Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)
3. szám - Gaál Lászlóné: Felszíni vizeink radioaktív izotóp szennyeződése - Hozzászól: Predmerszky Tibor, Papp Szilárd
270 Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. Gaál L.-né: Felszíni vizeink radioaktív izotóp szennyeződése A folyékony radioaktív hulladék kezelésével kapcsolatosan háromféle lehetőség adódik. Az első a folyékony hulladék tárolása mindaddig, míg a csatornahálózatba, a fenti szempontok figyelembevételével közvetlenül beengedhető. A másik mód a radióizotópot tartalmázó oldat kémiai, fizikokémiai, mechanikai jellegű kezelése (pl. kicsapás, szűrés, ioncserélő oszlop), melynek következtében a radioaktív hulladék jelentős része kis térfogatra összegyűjthető és az izotóp temetőbe elhelyezhető, míg a nagy térfogatú folyadékmenynyiség koncentrációja a legtöbb esetben eléri a szükséges hígítási értéket. A harmadik mód a radioaktív anyagot tartalmazó folyadék felhígítása a megengedett koncentrációnak megfelelő mértékben. Ez a hígítás részben ivó, illetve ipari vízzel történhet, részben pedig olyan módon, hogy a radioaktív folyadék csepegtetős módszerrel való adagolása révén a csatornahálózatban vagy felszíni vízben hígul fel. Az egyes eljárások megválasztását döntő módon befolyásolja a folyadék mennyisége. A tároló tartályok készítése igen költséges és ezért elsősorban csak ott jön szóba, ahol a szennyvizet befogadó felszíni víz mennyisége a szükséges hígítást nem biztosítja. A folyékony radioaktív hulladék fizikai, kémiai, fizikokémiai módszerekkel való dúsítása és a radioaktív anyag ily módon való koncentrálása az egyedül lehetséges megoldás atomreaktorok és nagyobb atomfizikai vagy atomkémiai kutató intézmények, sugárzó anyagot felhasználó, illetve előállító ipartelepek esetében. Az ivóvízzel való felhígítás gyakorlatilag csak az izotóplaboratóriumok keretében és igen kis radioaktív anyagmennyiségek felhasználásánál jöhet szóba. A csatornahálózatban való felhígítás a legelőnyösebb gazdasági szempontból, ezért, ha csak mód van rá, a laboratóriumi radioaktív szennyvizek elvezetésénél ezt a módszert alkalmazzuk. A fentiekben vázolt problémák konkrét megoldására a jelenleg érvényben levő intézkedések a következők. Az egy alkalommal a csatornába leereszthető radioaktív oldatok aktivitása az izotópok biológiai veszélyességétől függően 0,5 és 50 fjiC között ingadoznak, azzal a megszorítással, hogy egy intézmény keretén belül az így kiöntött radioaktív folyadék összaktivitása egy hét alatt a közölt érték tízszeresét nem haladhatja meg. Ez a rendszabály az izotóp laboratóriumok gyakorlati igényeit kielégíti. A közölteknél nagyobb aktivitású folyadékot a laboratóriumban ballonokban tárolják, amíg azok Jebomlanak vagy a hosszú felezési idejű izotópok az izotóp temetőbe nem kerülnek. Külön szabályozást igényel a J—131-el és P—32-vel kezelt betegek vizeletének sorsa. Ebben az esetben ugyanis az izotóp therápiát- folytató kórházi osztályok csatornahálózatát lökésszerűen többszáz mC aktív anyag bekerülése is terhelhetné. Éppen ezért a kezelésre kerülő betegeknek a számát limitálják és a maximális sugárzó anyagmennyiség figyelembevételével érlelő tartályokat készítenek, ahol a két rövid felezési idejű izotóp lebomlik oly mértékben, hogy azok a csatorna vízhozamát is figyelembe véve, a hálózatban a megengedett értékre felhigulnak. Ha az érlelő kút folyamatos ürítése biztosítható, akkor ennek alapján 5000 m 3 vízforgalmú csatornába napi 50 mC beengedhető. A radioizotópok tudományos és gyakorlati célra való felhasználása komoly népgazdasági érdek, ezért igyekeznünk kell ennek a feltételeit biztosítani. E mellett azonban nem hagyható figyelmen kívül a radioaktív anyagok előállítása, feldolgozása és felhasználása során keletkező radioaktív hulladékból eredő egészségügyi veszély sem. A szakemberek feladata, hogy a lakosság közegészségügyi jellegű maximális védelme mellett a gazdasági szempontból optimális műszaki feltételeket kidolgozzák. * AtsTopoM paci'MaTpuBaeTCfl Boripoc pa3MemeHiw paduoaKmiienbix ocmamKoe H yxo/ia aa HHMH. 3TH OCTSTKH HaXOflflTCH B >KHAK0M C0CT0HHHH li OÖpa3yiOTCH Iipil npOHSBOflCTBC paflHOaKTHBHUX BClUeCTB. Ha OCHOBe SToro H3JiaraeTc>i Merofl, iicnojibayiomufi B03M0>KH0CTb pa36aBjieHHH, AaJiee u3jiaraeTCH mctoa HX xpaHemifl c yweroM BpeiweHH nojiypacnaAa. nocjie aroro aBTop aam-iMaeTCH c 3adanaMii ynpaeAeHUü no oöiifecmeeHHOü canumapuu B Bem-pun : uvreM coorBecTByHjiuHx ii cucTeMaTimecKHx H3MepeHnii Haflo npOBepHTb paflHOaKTHBHOCTb IIOBepXHOCTHblX BOA, H naAO upeAyiipeAin'b npeBbimeHna eö AonycKaeMyio MaKClIMajIbHyiO BeJlHMHHy. ABTop BbICKa3bIBaeT, MTO B HC'KO•ropoM cjiyqae uejiec00öpa3H0 oöecnemiTb TaKOíí crenemi PA3(5ABJIEHN>i n y CTOHHWX B0A0np0B0AHi>ix ceTeu, KOTOpaji AonycTMMa A-Hfl nnTbeBOíí BOÁM, C yneTOM nojio>KeHHfl oöoraiueHHH. no auajinay yxoAa 3a paA'ioaKTiiBHbiMH ocrcTKa.MÍi aBTop noA^epKHBaeT, hto e CAyiae AaöopamopHbix paduoanmu6Hbix cmomtbix eod OTHOCHTejibHO Heöojibuioro KOJUIwecTBa ABAHeTCH nauóOAee SKOUOMUHHUM npimenenue pa3őaeAenuH yme e eoöonpoeodiioü cemu. riocjie sroro aKTHBHOCTb paAiioaKTiiBHbix BeinccTB, uponycKaeMbix B KanajiH3anuoHHyio cerb u3MeHSHncfl B npeAejiax 0,5 ii 50 C, B 3aBiiciiM0CTii OT önojionmecKofi onacHOCTii H30TOIIOB. 3Aecb h3ao npiiAep>KHBaTbca K ycjioBnio, hto BHyrpii TeppiiTopmi yqpoKACHiiH cyívmapHaíi aKTHBHOCTb TaKHM 0Öpa30M BblJlHTOH WHAK0CTH H6 IipeBblUiaeT 10-u Kpa'myH) BeJiHHiiHy yi<a3aHH0ií aejinmiHbi Ha OAHy iieAeiibio. * Discussing the problem of the disposal respectively treatment of radioactive wastes in liquid state arising from the produetion of radioactive substances, author describes a method based on the storage, bearing the half-time in mind, and utilizing the possibility of dilution. The author then deals with the tasks of the country's public health author ities: the radioactivity of the surface waters should be controlled by regular measurements or rather aetivity should be prevented from exceeding a permissible maximum value. The opinion is voiced, that- with a view to a possible recharge, the degree of dilution in the sewerage should be expediently kept at a value permissible for drinking water. In the course of the detailed analvsis of radioactive wastes treatment it is pointed out, that in the case of laboratory radioactive waste waters of relatively less quantity, the dilution in tlie sewerage appears to be most economic. Thereupon the aetivity of the radioactive substances to be passed into the sewer, depending on the biologically dangerous character of the isotopes, may vary between the values of 0.5 to 50 /J.C with the stipulation however, that the totál aetivity of the liquid dicharged thus within the institution and within one week, must not surpass the tenfold value of that disclosed.