Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - Darab Katalin: A vizek radioaktív szennyeződésének ellenőrzése és az ellenőrzés módszerei - Hozzászól: Papp Szilárd

Darab K.: A radioaktív szennyeződések ellenőrzése Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. 273 2. ábra. Az 1959. évben a Duna budapesti szakaszán vett vízminták alapján kapott vízhozam és aktivitás-adatok (lásd még 2. táblázat) <t>uz. 2. Cen3b MeMcdy aKmumocmbw eodu EydaneuímcKozo yiacmKa fíyMH u pacxodOM eodbi [a] paAHoaKTHBHOCTb, [b] pacxofl boabi Fig. 2. Discharge and activity data based on water samples taken in the Budapest stretch oj the Danube River in the year 1959 (See alsó Table 2) [a] radioactivity, [b] discharge juk sugárzási értékre, majd a mért összes aktivitásból a maradék aktivitást kivonva a nem természetes eredeti sugárzó anyagok mennyiségére következtethetünk . A fenti módszerrel meghatároztuk 58 felszíni vízfolyás aktivitását 127 mintavételi helyen. A mérések átlagértéke 0,19 X 10—

7 /x(J/ml aktivitás volt, ami, ha az 1955-ben elfogadott és nálunk jelenleg is érvényben levő normát vesszük alapul, lényegesei! alatta marad az ivóvizekre ismeretlen összetételű radioaktív anyagokra maximálisan megengedett koncentrációnak. Ezek az adatok azt mutatják, hogy jelenleg felszíni vizeink radioaktív szennyezettsége kismértékű, s nem teszi szükségessé a vizekben levő sugárzó anyagok részletesebb elemzését. Egyben jó összehasonlítási alapul szolgálhatnak későbbi méréseinkhez. Vizsgálatokat végeztünk a Duna budapesti szakaszán arra vonatkozólag is, hogy egy adott mintavételi helyen hogyan változik időben a víz radioaktivitása, s van-e valami összefüggés a folyó vízhozama és a radioaktivitás mértéke között. A fenti kérdés eldöntésére 1959. év folyamán egyazon mintavételi helyről 80 esetben vettünk vízmintát, s mértük a minták aktivitását. A 80 mérés középértéke 0,1(5 X 10~~

7 /xC/ml volt. Az egyes minták aktivitását s a hozzájuk tartozó vízhozamokat a 2. ábra, valamint a 2. táblázat adja meg. A folyó vízhozamát, illetve annak változását összehasonlítva a mért aktivitási értékekkel, megállapíthatjuk, hogy a kettő között szoros összefüggés nem mutatható ki. Egyes esetekben megfigyelhető volt, hogy szűkebb időintervallumon belül a vízhozam növekedése, vagy csökkenése mértékében csökkent, illetve nőtt a folyóvíz radioaktivitása. így például május 5. és 8.-i mintavételek során a vízhozam 2602 m

3/sec-ről 3030 m

3/sec-ra nőtt, ugyanakkor a víz aktivitása 0,214 X 10~~

7 /xC/ml-ről 0,164 X 10—

7 /xO/ml-rc csökkent. Vagy például augusztus 14-én a vízhozam 2438 m

3/sec, a hozzátartozó aktivitás 0,237 X 10—

7 /xC/ml ; augusztus 21-én a vízhozam 5857 m

3/sec, a mért aktivitás 0,13 X 10—'

7 fi,C/ml volt. Nagyobb időintervallumban hasonló összefüggés nem mutatható ki, amit természetesnek is kell vennünk, ugyanis kisebb időközben a szennyezettséget befolyásoló többi tényező hatása első közelítésben esetleg elhanyagolható, de hosszabb időközökben ez már nem lehetséges. Összefoglalás 1. A maghasadási reakciók széleskörű tudományos és technikai felhasználásával a vizek radioaktív szennyezettsége emelkedést mutat. Új feladatként jelentkezik ennek során a vizek radioaktív szennyeződésének megakadályozása s a szennyezettség mértékének ellenőrzése. 2. Magyarországon az elmúlt években lehetőség nyílt egy olyan állapot felvételére, amikor még a vizekbe jutó radioaktív szennyeződés kismértékű volt. így lehetőség nyílik az atomenergia békés felhasználása során ilyen irányba felvetődő kérdésekről világos képet alkotnunk. 3. A vizek ellenőrzése három lépésben történhet : a) Az összes radioaktív szennyezettség meghatározása. b) A vízben levő sugárzó anyagok egyenkénti minőségi és mennyiségi mérése. c) A vízben levő hasadási termékek fizikokémiai állapotának vizsgálata (1. ábra, 1. táblázat). 4. Hazai vízfolyásaink közül mintegy 58-at vettünk vizsgálat tárgyává. A mérési adatok azt mutatják, hogy vizeink aktivitása alatta van annak a maximális megengedhető értéknek, melyet a nemzetközi és hazai szabványok ismeretlen összetételű sugárzó anyagokra előírnak.