Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - Sebestyén Olga: Élővizek biológiája

258 Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. Sebestyén O.: Élővizek biológiája egyes szakaszain is sajátos és egymástól eltérő lehet.) Tudnunk kell azt is, hogy a hatótényezők egymástól függően hatnak. Pl. a vízáramlás kihat az oxigénellátásra és trófiára is. Áramló vízre jellemző állatoknak általában magas az oxigénigénye, és ez az igény a környező víz folyamatos megújulása, kicserélődése által elégíthető ki. Az áramlás a táplálkozás szempontjából is előnyt jelent passzívan szűrő formákon, ugyancsak a kicserélődés miatt. A környezet hatótényezőinek összessége mint egységes hatótényező szabja meg tulajdonképpen a szervezet előfordulását és állományának menynyiségi kifejlődését. A Liebig-féle minimumtörvény a vízi világban is — bizonyos korlátok között — érvényesül: egy alapvető tényező minimális mennyiségben való előfordulása megszabja a többi tényező érvényesülését. A minimum tényező értékének emelése azonban nem hozza meg egyszerűen a kívánt eredményt, vagyis valamely szervezet állományának emelése nem függ korlátlanul a minimum tényezőtől, a többi tényező hatása és a tényezők hatásának egymástól való függősége pl. bizonyos tényezőknek egymáshoz való aránya miatt. Sernow [6] mindezt röviden a következőképpen fogalmazza meg: ,,. . .tudjuk, hogy a különböző külső (környezeti) tényezők bizonyos hatást fejtenek ki a szervezetre, és hogy bizonyos tényező egy bizonyos határt túlhaladva teljesen más hatást válthat ki. Némely tényező nem közvetlenül hat, hanem közvetve. Pl. a meleg kihat a táplálkozásra." ,,. . .egy bizonyos tényező más tényező jelenlétében másként hat mint anélkül. A K-sók általában mérgezők a vízi szervezetekre, de ha ua. oldatban Na és Ca is van jelen, a K mérgező hatása elmarad. A környezeti tényezőket tehát együttes hatásukban kell vizsgálni, ami lényegesen megnehezíti a kutatást." A környezet ökológiai értelemben a hatótényezők összessége — nem összege — szükséges és káros tényezők összhatása. Összefoglalva: az, hogy a víz élővilágának környezetet nyújt, azt jelenti, hogy a víz elsődleges és másodlagos tulajdonságainál fogva bizonyos miliőspektrummal jellemezhető, melynek összetevői, tényezői a szervezetek ökológiai igényét elégítik ki. A tényezők egymástól függően hatnak. A szervezet ökológiai igényének (reakcióterének) és a környezet miliőspektrumának találkozása szabja meg — történeti tényezők mellett — a szervezet előfordulását és állománya kifejlődését valamely víztározóban. A környezet miliőspektrumának és valamely szervezet reakcióterének egybevetése tehát elárulja azt, hogy az illető szervezet abban a környezetben előfordulhat-e, sőt azt is, hogy állományának kifejlődése milyen fokot érhet el. Ez szervezetek betelepítésénél — többek között — tekintetbe veendő. Láttuk, hogy amikor a vízről, mint életközegről beszélünk, elsősorban annak folyékony halmazállapota és az alzatnélküliség van előtérben. A közeget környezetté a víz oly tulajdonságai teszik, mint átlászósága (fénybehatolás), oldószervolta, hőmérséklete és mozgásai. Ezek által válik alkalmassá a növényi életen felépülő benépesedésre. Talán nem szükséges hangsúlyozni azt, hogy a közeg és környezet elkülönítés tk. mesterkélt, csupán didaktikai szempontból lehet helyénvaló. e) Az élővilág és környezet kapcsolata Azáltal, hogy a víz egyes fent említett sajátságai az élővilág életszükségleteit kielégítik, a környezet és az élővilág között benső kapcsolat létesül. Ebből következik, hogy a víz mint környezet pl. a mérsékelt égöv alatt nemcsak a légköri klíma hatása alatt áll (hőmérséklet, behatoló fény, dinamikai állapot stb.), hanem a vizet lakók életfolyamatai során állandóan változik. Az élőlény anyagjelvétel és -leadás útján anyagi kapcsolatba kerül környezetével. Gondoljunk a növények asszimilációjával járó szénsavfelvételre és Ó

2-leadásra, az ozmozotrofia útján oldott sók, esetleg oldott szervesanyagok felvételére, minden élőlényen a lélegzésre, anyagcseretermékek leadására, a meg nem emésztett anyagok kiküszöbölésére, állatok vedlésére stb. Az életfolyamatok tehát anyagilag kihatnak a környezetre. Az így megváltozott környezet megint viszahat az élővilágra. Pl. kovamoszatok állományának dús kifejlődése során a környező víz kovasavtartalma mérhetően csökken, ezt a körülményt a kovamoszatállomány megcsappanása követi, s így tovább. A félig kötött szénsav fokozott felhasználása a növények szénszükségletének kielégítése céljából mészkicsapódásra, ,,biogén mésztelenítésre" vezet, kihat az üledékképződésre, így a környezetben jön létre változás, mely idővel visszahat az élővilágra. Csak utalok arra, hogy a környezet és élővilág anyagi kapcsolatában vannak visszaalakuló folyamatok, melyek hosszabb-rövidebb időn át tartó állandóságra vezetnek, és az idők folyamán egyirányú változást létrehozó folyamatok, melyek a víz és az élővilág egységének jellegére kiható változást vonnak maguk után. f) Az elpusztult szervezetek környezetalakító szerepe A környezetet nemcsak az életfolyamatok során elvont és leadott anyagok alakítják. A vízi életben az elpusztult egyedek, telepek bennmaradnak a közvetlen környezetben. Ez azt jelenti, hogy a vízben állandóan játszódnak le bomlási folyamatok, mindig van szervestörmelék és különböző halmazállapotú bomlástermékek. Ez befolyásolja pl. az 0

2-viszonyokat, általában az oldott gázok és szervesanyagok mennyiségét. Ez a körülmény a víz különböző területein kiválogatóan hat az élővilág összetételére. 0

2-szegény területen oly szervezetek maradnak meg, melyek eltűrik az (Íj minimális jelenlétét, sőt hiányát. g) Biotikus és abiotikus folyamatok az anyag körforgalmában Az anyag körforgalmában — általában és a vízi élet keretein belül is — biotikus és abiotikus folyamatok, sokrétűen egybefonódva, bonyolult rendszert alkotnak.