Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)
5. szám - Kozák István: A hazai szén- és ércbányák házi szennyvizének tisztítása
Kozák I.: Szén- és ércbányák házi szennyvize Hidrológiai Közlöny 1961. 5. sz. 409 tűrni, s rövidebb élettartamú, olesobb anyagból kell megépíteni a 30—35 évnél rövidebb művelési idejű bányák beruházási létesítményeit. 2. A szennyvíz csúcshozama (2. ábra) A szennyvíztisztító berendezéseket valamely mértékadó időszak maximális terhelésére méretezzük. A szennyvíztisztításnál három — az egésznapos, az egyórás és az egy másodperces —- csúcsértéket szoktuk számítani. Az egésznapos csúcs számítása hasonló a lakótelepek vagy más ipari üzemek szennyvízmennyiségének számításához ; a fogyasztók vagy az üzemi technológia részszükségleteit kell összegezni . Az egyórás és a másodperces csúcs számítása terén nincs megfelelő összhang. A tervezési segédletek által a két határértékkel megadott fogyasztási adatok közül csak a helyi körülmények ismeretében lehet a — jelenlegi és várható «— valóságot megközelítő értékeket megválasztani. A bányászatban legdöntőbb mennyiségű a fürdővíz fogyasztás, aminek a mennyiségét számos változó befolyásolja. A fürdővíz fogyasztás fajlagosan legnagyobb a leginkább szénporos liasz bányászatban, s legkisebb az ércbányászatban. Ugyanilyen értelmű a fürdőző és nem fürdőző dolgozók számának megoszlása is. Növeli a különbséget az, ha a dolgozók jelentős része olyan közlekedési eszközön jár, amely a műszakvége után negyed- félóra múlva indul, s ezért e dolgozók közül kevesebben fürdenek. Ha kevés a csapolóhely, a bányászok egy része nem várja meg azt, hogy sorrakerüljön a fürdésnél. Ha viszont sok a csapolóhely, sok az elfolyási veszteség, mert feleslegesen — sokszor esetleg órákon keresztül — nyitva tartják a csapokat. Fogyasztási ingadozást okoznak az évszakok is, valamint a jobb és rosszabb feltételű munkaBányaüzem > M í C; lakótelep (tmhoff) \ í £ .N. § Napi átlag M \ \ » helyek számarányának hullámzása. De befolyásolja a fogyasztást az egyéni járművek gyarapodása és a 7, ill. 6 órás műszak bevezetése is. A nem fürdőzés révén keletkező szennyvizek százalékos mennyisége elenyésző. A néhány lakásból álló, nem fejlődő készenléti lakótelep, valamint az üzemi W.C.-ék, továbbá a takarítás, végül az esetleges üzemi étkezde vízhasználata — ma és a távolabbi jövőben is — alig változik. A fürdők szennyvizének mai és jövőbeni számításba vétele — a szennyvíztisztítók szempontjából — körültekintést igénylő feladat, hiszen értéke 50—100 l/fő között változhat, s mind az alul, mind a túlméretezés kellemetlen gazdasági következményekkel járhat. Az alsó határérték csak jelenleg, s nem teljes számban fürdőző ércbányászati dolgozóknál fogadható el. A felső határértéket valószínűleg (más csökkentő hatású körülmények miatt) a legszénporosabb bányák sem lépik túl még a jövőben sem. Az órás vagy másodperces szennyvízcsúcs megállapítása a maximális műszaklétszám alapján úgy gazdaságos, hogy már a bánya — helyesebben a tisztító berendezés — élettartamát is figyelembe vegye, s megtűrjön egy rövidebb (néhány éves) túlterhelési időszakot is. 3. A szennyvíz összetétele Imhoff közismert és sokat idézett műve, ill. a MSZ 15302. szerint a közepes város szennyvize m 3-enként 530 g ásványi s 730 g szerves szennyeződést tartalmaz. A bélsár és vizelet a szerves szennyeződés 45—83%-a. Ipari szennyvízzel vegyes szennyvíz sokkal töményebb, a magas civilizáltságú városoké viszont jóval hígabb. Ezek az adatok tehát oly lakosokra vonatkoznak, akik legalább a teljes munkaidejüket, de zömükben a nap teljes 24 óráját a vizsgált csatornahálózaton belüli területen töltik el. (E területen belül étkeznek is.) Ezzel szemben a bányaüzemeknél — a 10— 20%-os összlétszámú külszíni dolgozó kivételével — mindenki csak az aknába szállásig, 10—15 percig, ül. a kiszállás után, a fürdőzés alatti 30—40 percig tartózkodik a csatornázott területen. A dolgozók 80—90%-a tehát csak tizenötöd, huszadannyi időt tölt a csatornázott területen, mint egy városi lakos, vagy városi dolgozó. Éppen ezért bányaüzemeknél étkeztetés vagy egyáltalán nincs, vagy csak a külszíni dolgozók egy részére, s ez is nem helyszínen készített ételből. A bányabeli dolgozók szükségleteiket a földalatt elhelyezett űrcsöbrökbe végzik el, amelyet tőzeges kezeléssel a meddőhányókba temetnek és nem a csatornahálózatba juttatnak. Az étkezéssel és a mindennapi élettel kapcsolatos többi szennyvízféleség a bányáktól különválasztott és rendszerint távolabb fekvő lakótelepeken jelentkezik. Előbbiek szerint tehát a dolgozók 15 (10—20)%-a naponta 8 órát (a nap 1/ 3-át), a dolgozók 85 (80—90)%-a pedig összesen 40—55 percet (a nap 26—36-od részét, középértékben 1/ 3 1- ét) tölt az üzem területén. Az idézett irodalmi adatok alapján a dolgozók bélsár és vizelet okozta 0 S 12 18 24 [óra] 2. ábra. A bányaüzemi, lakótelepi és napi átlagos szennyvízmennyiség változása 0U3. 2. H3MeHeHue KOAimecmea cmoHHbix eod Ha eopHbix uiaxmax [a], e noce/iKax [6] u cpednecymoHHasi eemnuHa [c] .466. 2. Veranderlichkeit der Abwassermengen bei Bergbavbetrieben [a], bei Wohnsiedlungen [6] und im Tagesdurchschnitt [c]
