Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)
4. szám - Török Endre: Geomorfológiai és hidrológiai megfigyelések a Marcal völgyében
336 Hidrológiai Közlöny 1961. 4. sz. Török E.: Geomorfológiai és hidrogeológiai megfigyelések törmelék. E terület üledékének rétegsoráról az FTI kutatófúrás adatait tartalmazó 1. táblázat nyújt felvilágosítást. A Marcal völgyét nyugatról a Kemeneshát (az ún. nyugati kavicstakaró) kíséri pliocén és pleisztocén kavicstakarójával. Ezt a területet jelentősebb eróziós és korráziós völgyek élénkítik mint a Marcal jobboldali részét. A mellékpatakok viszonylag nagyobb esése következtében az erodáló tevékenység határozottabb. A patakok szakasza rövidebb és mélyebben bevágódott. A terület képződményei hasonlóak a Sümeg—Jánosháza szakaszon előfordultakhoz, azzal az eltéréssel, hogy itt hiányzik a karbonátos-mezozoós üledékek kifejlődése. Vízjárási és hordalékviszonyok, ártéri területek és képződmények Vízjárási viszonyok. A Marcal völgyének esése Sümeg—Óhíd—Jánosháza szakaszon egységesen a Torna torkolatáig 1,5—2,5 °/ 0 0 (4. ábra). Ettől Marcaltőig lényegesen kisebb. A folyó medrét Karakóig régen szabályozták, tisztították, így több helyen a mederfenék, a hordaléklerakódás miatt, az ártérszintjénél magasabb. Magasabb vízállás esetén, mint pl. 1952—53-as években, valamint 1955-ben már 1,20 m mederbeli vízmélység elegendő ahhoz, hogy medréből kilépjen. Ezen a szakaszon a vízjárási viszonyok elemzése alapján a Marcal meder és völgy talp alakításának időpontja és mértéke meghatározható. Vízhozama és vízjárása elsősorban a terület domborzati viszonyaitól és a lehullott csapadék mennyiségétől függ. A Marcal vízgyűjtőterülete 2 800 km 2. A szóban forgó terület vízfolyásainak sűrűsége 1,2—1,4 km/km 2. A felsőszakaszán vízfolyásainak sűrűsége 1,1—1,2 km/km 2, s ennek vízgyűjtőterülete pedig az egésznek mintegy 1/ 3-e. A terület csapadékviszonyai ismertnek tekinthetők. A forrásvidéken húzódik a 700 mm-es, a torkolati részen pedig a 600 mm-es izohiéta. Csapadékban leggazdagabb a májustól októberig terjedő időszak : havi átlaga 70—80 mm. A vízgyűjtő terület két csapadékmérő állomása (Pápa, Farkasgyepü) méréseredményei alapján a csapadék tavaszi maximuma júliusban H-f] n z : 1 •—w o 20 iO 60 80 m lWptm] 4. ábra. Marcal és mellékpatakjainak vázlatos völgyhosszszelvénye <t>ui. 4. HpodOAbHbiü npo0UAb MapyaAa u eeo npumoKoe Abb. 4. Scliematisches Tal-Lángsprofil des MarcalFlusses und seiner Zuflüsse van, pl. 1957-ben Pápán 189 mm, Farkasgyepün 236 mm, novemberben (második maximum) Pápán 46 mm, Farkasgyepün 76 mm-es értékkel. A csapadék minimuma pedig októberben jelentkezett. A Marcal vízállása, igazodva a csapadékviszonyokhoz — annak tavaszi és őszi maximumaihoz— egy tavaszi (februártól májusig) és egy őszi (szeptembertől novemberig) magas vízállással rendelkezik. A Torna és mellékpatakjai csapadékosabb területen gyűjtik vizeiket és átlagos völgyesésük lényegesen nagyobb (5—6°/ 0 0) mint a Marcalé. Végezetül a két pataknak várható legnagyobb fajlagos (g ma x) és lefolyó maximális vízhozamát (Qmax) számítással (Iszkovszky-féle módszerrel) elvégezve, a következő értékeket kapjuk : Marcal : ? ma x 0,085 m 3/sec/km 2 ömax 12,67 m 3/sec Torna : g ma x 0,17 m 3/sec/km 2 Q max 21,6 m 3/sec A számítás a Karakói szelvényre készült. Tényezőértékek : Árvízi tényező Területi tényező Évi csapadék mederszelvény Vízgyűjtője Marcal Torna c = 0,017 c = 0,035 m = 7.10 m = 6,87 h =• 700 mm h = 700 mm F = 150 km 3 F = 200 km a Jánosházától északra elterülő lapályt, amely 2,5 km szélességben kíséri a Marcalt, záporok, esőzések idején árvizek öntik el. Ezek levezetésére a főmeder mellett két csatorna létesült : a Veszprémmegyei- és Vasmegyei-csatorna. Az árvizek fő tömegét a Torna szálhtja. Völgyének esése Tósokberéndig 8°/ 0 0-et, Tüskevárig meghaladja a 4°/ 0 0 és csak az utolsó 8—10 km-es szakaszán csökken l,5°/ 0°-re. Árvizek idején nagymértékű mederalakító tevékenységet fejt ki oldalirányban. Jelenleg szabályozzák medrét, ami kedvezőbb lefolyási viszonyokat fog teremteni. A Marcalt több forráscsoport táplálja. Jelentős ezek között a Gyepükaján környékén fakadó, amely triász üledékekből nyeri vizét. Két tóból áll, egy nagyobb 20—80 m átmérőjű és egy kisebb kb. 10—20 m-es, mindkét esetben ovális alakú tómedencéből. A tónak lefolyása van a mellette húzódó völgybe, mely zsiliprendszerrel szabályozható. Vízhozama átlagosan 320 l/perc, hőfoka 21 C°. Gyepükaján határában több, lényegesen kisebb vízhozamú langyos forrás fakad : a Keszi erdőben pl. 5 ilyen forrás található. Hőfokuk 15—20 C° között ingadozik. Vizüket a Melegvízpatak juttatja a Marcalba. Artéri terület és képződmények. A Marcal felső szakasizát keskeny, néhol viszont katlanszerűen kiterjedt ártéri sáv kíséri Karakóig. Ezen belül az ártér egyik típusa a felsőszakaszának azon része, ahol keskeny és jól észrevehető lépcsővel érintkezik teraszaival. A másik típus esetében az ártér szintje a mellékpatakok ártereivel egybeolvad. Az első esetben. tehát amikor az ártér 100—150 m szélességben kíséri a medret sümegi mellékpatakok csatlakozásától Megyerig, ezenbelül Gógánfa és
