainak átlagával számolunk, akkor a Mecsekben 9.5 + 9,3 = 18,8 g, a barnaszénbányászatban 3,4+ + 8,0 = 11,4 g, a lignitbányászatban pedig 2,6+ + 6,0 = 8,6 g, az összes ásványi szennyezés,
