Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

4. szám - Török Endre: Geomorfológiai és hidrológiai megfigyelések a Marcal völgyében

Török E.: Geomorfológiai és hidrogeológiai megfigyelések Hidrológiai Közlöny 1961. 4. sz. 337 Hetyefő határában egy-egy öblösödve elterülő, fentebb katlanszerűen kiterjedt ártéri terület különíthető el. Dabronc, Hetyefő közötti szakaszon mindkét oldalt kiszélesedett árteret teljesen elborítja a buja ártéri vegetáció, sűrűn szabdalva vízlevezető árkokkal, amelyek medrében a pangó víz szintje még a nyári időszakban is jelentős. Esőzések, valamint a Marcal magasabb vízállásainak idején jelentős terület víz alá kerül. A víz levonulását a Ny—K vonalú Tűrje—Jánosházi vasúti töltés akadályozza, ami gátszerűen szeli a Marcal-völgyet. Megyer határában az ártér a folyót elsősorban a bal oldalán kíséri, míg jobboldalt a Nyíresi dombsor és a Marcal-teraszok követik közvetlen közelségben. Az ártérnek másik típusa esetében — amint már említettük — a főártér és a mellékpatakok ártere egybeolvad. Ez főleg a Marcal jobb partjára vonatkozik : pl. a Torna ártere Kisberzseny és Karakó vidékén. Karakóig a Marcalnak hullámtere nincs. A meder oldalrézsűje keskeny és alacsony töltéssel fokozatosan megy át az ártér szintjébe. Mindkét esetben az ártér legfiatalabb területét, amit alacsony ártérnek nevezünk, a jelentősebb árhullám elborítja, hordalékával feltölti, formálja. A Marcalt ezen a szakaszán bővizű pataknak nevezzük. Az alacsony árteret iszapos homok és öntésagyag borítja. Az egész nyáron gyérvízű mederben áradáskor nagy mennyiségű iszapot tartalmazó árvíz folyik. A mellékpatakoknak ugyancsak jelentős a hordalékszállítása. Ezzel az üledékével töltötte fel árterét és medrét. A jelenlegi süllyedő medencében ezért tudott helyenként több méter vastag pleisztocén és holocén hordalékos üledék és tőzeg felhalmozódni. A lerakódott iszap a Marcal-völgyi tőzeg hamutartalmát felemelte (az itt található tőzeg hamutartalma 20% fölé emelkedik) tehát több mint másutt [16]. Lápos-kotus terület alakult ki a Marcal völgy teljes hosszában, mintegy 4000 kh-on. Ezek közül mélyrétegű lápok vannak Boba, Nagypirit, Egeralja között (itt lápi-tűz is előfordult [16]). A lápok feltalaja mészszegény. Felső szintjében iszap, homok és kotu keverék található. A talaj 20 cm-től 1 m-ig meszes. Népgazdasági szempontból kívánatos volna a terület vízrendezését mielőbb megvalósítani. Ilymódon a víz levonulási ideje megrövidülne, a kiöntések meggátlása révén a rétek és legelők kihasználása teljesebbé válhat.. Szólni kell továbbá a Torna-patak szennyezettségéről. Nagy százalékban szállít mangános bauxit-iszapot, salakot (2. táblázat). Schtcarcz 2. táblázat. Tornapatalc bauxitsalak szennyezettsége Karakónál TaöA. 2. 3aepH3HeHue W/IÜKOM BoKcuma pyvb.i Topna y Kapano Tabelle 2. Verunreinigung des Torna-Baehes mit Bauxitschlacke bei Karakó 2,00—1,00 mm 0 1,00—0,83 mm 0 0,83—0,32 mm 0 0,32—0,20 mm 0 0,20—0,10 mm 0 35% 30 15 Periglaciális talajfagy-jelenségek A magyarországi periglaciális képződmények — a pleisztocén üledékek rétegzavara— kialakulásmenetéről eléggé eltérőek a magyarázatok. Dolgozatomban a tárgyalt területről mutatok be egy típusát, megjelenésformája és szemcseeloszlása alapján. Magyarország területe a pleisztocén eljegesedések ideje alatt a periglaciális éghajlati morfológiai övezetbe tartozott. Érre lehet következtetni a pleisztocén lazaüledékek periglaciális formakincse — a szoliflukció és a krioturbáció — által kialakított rétegzavar alapján is. A Marcalmedencében, a Magyar Közép-hegységhez kapcsolódó dombsági területen, valamint a Kemeneshát lankás lejtőin ezek a jelenségek jól megfigyelhetők. A Marcal-völgyében a Kisalföld öblözete felé, a térület megsüllyedése, illetve vastagabb holocén üledéktakaró miatt nem látható. Itt megfigyelhetők azok a folyamatok, amelyek a jelenségeket napjainkban is rombolják (erózió, defláció által stb.). A vizsgált területről Szentimrefalva vidékéről (Csabrendek felé vezető útmenti homokbányából) szemléltetek ,,fagyárkos" talajtípust. Ugyanebben a feltárásban megfigyelhető a „fagyék". A felszínt homokhát takarja, alatta homokosvályogos kötőanyagú vöröskavics húzódik, ennek vastagsága különböző (5a ábra). Sitke vidékéről a Kemeneshát K-i, DK-i lejtőin előforduló fagyék felépítését szemlélteti az 5b ábra. A fagyéket iszapos homok, kőzetlisztes finomhomok fedő takarja. o, Finomszemükavics(<-Smm f) 0,10—0,06 mm 0 1—2 Viktória elemzése szerint a lebegő iszap mangántartalma literenként 44 mg, az összes harmadosztályú fém (vas, mangán, alumínium) pedig 210 mg. J E LM AGYA RAZAT Fedötakari [ | Khetlisztes agyag (>0,0Smmt} Finomszemú homok'kózeHiszt i—i KózetHszt (0,1 -0.02mm t) '— Dorvakavics(>5mmt) *• * homok (2-0,Smm?) í>. ábra. Periglaciális talajfagy-jelenségek: „a" Szentimrefalva, ,,b" Sitke környékén 0ue. ö. nepueAHtiuaAbHbte n6Aemin, 3aMopo3Ku noiebi: ,,a" CeHmtiMpetpaAsa ; ,,b" e OKpyotcHocmu UlumKe Abb. 5. Periglaziale Bodenfrost-Erscheinungen: „a" bei Szentimrefalva, ,,b" in der Umgebung von Sitke.