Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - Sebestyén Olga: Élővizek biológiája

Sebestyén O.: Élővizek biológiája Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. 257 a) az alzat értékes a vízben, b) az alzat nélküli élet lehetősége a víznek speciális sajátsága. c) Ahol víz van, élet is van A természetes vizek a víznek mint általános oldószernek a légkörrel és a talaj különböző kőzeteivel való érintkezése következtében oldatok. A víz, egyfelől a légkör és a felszíni vizek közvetlen- érintkezése következtében, másrészt a gázok oldhatóságának törvényszerűségei szerint, gázokat old. A csapadék a légkörből parányi alakos elemeket is ragad magával, közöttük „életcsírákat", amint azt már említettük. Az esővizet Hutchinson [2] hígított tóvízhez hasonlítja. Növények és baktériumok ozmotrof és autotrof táplálkozása következtében a természetes vizek nem lehetnek sterilek, kivéve talán igen magas hőfokú és nagyon tömény vizeket, közvetlen a forráskitörés helyén. 80—90 C°-ú vízben baktériumok és kékmoszatok élnek, 47 0° vízből rák (Thermosbaena) ismeretes. A növények és baktériumok számára a tó vagy folyó stb. vize, mint oldat, egyúttal táplálékforrás. Ezek a szervezetek tulajdonképpen tápoldatban élnek. A különböző fajhoz tartozó növények ugyanazon oldatból saját szükségletüknek megfelelően válogatják ki testük, vázuk felépítésére és energianyerés céljából szükséges anyagokat. A kovamoszatok pl. a víz kovasavát vázukban halmozzák fel, s ez oly nagy tömeget jelenthet, hogy kőzetképződéshez vezet. Ugyanazon vízben élő sok más algában ugyanakkor nincsen kovasav. A vízi élet teljes kibontakozása végső elemzésben azon alapszik, hogy a víz általános oldószer. Az oldatban szabad szemmel nem látható lebegő növénykéknek, tömeggükkel már szembeszökő fonalas és más moszatoknak, továbbá a nagytermetű vízinövényeknek táplálék a vízben oldott só és gáz. Közismert tény, hogy a szervetlen és szerves világ között az összekötő kapocs a kemoszintézisre és fotoszintézisre képes szervezetek: bizonyos baktériumok és zöld növények. Minthogy az előbbi életforma (s. 1.) lényege és mennyiségi vonatkozása kevéssé ismert, azt mondhatjuk, hogy valamely víztározóban az élővilág kifejlődésének alapját a növényi élet teszi. Az állatok, mint heterotrof szervezetek, a növényekre vannak utalva, maguk nem tudnak szervetlen anyagból szerveset építeni. Ez a függés részben közvetlen (növényevés), részben pedig közvetett (húsevés, törmelékés hulladékevés, mindenevés stb.). Ahol elsősorban fényhiány miatt, növényi élet nem lehetséges — növényi élet alatt zöld növények fotoszintézisét értve — az állatvilág végső elemzésben, mégis a növények által termelt szervesanyagból él (szervestörmelék, ezekből táplálkozó állatok, mindezek elpusztulva, összetörve stb.). Ez az alapja a nem felszíni vizek, barlangok, víziművek stb. vize benépesedésének. Ahol víz van, azért van élet is tehát, mert a víz általános oldószer, és bizonyos gázok és sók vizes oldata, fény jelenlétében, már alkalmas növényi élet fenntartására. A növényzet viszont, mint szerves táplálékforrás, állati élet kibontakozását teszi lehetővé. d) A víz környezetet nyújt élővilágának Jóllehet a felszíni vizek általában alá vannak vetve a légköri klímának, élőviláguk szempontjából sajátos klímájuk van. Ezt a klímát részben speciális vízi tulajdonságok jellemzik (lúgosság, oldott sók és gázok jelentéte, elektromos vezetőképesség stb.), részben pedig oly sajátságok, melyek megfelelnek a légköri klíma egyes tényezőinek (hőmérséklet, fény, dinamikai viszonyok, oldott oxigén és szénsav jelenléte, szennyezettség stb.). Az élőlénynek létezéséhez, életének, fajának fenntartásához szükséges feltételeket, minőség és intenzitás szerint, általában közvetlen környezete nyújtja különböző sajátságaival. Úgy is mondhatjuk, hogy az élőlény környezetével szemben különböző jellegű igényt támaszt, melyek a fajra jellemzőek, s melyeket életközegének sajátságai mint hatótényezők elégítenek ki. A vízi környezetben legfontosabbak az oldott gázok és sók, fény, a dinamikai viszonyok, a lúgosság foka, elektromos vezetőképesség, szennyezettség stb. Növények esetében az oldott sók és gázok a szervezet táplálékigényét is kielégítik. A környezeti tényezők közül növények esetében az oldott só és gáz tehát mint trofikus tényező közvetlenül jön tekintetbe. Állatokon — az anyagcsere lebonyolításához szükséges oxigénen kívül — közvetlenül ható trofikus tényező pl. formált szervesanyag jelenléte. A növényzet szempontjából magas trofiával kitűnő vízben rendesen gazdag áz állatvilág is, ami érthető a növény- és állatvilág közötti —- már említett — összefüggés miatt. Valamely hatótényező intenzitás és minőség szerint lehetővé teszi vagy gátolja valamely faj adott környezetben való előfordulását, s elősegíti vagy korlátozza állományának kedvező alakulását. A hatótényezőket az optimálistól eltérő intenzitásban a szervezet különböző mértékben tűri, vagy egyáltalán nem tudja elviselni. A tényezők intenzitása: az intenzitás határainak helyzete, a határok egymáshoz közel- vagy távoleső volta, tehát az intenzitás kilengése is fontos. Előbbi esetben szűk, utóbbi esetben tágas ökológiai valenciájú szervezetről van szó. A szervezet állományának optimális kifejlődése valahol a határok között van. Ezt azért jó tudnunk, mert az ún. biológiai indikátorok bizonyos környezeti tényezőre vonatkozóan rendesen szűk ökológiai valenciájú szervezetek. A szervezet ökológiai valenciájában egyes tényezőkre vonatkoztatva, éppen mint a környezetnek a hatótényezők kilengésével jellemezhető miliőspektrumában, intenzitás szerint poli-, mezoés oligotartományt veszünk fel. A szervezeteknek a hatótényezőkre vonatkozó ökológiai valenciája együttesen szabja meg az illető szervezet reakcióterét. (Ez minden szervezetre más és más, és ugyanazon szervezeten az életpálya