Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)
3. szám - Darab Katalin: A vizek radioaktív szennyeződésének ellenőrzése és az ellenőrzés módszerei - Hozzászól: Papp Szilárd
271 Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. A vizek radioaktív szennyeződésének ellenőrzése és az ellenőrzés módszerei DARAB KATALIN' oki. vegyész, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet osztályvezetője K. flAPAE HH)K.-XHHHK, NAQAJTBHHK OTflejia BOAOXO3HÜCTBEHHORO FLAYQHO-MccJieAOBaTejibCKoro MncTHTyTa MBS. K. DARAB H. Chem. Se., Department Head, Research Institute for Water Resources A maghasadási reakciók szélesebbkörű tudományos és technikai felhasználásával a vizek ellenőrzése, tisztítása során új kérdésként merülfel a vizek természetes és mesterséges sugárzó anyagok által történő szennyeződésének kérdése. Ez teszi szükségessé, hogy megvizsgáljuk ezen anyagok körforgalmának és felhalmozódásának mértékét, megállapítsuk azon határértékeket, melyek mellett a felhasználásra kerülő víz még különleges tisztítást ebből a szempontból nem igényel. Ki kell dolgozni továbbá az ellenőrzés módszereit és az esetleg szükséges megelőző intézkedéseket. Azok a források, melyek a vizek (idesorolva úgy az esővizet, mint a felszíni és talajvizeket) radioaktív szennyeződését előidézik, fontossági sorrendben a következők lehetnek: 1. Legnagyobb veszélyt az urán és plutónium bomlásakor keletkező radioaktív termékek képviselik. Ilyen hasadási reakcióval s termékekkel kell számolnunk például az atomreaktorok működése során. Ezek működése szabályozható, a keletkező hulladékok sorsa ellenőrizhető. Azonban az atombomba robbanásakor keletkező sugárzó elemek által létrejött szennyeződés bioszférába jutva eloszlik s az anyagok sajátosságainak megfelelően a vízben, talajban, növényi és és állati szervezetekben felhalmozódhat. 2. Jelentős lehet az atomreaktorokból távozó hűtővizek radioaktív szennyezettsége is, mivel a vízben oldott anyagok a neutron sugárzás során radioaktívvá válhatnak. Meg kell jegyeznünk azt, hogy a távozó vizek csak megfelelő kezelés hiányában tartalmaznak sugárzó anyagot, mert ezek megfelelő eljárásokkal előzetesen eltávolíthatók, vagy legalábbis közömbösíthetők. 3. A reaktorban előállított radioaktív izotópok további feldolgozása, valamint ezek tudományos és technikai alkalmazása során keletkező hulladékok. 4. A természetes sugárzó anyagok (urán, tórium, kálium stb.) rendszerint kismértékben, de szintén hozzájárulnak a vizek radioaktivitásának mértékéhez. Hazánkban 1959-ig atomreaktor, s a vele kapcsolatos laboratóriumok nem működtek, a radioaktív izotópok tudományos, technikai és gyógyászati alkalmazása viszonylag kismértékű volt Ezért az a kedvező helyzet állott elő, hogy lehetőség volt egy megfelelő kiindulási állapot felvételére, s mód nyílik olyan eljárások és ellenőrzési módszerek kidolgozására, melyekkel az atomenergia békés célokra történő felhasználása során az egyes szennyező források legalább megközelítőleg elválaszthatók és a szennyeződések izolálhatok. Vizsgálatainkat [6] 1958-ban kezdtük meg, s azok mind a megfelelő módszerek mérési kiválasztására, mind a főbb felszíni vízfolyások radioaktivitásának meghatározására kiterjedtek. Mielőtt mérési módszereink és mérési adataink ismertetésére rátérnék, röviden ismertetem azokat az elveket és módszereket, melyek e területen a nemzetközi gyakorlatban kialakultak, s amelyek egyben a mi eddigi munkánk alapjául is szolgáltak. Az 1955. nyarán Genfben és ugyanez év decemberében Clevelandben a Nemzetközi Atomenergia Bizottság szervezésével megtartott kongreszszusok megállapították azt, hogy az aktív anyagokkal történő szennyeződés mértékének lehetősége nem tisztázott, s az aktív anyagok eltávolításának módszere ismételten elégtelennek bizonyult. A folyóvizekben engedett sugárzó anyagok végső elhelyezkedése nem eléggé ismert. Ezért javasolták a folyóvizek radioaktív szennyezettségének folyamatos ellenőrzését, a vizekben a radioaktív anyagok megengedhető maximális koncentrációjának megállapítását. A vizek radioaktív szennyezése vizsgálatának különböző módszerei a szennyeződés mértékétől íüggően Természetesen ez a maximálisan megengedhető koncentráció a különböző radioaktív elemekre nagyon különböző és függ mindenekelőtt a felezési időtől, a bomlás fajtájától, a bomlástermékek milyenségétől, a radioaktív elemek sugárzási energiájától, biológiai felezési idejétől és az egyes szervezetekben bekövetkező felhalmozódás mértékétől. A maximálisan megengedhető érték ezektől függően 10— 3—10— 6 fxC/ml lehet. Abban az esetben, ha a sugárzó anyagok összetétele nem ismert, úgy azok összes megengedhető aktivitása ivóvízben nem haladhatja meg a 10— 7 /xC/ml-t. A kialakult gyakorlat azt mutatja, hogy első lépésként elegendő az összes aktivitás ellenőrzése, s az egyes komponensek minőségi és mennyiségi meghatározása csak akkor válik szükségessé, ha a mért aktivitás a maximálisan megengedhető értéket meghaladja. Meg kell még itt jegyeznünk azt, hogy a sugárzó anyagok sajátosságainak, körforgásának behatóbb tanulmányozásával és megismerésével ez a fenti érték is változhat. így a Nemzetközi Sugárvédelmi Szövetség és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség újabb előírásaiban elválasztja a lakosságnak azt a részét, mely sugárzó anyagokkal dolgozik és állandó ellenőrzés alatt áll, azoktól, akik rendszeres ellenőrzés alatt nem állnak, s közöttük különösen sugárérzékeny egyének, pl. gyermekek is lehetnek. Az előbbi csoport
