Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - Sebestyén Olga: Élővizek biológiája

Sebestyén O.: Élővizek biológiája Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. 259 Elton szerint a Föld anyagforgalmának egy részlete a bioszférában játszódik le. Az amerikai Forbes szerint [1. 9] a tavak állatai minden* vonatkozásban szoros kapcsolatban élnek egymással. A tó a környéktől függetlenül, attól szigetszerűen elkülönülve mikrokozmoszt alkot, melyben elemi erők működnek, és az élet a maga teljességében s mégis oly kicsiny méretek között folyik, hogy az értelem könnyen felfoghatja. Hogy az élővilág és a környező víz anyagilag is mennyire összetartozik, talán kitűnik az eddig elhangzottakból, bár csupán nagy vonatkozásokban érintettem e kérdést. Ezt a benső összefüggést hathatósan emeli az a kapcsolat, mely a vizet benépesítő élővilág egyes tagjai és azok állományai között van. Erre állati vonatkozásban — láttuk — már Forbes is utal, de kötelességem itt is hangsúlyoztatni, hogy ezt a múlt század hetvenes éveiben hazai természetbúvárok lényegében és részleteiben is felismerték (Papp János természetrajzi író, Hermann Ottó), [5]. Valamely élőhely, pl. egy állóvíz élővilágának tagjai anyagi és egyéb kapcsolatok által is összefüggenek. Az anyagi összefüggés — mint már láttuk lényegében abban áll, hogy a növény összeköttetést teremt az organikus környezet és az állatvilág között, azáltal, hogy az elsődlegesen termelt szervesanyag tartja fenn az állatvilágot. Az állatok a felvett szervesanyagot tovább építik, tömörítik, raktározzák és forgalomba hozzák, energiaforrásul és testük felépítésére felhasználják. Az állatok tágas határok között való nagyságrendi eltérése, a táplálékszerző stb. berendezés változatossága az elsődlegesen felépült szervesanyag hathatós kihasználását teszi lehetővé. Állati táplálékul — tudjuk — nemcsak élő növények szolgálnak, hanem azok törmeléke, továbbá a növényevő állatok. A húsevők egymást falják fel. Emellett a kiküszöbölt anyagcsere-termékek, az exkretum, minden élettelen s bomlásban levő növényi-állati eredetű szervesanyag — ezeket felfaló szaprotrof szervezetek táplálkozásával — visszalakul élőanyaggá. A nem élő szervesanyag más része baktérium tevékenység útján végső eredményben anorganikus anyaggá bomlik le, mely újra a növények rendelkezésére áll. Ebben áll az anyag körforgása az élővilág keretében valamely víztározón belül is, s az anyagnak ez a forgalma létesíti a környezet és élővilág magasabb egységben megvalósuló összetartozását, melyet ökológiai rendszernek, ökoszisztémának nevezünk. Hogy az energiaforgalmat is érintsem, Tischler és Strenzke [8], [7] szavaival folytatom tovább: „Az életfolyamatokban résztvevő anyagok egyszersmind energiahordozók. A fotoszintézissel a Nap sugárzó energiája köttetik meg, és a szénhidrátokban mint potenciális energia halmozódik fel. A táplálkozással létrehozott anyagforgalomban az energia fokról fokra tovább halad. Eközben mindig csökken, mert egy része mindig felhasználódik, egy további része pedig a kiküszöbölt termékekkel (exkretum) alacsonyabb energiatartalmú anyaggá alakul. Az utolsó maradék a baktériumok mineralizáló tevékenységében vész el. Itt van jelentősége a szaprotrof szervezeteknek, melyek az idő előtt felszabaduló energiát újra bekapcsolják az életfolyamatokba" ... „Egy életközösségben végbemenő energiaáramlás nem közvetlenül, hanem anyaghoz kötötten megy végbe. Ez a táplálkozásban nyilvánul meg" [8]. „Míg az anyag egy része az életközösségben állandó körforgalomban van... ez az anyaghoz kötött energia csupán egyszer megy keresztül a biocönozison" [7]. „Az energia égési és hasadási folyamatok során, mint hő és így mint sugárzó energia kikerül a rendszerből" [8|. Már az eddigiek is sejtetik, hogy az élővilág tagjai között az összefüggés nem lehet csupán minőségi, hanem mennyiségi is. Egy tó összes halainak állományában képviselt élőanyag súlya (biomassza) kevesebb mint a halak táplálékául szolgáló szervezeteké, utóbbiakét pedig jóval felülmúlja a növényzet biomasszája. Az élővilágban képviselt szervesanyag menynyiségi összefüggése így piramisszerű. Széles alapján a növényzet, fokozatosan ezután a növényevő állatok, majd a húsevők következnek, a csúcson a ragadozó áll. A,,húsevők'' között közvetlenül és közvetetten állati eredetű táplálékot felvevő szervezetek vannak, ezek és a mindenevők komplikálják ugyan ezt a piramisszerű rendet, a lényegen azonban eznem változtat. A piramis nemcsak a trofikus szintek sorozatát jelenti, hanem állatokon a nagyságrendi egymásutánt, az állományok nagyságát, sőt az energia említett útját is kifejezi. Hogy a magasabb táplálkozási fokozatokon a biomassza is kisebb, az előzőek alapján — Strenzke [7] szavaival — azt jelenti, hogy az energiaveszteség a magasabb táplálkozási szinteken fokozottabb. Az állati élet és az állati táplálkozás rendkívül nagy változatosságát megérteti az, hogy táplálékuk túlnyomóan alakos, és ennek következtében a táplálék nagyságrendjének nyomatékos jelentősége van.-Elég, ha e tekintetben az egyes szervezetekhez vezető táplálékláncra és az azokból alakuló, sokszor rendkívül bonyolult táplálékhálózatra gondolunk. A tápláléklánc pl. egyes nagytermetű, planktonfaló vízi állatokon (pl. szilás cetek) rövid és egyszerű ugyan, de pl. a heringen, sőt még a belvizek planktonjának csúcsragadozóján, az alig 1 cm nagyságú Leptodorán is, igen bonyolult, Az anyag forgalmának útját ökológiai szemlélettel követve kitűnik, hogy annak egyes pontjain bizonyos szervezetcsoportok jelentősége lényegbevágó. Ilyen kulcspozíciót betöltő szervezetcsoportok: 1. Zöld növények: tevékenységük a szervetlenből szervesanyag termelése (pl. fitoplankton). 2. Azok a növényevő vízi állatok, melyek súlypontilag fontosak a növények termelte szervasanyagnak az állatvilágba való áttevésében. A vízi életben e csoportot kis termet, gyors szaporodás,