Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

4. szám - Dégen Imre: Hozzászólás a Magyar Hidrológiai Társaság 1961. évi közgyűléséhez

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 41. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 281—300 oldal Budapest, 1961. augusztus Hozzászólás a Magyar Hidrológiai Társaság 1961. február 21-i közgyűléséhez DÉGEN IMRE országos vízügyi főigazgató A magyar vízgazdálkodás átfogó, tervszerű fejlődésének fontos feltétele volt az egységes állami vízügyi szervezet létrehozása. Amikor korábban a vízügyek irányítása széttagoltan, kellő Összehangolás nélkül történt, a Hidrológiai Társaság, amely legtágabb értelemben átfogja a vízgazdálkodás körét, társadalmi síkon törekedett az egységesebb szemlélet és összhang kialakítására a vízgazdálkodás sokrétű területén. Az egységes állami vízügyi szervezet létrejöttével, a vízgazdálkodás nemzetgazdasági jelentőségének növekedésével azonban még fontosabbá vált a társaság szerepe a vízgazdálkodás fejlődésében. A vízügyi egységet még átfogóbb módon, még szélesebb területen valósította meg, mint ahogyan ezt az állami vízügyi szervezet keretében célszerű volt megvalósítani. Mind jobban elősegíti a vízgazdálkodás sokoldalú népgazdasági kapcsolatainak elmélyítését. Űj gondolatokat, helyes kezdeményezéseket ébresztő műszakitudományos társadalmi bázisa lett a szocialista vízgazdálkodás fejlődésének. Az elnökségi jelentés helyesen tükrözi a társaság működésében az utóbbi évek során elért jelentős eredményeket. A fejlődés pozitív irányát jelzik: a társaság munkájának a vízgazdálkodással összefüggő problémakörök mind szélesebb területre való kiterjesztése, a vízépítő mérnökök, technikusok, orvosok, biológusok, agronómusok széles körének a társaság munkájába való bekapcsolása, társadalmi aktivitásuk növekedése, a népgazdaság időszerű vízügyi feladatainak megoldásához nyújtott hatékony támogatás. A beszámoló nagy súlyt helyezett a társaság jelentőségének és a társaság keretében végzett társadalmi munka elismerésének elemzésére. Valóban ez a két terület az, amelyen keresztül a társaság működésének népgazdasági hatékonysága, társadalmi hasznossága, mozgósító erejének hatásfoka leginkább lemérhető. E• két témakörhöz szeretnék kapcsolódni hozzászólásomban. Korábban sokat vitatott kérdés volt, foglalkozzék-e a társaság a vízügyek és a népgazdaság kölcsönhatását vizsgáló vízgazdálkodási kérdésekkel? Ma már ez a témakör mindinkább polgárjogot nyer a társadalmi munkában. Ez elősegítette, hogy a társaság betöltse hivatását a vízügyi műszaki értelmiség mozgósításában a népgazdaság fejlődését szolgáló tudományos és gyakorlati feladatok megoldására. Eár a vízgazdálkodás fogalma nem egyértelműen tisztázott, de a fő célja vitathatatlanul az, hogy mennyiségileg, időbelileg, minőségileg a társadalom szükségleteinek megfelelően szabályozza a vizek rezsimjét, a természetes vízháztartási viszonyokat. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy olyan területtel és gyakorlati tevékenységgel van dolgunk, amely határterületet alkot egyfelől a műszaki és természettudományok között, másfelől a társadalomtudományok között. A vízgazdálkodás természeti, műszaki és társadalmi feltételeinek kölcsönhatásából következik, hogy eredményes fejlődése csak a vízügyi-műszaki és a gazdaságivízügyi ievékenység szintezése útján jöhet létre. A vízgazdálkodás a szocialista társadalom életében akkor töltheti be fontos hivatását, ha fejlesztjük annak természeti-technikai oldalát: a víz mozgástörvényeivel, megjelenési formáival, körfolyamatával foglalkozó tudományágakat, köztük a hidraulikát, a hidrológiát, a hidrokémiát, nemkülönben a vizek kártételeinek megakadályozása és a vizek hasznosítására irányuló építési és gépészeti tevékenység műszaki színvonalát. Mindezeket azonban nem lehet elszigetelten, a társadalom fejlődésétől, a termelési módtól függetlenül szemlélni, hanem összefüggésben a vízgazdálkodás társadalmi oldalával, a társadalom fejlődését mgehatározó objektív gazdasági törvényekkel. A termelőerők fejlődésének meggyorsulása, a lakosság kulturális és egészségügyi igényeinek mind magasabb színvonalú kielégítése az utóbbi években rohamosan megnövelte a víz iránti sokoldalú társadalmi szükségleteket és ezzel együtt a vízgazdálkodás népgazdasági jelentőségét. Erről tanúskodnak a vízgazdálkodás alapvető kérdéseiről a kormány által hozott jogszabályok is, köztük a vízgazdálkodási keretterv előkészítéséről, a vízgazdálkodási társulatokról, a vízügyi munkák pénzügyi alapjainak biztosításáról és a vizek tisztaságának megóvásáról szóló kormányhatározatok és rendeletek. A beszámoló felveti a kérdést, hogy milyen mértékben állnak rendelkezésre a szükséges anyagi javak vízgazdálkodási feladataink megoldásához. A vízgazdálkodás népgazdasági jelentőségének tudatosításáért sok esetben harcot is kell folytatnunk —• ahogy erre a beszámoló rámutat —, de ez mégsem csupán harc kérdése, hanem felvilágosító és alapos közgazdasági