Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - Sebestyén Olga: Élővizek biológiája

260 Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. Sebestyén O.: Élővizek biológiája nagy állomány jellemzi (pl. planktonrákok). 3. A lebontást végző baktériumok. Az élővilág és környezet egységéről mondottak lényegét a következőkben foglaljuk össze: A környezet és élővilág kölcsönös egymásrahatásában, továbbá az élővilág három fő csoportjának egymáshoz való minőségi és mennyiségi kapcsolata alapján valamely víztározó élővilága és a környezet abiotikus tényezői egy magasabbrendű ökológiai egységben fonódnak össze, melyet a táplálkozás sokféleségében megnyilvánuló anyagforgalom létesít és tart fenn. Az anyagforgalmi összefüggés jelzi az energia útját is a vízbejutó sugárzó energiától a szervesanyag lebontott, energiavesztett állapotáig. h) Az embernek a vízi életbe való beavatkozásában legyen az haltenyésztés, sőt rizstermelés, egyéb mezőgazdasági, műszaki, közegészségügyi, balneológiai „vizes" probléma, a vízi élet mibenlétéről való tájékozottság és a biológiai szemlélet nélkülözhetetlen. * * * Az elhangzottakat egy bizonyos szemszögből megítélve, talán kitűnik, hogy a vízi élet alapvető törvényszerűségeit kifejező tények és felismerések milyen vonatkozásban vannak, hol találkoznak azokkal a kérdésekkel, melyek a legkülönfélébb vízi vonatkozású létesítmények tervezésében és fenntartásában felmerülhetnek. A biológiai vizsgálat nem szorítkozhat csupán a talált növény- és állatfajok vagy baktériumok listájának felállítására, szükséges mennyiségi viszonyokat is tekintetbe venni, szükséges megismerni a környezeti körülményeket, kibogozni az élővilág és a speciális környezeti adottságok közötti összefüggést, és eszerint értékelni az adatokat, a kívánt különös szempontból. A szaprobiológiai-rendszer kidolgozásában [3], mely a természetes vizek védelmében, és az ettől igen nehezen elkülöníthető szennyvízproblémák megoldásában oly nagy j elentőségű, a biológiai szemlélet nyújtott alapot és biztosított fejlődést, a bakteriológia fejlődésével karöltve. Liebmann müncheni professzor hatalmas munkájában [3] pontokba foglalva sorolja fel azokat a célkitűzéseket, ahol a biológiai vízelemzés alkalmazható. Ezek, amint az amerikai standardmódszerek (1947) lényegében is benne van, a következők: 1. Megadni a víz színének vagy zavarosságának, kifogásolható szagának vagy színének okát, és módszert adni annak elhárítására. 2. Megállapítani azt, hogy a talajvíz szennyeződött-e szüretien felületi vízzel. 3. A kémiai analízis értékelését kiegészíteni. 4. Más vízzel keveredő víz eredetét identifikálni. 5. Megmagyarázni a csövek és szűrők eltömődését, és vízművek tervezésében és üzemeltetésében segítséget nyújtani. 6. Szennyvízzel és ipari vízzel való szennyeződést megállapítani. 7. Megállapítani a befogadó vízben az önderítés előrehaladását. 8. Felülvizsgálni a működésben levő biológiai derítőtelepek üzemeltetését. 9. Egy víz (Gewasser) halállományát és célirányos halászati kihasználását megállapítani. Ezzel kapcsolatban halak és haltáplálék-szervezetek táplálékának vizsgálata. 10. Halpusztulás. A biológiai vízvizsgálat korlátai Thienemann [3] szerint a következők: 1. A biológiai vizsgálat jól kimutathatja, hogy a szennyvíz a szervezetekre nézve káros anyagokat tartalmaz-e, de nem tudja kimutatni azt, hogy az anyag miféle. Csupán kevés anyagra (kénhidrogén, vas, konyhasó) léteznek biológiai indikátorok, úgy, hogy általában a káros anyagok kémiai összetételének kimutatására kémiai elemzés szükséges. 2. A biológiai elemzés sohasem adhat pontos számadatokat a kérdéses (szennyező) anyag számbeli viszonyaira vonatkozólag, minthogy a szervezet nem kémiai készítmény, mely bizonyos körülmények mellett mindig hasonló módon reagál. Mennyiségi adatokat csupán kémikus tud szolgáltatni". * * * Végül legyen szabad röviden rámutatnom arra, hogy a limnológia ma már olyan nagy ismeretanyaggal rendelkezik, hogy egy ember nem lehet otthon annak egész területén. Valamely természetes víz limnológiai képének kialakításához vezető alapkutatások több szakember egybehangolt összefogását tételezik fel. Azonban mind az alapkutatások részleteinek kidolgozása, mind különös célkitűzésű limnológiai jellegű felmérések szükségszerűen megkívánják az illető kutatótól a szakterületen való általános tájékozottságot. Hazánkban éppen az utóbbinak megszerzése ütközik ma is nehézségekbe. Idegen nyelvű munkákat kell e célból igénybe venni, és a szakismeret korszerű fenntartásában is idegen nyelvű munkákra szorulunk. Emellett kevés a megfelelő képzettségű ember. Külföldön az ivó-, használati és szennyvízproblémák kutatására ós ezzel kapcsolatos gyakorlati feladatok megoldására külön intézmények szolgálnak és fejlett szakképzés folyik a felsőoktatás keretében. Mind alapkutatások végzésére, mind speciális beállítottságú „vizes" szakember munkájára az igény hazánkban is rohamosan emelkedik. Szabad legyen itt is hangsúlyoznom, hogy a limnológus szakképzés ma már több mint égető kérdés hazánkban, és a biológiai szemlélet elsajátításának lehetősége műszaki vonalon is kívánatos volna. # IRODALOM 1. Harmer, S. F.: The Polyzoa of Waterworks. — Proc. Zool. Soc. London. 2. 1913. 2. Hutchinsou, G. E.: A Treatise on Limnology. — Wiley, New York, Chapman London, 1957. 3. Lebmann, II.: Uandbuch der Frisehwasser — und Abwasser biologie. Oldenbourg, München. 1951.