Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - Sebestyén Olga: Élővizek biológiája

Sebestyén O.: Élővizek biológiája Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. 263 Az élőlények okozta változások a Balatonban is kimutathatók, bár a nagy víztömeg és a tó aránylag szegény élővilága (kis biomasszája — kb. 30 000 t) miatt csak kisebb mértékben. A változások éppen az élőlények megoszlása miatt legerősebbek a parti sekély vizekben, az ún. szélvizekben (hínárosok, nádasok belseje) és a leggyengébbek a nyílt vízben. Sűrű hínáros (Myriophyllumos) belsejében egy alkalommal 298%-os 0

2-telítettséget lehetett kimutatni, míg ettől alig néhány méterre a szabad, hínármentes vízben az oxigéntelítettség alig haladta meg a 100%-ot. A Balatonban — mint az állóvizekben általában — szintén bekövetkezik biogén mészkiválás. Ez nagyrészt a lebegő planktonalgák kiválasztotta finom porszerű mész, mely lágy iszap ún. latyak alakjában ülepedik le a tófenékre. A latyakréteg vastagsága helyenként eléri a 10 m-t. Máskor a mészkiválás lemezes szerkezetű, mely a hínár, különösen a leggyakoribb balatoni hínár, a szilvafalevelű hínár (Potamogeton perfoliatus) levelét vonja be bevonatszerűen. Erről a mészről Bidló röntgenvizsgálatokkal a közelmúltban kimutatta, hogy ez kristályszerkezetileg nem kalcitból hanem aragonitból áll. Az említett balatoni szerves eredetű üledék az elpusztult élőlények tetemeivel az ún. szerves törmelékkel vagy detritusszal együtt jelentősen hozzájárul a tó feltöltődéséhez, feliszapolódásához. Számítások szerint az így keletkező üledék évi mennyisége a Balatonban meghaladja az 50 000 t-t. A természetes vizekben bekövetkező biogén kémiai változások reverzibilisek. Ez azt jelenti, hogy egy patak vizében akkor, ha a patak megváltozott környezetbe kerül helyileg (pl. napsütötte rétekről meredek, erdőborította árnyas szakaszba jut, ahol a víz folyása is felgyorsul) vagy időben ugyanazon a helyen (nappal és éjszaka) az előzőkkel ellentétes változások következhetnek be. Arra is több példát ismerünk, hogy egy állóvízben pl. a Zürich-tóban nyáron jelentős mészkiválás figyelhető meg, ami a pH emelkedését vonja maga után. Ugyanekkor télen a kiválasztott mész jelentős része ismét oldatba megy, miközben a pH lecsökken. A vázolt változásoknál kevésbé feltűnőek azok a változások, melyeket az élővilág tagjai azáltal idéznek elő, hogy bizonyos, a vízben csak nyomokban jelenlévő anyagokat saját testükben felhalmoznak. így, ha a vízi szervezetek szárazanyagában jelenlevő anyagok mennyiségét összehasonlítjuk a velük megegyező nagyságú víztérfogatban jelenlevő oldott anyagokkal, megkapjuk a felhalmozódás mértékét. Ez feltűnően magas lehet. Pl. foszforra 35 000—900 000-szeres, vasra 1000— 100 000-, Si-ra pedig 100—100 000-szeres dúsulási értékeket mértek. Vannak olyan szervezetek is, melyek valóságos „specialisták" egyes ritka elemek felhalmozásában. így egyes tengeri medúzák kobaltot 21 000szeresen, egyes halak pedig az ezüstöt 22 000szeresen dúsítják testükben. Egyes, a gerincesekkel rokon tengeri szervezetek, a szalpák pedig a vanádiumot gyűjtik össze testükben a tengervízhez viszonyítva 280 000-szeres koncentrációban. Az élőlényeknek ezt a tulajdonságát fel is használják egyes elemek pl. a bróm kinyerésére, másrészt a vizek tisztítására. így alkalom nyílik annak kidolgozására, hogy a vizek radioaktív szennyezését biológiai úton lehessen eltávolítani. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a természetes vizek vegyi összetétele, helyesebben a vizekben oldott szilárd és gáznemű anyagok menynyisége az élővilág hatására jelentősen megváltozik. A változás mértéke annál nagyobb, minél intenzívebb az életműködés valamely vízben. Minél kisebb egy víztömeg és a benne található élővilág biomasszájának a hányadosa, annál szembeötlőbbek a változások. Legnagyobbak, ezért legerősebbek a kisvizekben (tócsákban) valamint a lassúfolyású, dúsan benőtt kisvízhozamú patakokban, viszont legkisebbek a nagy víztömegű nyíltvizekben. A bekövetkező változások részben az asszimilációs, részben a disszimilációs folyamatok következményei. E két életfolyamat hatására jórészt ellentétes változások következnek be, melyek általában reverzibilisek. B peucH3mi ycraHaBJiiiBaeTCH, <no xHMiniecKiní COCTaB lipupOflHblX BOFL, T. C. IvOJIH'ICCTBO paCTBOpeHHblX B Boae TBepAbix H ra30Bbix Be i CCTB ii3MeHflercH no« BJUIHmieM >KHB0I'0 Miipa. CTeneH.. n3MeHeini5i HBJiHercíi TCM SojibmuM, ieM HureHCHBHee >KH3HeHHan fleHTeabHocTb B BOfle. MCM öojibwe OTHOweHiie Maccbi BOflbi H Snoiviaccbi nexofljimiixcH B HCÍÍ >KHBbix 0praHii3M0B, TeM HarjiHfluee Ha6juo.uaIOTCÍI H3MeHemiH. riosTOMy M3MeHeHiiH HanSojibniHe B HeöojibiiiHx B0«ax (jiywax), Taione N B pyqbHX c HeÖOJIbllIHM paCXOflOM BOAbl H MaJlOH CKOpOCTblO TeieHHH KOTOpbie CHJIbHO 3apOCJlH paCCTeHIieM. Ho MHHHMajlbHblMH ÍIBJLFLIOTCFL 3TH H3MeHeHHH B OTKpbITblX BOflaX C Sojibiiioíí Maccoíí BOFLBI. ripoHcxoflflmne H3MeHeHHH ÍIBJIHHTTCfl BCJieflCTBUHMU 0TM3CTH npOUeCCOB aCCHMHJlíIUHH, a OTMacni AHCCHMMJIHUHH. rio/i BjniflHHeM STMX flByx >KH3HeHHbix npoueccoB B03nm<aioT maBHbiM 06pa30M. npoTHB0nOJ10>KHbie II3MeHC'HHH, KQTOpblC BOOÖUie flBJIÍIIOTCfl peBepCHBHbIMH. It is stated in the diseussion, that the ehemieal coinposition of natural waters, or rather the quantity of solid and gaseous materials dissolved in water undergoes significant ehanges under the influence of the living world. The degree of variation is the greater, the more intensive life funetions in the water are. Changes becomc the more conspicuous, the greater the ratio of the water quantity and the biomass of the living world found in it. Therefore changes are the strongest in small standing waters (in splashes) and in overgrown, slowmoving brooks with low discharge and are the least in open surface waters having great water body. The occurring changes are due partly to assimilation, and partly to dissimilation processes. Owing to the influence to • the afore-mentioned two courses, mostly opposing ehanges occur, which, in generál, are reversible.