Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

4. szám - Aujeszky László: A légköri veszteglő frontok szerepe az 1960. őszi és előtéli kiadós csapadékok keletkezésében

Hidrológiai Közlöny 1961. 4. sz. 330METEOROLÓGIA A légköri veszteglő frontok szerepe az 1960. őszi és előtéli kiadós csapadékok keletkezésében Dr. AUJESZKY LÁSZLÓ* a fizikai tudományok kandidátusa Az elmúlt esztendő hónapjainak hidrometeorológiai története igen érdekesen alakult. Az év első felében az ország legnagyobb részén csapadékhiány mutatkozott, ellenben az ősz és az előtél folyamán csapadékban gazdag időszakok léptek fel. Ennek megfelelően a felszínalatti vízkészlet a mezőgazdasági növények tenyészidőszaka alatt igen jelentékeny veszteségeket szenvedett, az év utolsó negyedében ellenben a talajbeli vízfelhalmozódás az átlagosnál jelentékenyebb volt. Kivált az új hidrológiai esztendő első két hónapjában (1960 novemberében és decemberében) jelentékeny vízmennyiség jutott a talajba. Ennek a fordulatnak a közelebbi meteorológiai okaira kívánunk a következőkben rávilágítani. Az említett időszak csapadékbősége ugyanis azzal az érdekes mozzanattal áll kapcsolatban, hogy ezúttal szokatlanul nagy számban lépett fel az ország területén úgynevezett légköri veszteglő front, vagyis légkörünknek egy más években meglehetősen ritkán bekövetkező folyamata, amely nagy területek felett tartósabb jellegű csapadékképződést hoz létre. Ennek tárgyalása érdekében néhány légkörtani alaptényt kell röviden ismertetnünk. Néhány alapvető meteorológiai megállapítás Mint ismeretes, a légkör összes jelentékenyebb csapadékképződési folyamatai abból származnak, hogy nagy kiterjedésű légtömegek jelentékeny mértékű emelkedő mozgást végeznek (legalább néhány száz méterrel, de többnyire 2—4 kilométerrel nagyobb magasságba szállnak fel, mint ahol addig tartózkodtak) és eközben adiabatikus kitágulás következtében nagyfokú lehűlést szenvednek. Magyarországon és általában a mérsékelt égövhöz tartozó területeken a csapadékképződéshez szükséges függőleges mozgások általában olyankor alakulnak ki, amikor az illető terület felett úgynevezett légköri front (más néven időjárási front) jelenik meg. Időjárási frontnak nevezzük azt a légköri jelenséget, amidőn két eltérő tulajdonságú légtömeg egymásba ütközik. Az összeütközés következtében igen nagyszabású emelkedő mozgás jön létre, mert a két légtömeg közül az egyik (nagy részben vagy esetleg teljes egészében is) fokozatosan a magasba emelődik. Közelebbről a két légtömeg közül abban megy végbe ez az emelkedő mozgás, amelynek magasabb a hőmérséklete, és ennek megfelelően viszonylag kisebb a sűrűsége, mint a másik légtömegé. * Országos Meteorológiai Intézet, Budapest A front mentén összeütköző két légtömeg közül az egyiknek többnyire lényegesen nagyobb a mozgási energiája, mint a másiknak. Ez arra vezet, hogy a mozgási energiában gazdagabb légtömeg kiszorítja helyéből az energiában szegényebb légtömeget. Az energetikailag erősebb légtömeg tehát előnyomul, a másik légtömeg ellenben visszahúzódik. Ez a folyamat arra vezet, hogy a front maga is helyváltoztatást végez a föld felszíne mentén. A frontok nagy többsége 30—50 kilométeres óránkénti sebességgel mozog, egy nap alatt tehát igen jelentékeny távolságot fut be. Az ilyen mozgó frontok egy kisebb ország területén nem eredményeznek huzamosabb ideig tartó csapadékhullást, mert néhány óra leforgása alatt végighaladnak az ország felett és más országok területére vonulnak át. Kivételesen azonban megtörténik, hogy az összeütköző két légtömeg mozgási energiáinak értéke majdnem ugyanakkora. Ilyenkor egyik levegő sem szorítja ki helyéből a másikat, a front huzamos időn át egy helyben marad és csapadéka sok órán keresztül, sőt esetleg napokon át is állandóan ugyanarra a területre hull le. Az ilyen frontokat veszteglő frontoknak hívják. Egyazon területre hulló huzamos csapadékaik miatt rendkívül nagy a hidrológiai jelentőségük. Európában a veszteglő frontok a ritkábban fellépő légköri képződmények közé tartoznak. Magyarországon azonban (hazánk különleges domborzati fekvése következtében) valamivel gyakrabban teljesülnek a veszteglő frontok keletkezési feltételei, mint Európa más részeiben. De a veszteglő front még a mi viszonyaink közt is meglehetősen ritka jelenségnek számít. Normális időjárású időszakokban egy hónap alatt egy vagy két veszteglő front fordul nálunk elő, ezzel szemben a vomiló frontok száma sokkal nagyobb, havonta az időjárás szerint 40 és 80 között szokott váltakozni. Ez a ritkább előfordulás azonban nem kissebbíti a veszteglő frontok hidrológiai jelentőségét, mert amikor mégis előfordulnak, akkor nagy csapadékmennyiségeikkel igen erőteljesen avatkoznak bele a hidrometeorológiai viszonyok alakulásába. Az elmúlt őszi és télelői időszak írontolőgiai viszonyai A vizsgált időszak frontviszonyairól tájékoztatást szolgáltat az 1. táblázat, amely a Budapesten észlelt frontátvonulások számát havonként és frontfajtánként csoportosítva tünteti fel. A táblázatból a következő tanulságok adódnak. A felsiklási frontok száma nagyjában normálisnak mondható. A betörési és felsiklási frontok egymáshoz való számaránya azonban nem normális.