Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - Gaál Lászlóné: Felszíni vizeink radioaktív izotóp szennyeződése - Hozzászól: Predmerszky Tibor, Papp Szilárd

Gaál L.-né: Felszíni vizeink rádióaktív izotóp szennyeződése Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. 269 nocTynaiomix na TeppHTopmo BtHrpHH. Cpedmie eeAUHUHbi nccJieflOBaiiHLJx A3HHHX no eodomoKüM npueedeHbi e maöAuife 1. CPCAHMM BEAHMHHA 3KTHBHOCTH pa/;noaKTHBHIJIX BEMECTB HEHSBECTHORO cocraBa HC AOCTHraeT HH B OAHOM cJiyMae y BOAOTOKOB BejiHHHHy 1,100 MincpoKKJPH/MJI, aonycTHMyio B ríHTbeBofi Bo^e. (Oua ocTaeTcsi HaMHöro HHWE aroíí BCJIUMHHM : B cpc'AHeM OKOJIO 0,1 — 0,2.100 MHKpoKiopH/MA.) ^aHHbie, nojivieHHue B Apyi'nx cTpaHax noxo>KH K STHM AAHHBIM. BcHrepcKHe iiccjieAOBaniiH noKa3i>iBaioT, MTO naimi BOAOTOKH B nacTOHiuee BpCMM HO 3aip>I3HeHbI paAHOaKTÜBHblMII BCIUeCTBaMH. MCCJieAOBaHIifl 3aBHCHM0CTIl Me>KAy yBCJIMMCHHeM aKTHBHOCTH peMHl.IX H OCaAOMHblX BOA nOKa3blBaiOT, MTO BO BPOMSI BBINAAOHHM amuBHoro ocaA«a YBEJIIIMIIBAETCÍI II aKTMBHOCTb CTOMHblX BOAIIpoBeAtHHe H paciiinpeHHe AajibHeííniHx iiccjieaoBaniiíí O6T.>I3ATEJIBHO Hy>KHbi. B iiHTepecax STOTO WEJIATejibHo coiJiacoBaTb paöuoAoameatue uccAedoeaHun u Memodbi uccAedoeanuü c npudynaucKUMU cmpanaMu. Radioactive Pollution o! Suríace Waters By L. Gaál (Mrs.) At the Water Department of the National Institute for Public Health somé 702 samples regularly provided at three months' intervals and taken from 86 surface waters at 153 sampling sites since 1958 have been processed for determining the quantity of radioactive substances contained therein, with special regard to the water of the rivers cntering Hungary (Fig. 1). The mean values of the results obtained for the individual watercourses are sumtnarized in Table 1. The mean value of the activity of radiating substances of unknown composition did not attain the 1.107 microcurie/ml value permissible in drinking water in neither watercourse. (It is actually well below; the average being 0,1—0,2.10~

7 microcurie/ml.) Measurement data obtained in other countries are similar to those measured in Hungary. Tho investigations performed indieate, that the country's watercourses are not contaminated with radioactive substances at present. Investigations into the correlation existing between the incerase of activity in precipitation and river waters show, that in times of active precipitation, the activity in surface waters is increasing as well. The continuat.ion and extenuation of further investigations is indispensable. To this end the coordination of radiological investigations conducted in various countries along the Danube River and harmonizing the mcthods is highly desirable. * Hozzászólás Gaál Lászlóné : "Felszíni vizeink radioaktív izotóp szennyeződése" c. előadásához PeueH3H« K flOKJiaAy JlacnoHe Taaji : „PaflHoaKTHBHoe 3arpji3HeHHe noBepxtiocTHbix BOA BeHrpHH" Discussion oí the paper "Radioactive Isotope Pollution of Surface Waters in Hungary" presented by L. Gaál (Mrs) Ulí. PKEUMERSZKY TIBOR főorvos, az Országos Munkaegészségügyi Intézet osztályvezetője flp. T. nPEAMEPCKH CTapmHii BpaM, na>ia:iMinK OTAena 1 'ocy;iapcTHt'HHoro HHCTMTyTa no caHHTapHoií a.'UIUITHI DR. T. PKKIMIKRSZKY, Head Physician, Department Head, Instltute for Labor Hygiene A radioaktív anyagok előállítása és felhasználása során jelentős mennyiségű radioaktív hulladék keletkezik, melynek további sorsa közegészségügyi szempontból feltétlenül nagy figyelmet érdemel. A radioaktív hulladék igen nagy hányada folyékony halmazállapotú, így gyakorlati vonatkozásban a kérdés nagy folyadékmennyiség elhelyezését, illetve kezelését jelenti. Az elsőrendű közegészségügyi szempontokon túlmenően feltétlenül szem előtt kell tartani a különböző eljárások gazdaságosságának kérdését is, mivel a radioaktív anyagok előállítása és felhasználása során szükségessé váló igen költséges sugárvédelmi beruházások jelentős hányada éppen a radioaktív szennyvíz kezelésével kapcsolatos. E téren a rendelkezésre álló irodalomban is nyomon követhető a két szélsőséges felfogás. Az egyik szerint a radioaktív hulladékot a felezési idő figyelembevételével tárolni kell mindaddig, míg aktivitása gyakorlatilag elhanyagolható mértékre csökken. A másik álláspont a kérdés egészségügyi jelentőségét kissé lekicsinyelve és a felszíni vizekben a felhígulás lehetőségét túlértékelve, a radioaktív folyadékok kezelésére különösebb előírások alkalmazását nem tartja szükségesnek. Az első felfogásra példaként megemlítem, hogy 8—10 évvel ezelőtt az izotóp therápiával foglalkozó kórházak pincéjében nagyszámú tároló tartályt tartottak még szükségesnek egyes irodalmi adatok. A másik felfogás következményére viszont példaképpen megemlítem, hogy az amerikai Columbia folyóban a környező atomreaktorok radioaktív hűtővizétől szennyeződve az iszap, plankton és halak radioaktivitása oly mértékben megnőtt, hogy az közegészségügyi rendészeti intézkedéseket tett szükségessé. Hazai vonatkozásban természetszerűen hasonló kérdések vetődnek fel. A közegészségügyi hatóságok feladata ezen a téren kettős. Egyrészt rendszeres mérésekkel ellenőrizni kell a felszíni vizek radioaktivitását, másrészt megfelelő intézkedésekkel biztosítani kell, hogy az aktivitás a megengedett maximális érték fölé ne emelkedjék. Az ivóvízben megengedett maximális radioaktív szennyeződés mértékének ismerete azért fontos, mert helytelen lenne a teljes radioizotóp mentességet célul kitűzni. Mint ismeretes, a természetes radioaktív anyagoktól eredően a felszíni vizekben a radioaktivitás kimutatható és az ez irányú kutatások és nemzetközi megállapodások alapján az előbbi előadásban is említett 10~

7 /xC/ml koncentráció huzamosabb fogyasztás esetén is olyannak tekintendő, mely az élő szervezetben kimutatható elváltozást nem okoz. Az esetleges feldúsúlás szempontjait is figyelembe véve, nemcsak a felszíni vizekre, hanem az utcai csatornahálózatra vonatkozóan is célszerűnek látszik a hígításnak olyan mértéke; mely az ivóvízre megengedett koncentrációnak felel meg.