Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

1. szám - Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése és a vízgazdálkodás

Bözsöny D.: Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése Hidrológiai Közlöny 1961. 1. sz. 3 szakmájáról. Véleménye még kialakulatlan, ezért fennáll annak a lehetősége, hogy az iskola elvégzése után más hasonló munkaterületen fog elhelyezkedni. Ezt a lehetőséget már a tantervek összeállításánál is biztosítani kell. Az iskolatípus kialakítását befolyásolja továbbá az a törekvés, hogy általános vízgazdálkodási ismereteket kell nyújtani, hogy így is biztosítsuk az átfogó, a vízgazdálkodás különböző ágazatainak összefüggéseit ismerő technikusokat. E két meggondolás alapján a vízépítőipari szakközépiskolákon nem volnának szakágazatonkénti tagozatok, hanem a tanulók egységes kiképzést kapnának. A szak, amelyre képesítenének építőipari volna, általános vízgazdálkodási ismeretekkel. Ebben az esetben a tanulók a népgazdaság terveinek megfelelően a vízgazdálkodás különböző ágai között, továbbá más iparágak területére is gyorsan mozgósíthatók lesznek. Természetesen kellő arányban kell oktatni a vízgazdálkodást is, hogy a vízépítő felsőipari iskolai képzést legyen mire alapozni. A felsőipari iskolába a hallgatók 19—20 éves korukban iratkozhatnak be a már ismertett feltételek mellett. Az irányelvek alapján lehetőség van arra, hogy kellő gyakorlattal a vízépítőipari szakközépiskolából közvetlenül, míg gimnáziumi érettségivel vagy más szakközépiskolai végzettséggel felvételi vizsga után a hallgatók felvételt nyerjenek a vízépítő felsőipari iskolába. Ebben az iskolatípusban az oktatás két-három évig tartana, és több ágazatban biztosítaná az irányító munkát is ellátni tudó technikusok utánpótlását. E cikk nem alkalmas arra, hogy részleteiben ismertessem, mely ágazatok indítása szükséges évente folyamatosan, illetve egyes esetekben, csak szükség szerinti időközben, ezért ettől eltekintek. Felmerül a kérdés, hogy az említett két iskolatípusban milyen legyen az oktatási forma : nappali, esti vagy levelező ? Véleményem szerint csak nappali oktatási forma fog kellő eredményre vezetni tekintettel arra, hogy a gyakorlati szemléleten alapuló oktatásra kell a fő súlyt helyezni. Külön kell vizsgálni a nők technikus képzését is, mert a tapasztalat azt mutatta, hogy a vízgazdálkodási feladatok egy része olyan természetű, hogy csak korlátozott arányban tudják a női technikusok a reájuk váró feladatokat vállalni. Annak kevés az értelme, hogy hosszú oktatási idő után mint műszaki rajzolók kerüljenek alkalmazásra. Említést kell tennem még a létszámról is. Jelenleg a vízgazdálkodási feladatkörben dolgozó mérnökök és technikusok aránya 1 : 2. Ezt a viszonyt nem tartom kedvezőnek. A technikusok arányát szükségesnek tartom emelni, és ezzel a mérnökök munkakörülménye is javulni fog. Hogy évente hány tanuló kerüljön kiképzésre a vízépítőipari szakközépiskolában és a vízépítő felsőipari iskolában, azt még gondosan fel kell mérni. Nehézséget okoz ezen a területen, hogy a munkalehetőségek igen sok minisztérium és szerv között oszlanak meg. A vízgazdálkodással kapcsolatos feladatok megoldásához a vízépítőipari középfokú ismerettel rendelkező dolgozókon kívül munkaterületünkre más szakmák tanulói is felvételt nyernek. Ebben az esetben főleg a gépesítéssel kapcsolatos feladatokra gondolok. Régen a vízimunkálatokat talicskával, kordéllyal, szekérrel, ásóval nagy tömegek végezték. Ma és a jövőben még fokozottabban kerülnek alkalmazásra többek között nagyteljesítményű földmunkagépek. A munka szervezése is ennek megfelelően megváltozik. Az irányítás is csak magasabb fokú elméleti és gyakorlati tudással lehetséges. A legkisebb szervezési vagy egyéb hiba balesetet, géptörést okozhat. A gépek kiesése a termelésből sokkal nagyobb kárt jelent, mintha a múltban a talicska kereke tört el. A jövőben mind több és több gépész, vegyész, villamos stb. szakmájú technikusra lesz szükségünk. Ezért biztosítani kell, hogy kiképzésük során ők is kellő mértékben megismerkedjenek a vízgazdálkodás feladataival és jelentőségével a népgazdaságban. A feladataink növekednek és a fejlődés irama állandóan gyorsul, így nem szabad késlekedni. Minél előbb meg kell határozni a teendőket, mert az új iskolák oktatásának megkezdéséhez igen sok az előkészíteni való. (Épületbiztosítás, tantervösszeállítás, propaganda a hallgatók iskolázására, oktató személyzet biztosítása, tankönyvek írása és nyomtatása stb.) Mindez azt jelenti, hogy legkevesebb egy-két év szükséges ahhoz, hogy kellő felkészültséggel megindulhasson a középfokú ismereteket igénylő vízgazdálkodási szakemberek képzése. Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése közügy, melyben elsősorban érdekeltek azok, akik közvetlenül együtt fognak dolgozni a szakközépiskolákból és felsőipari iskolákból kikerülő segítőtársakkal. Az új lehetőségeket csak akkor tudjuk kellőképpen tartalommal kitölteni, ha Társaságunk minden tagja segít a célkitűzések megvalósításában. Bözsöny Dénes