Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - Szebellédy Lászlóné: Vizeink minősége a mezőgazdasági felhasználhatóság szempontjából - Hozzászól: Donászy Ernő, Szabolcs István

254 Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. Szebellédy L,.-né: Vizeink mezőgazdasági felhasználhatósága talaj káros összeiszapolódásához, az amúgyis kedvezőtlen szerkezet további romlásához vezet, sőt rosszabb minőségű talajok esetén ún. holt szintek keletkeznek a felszíntől néha 40—50 cm mélységben, amelyeket a víz nem jár át. Ez a holt szint azonban csak kedvezőtlenebb minőségű talajokon alakul ki (pl. gyakori a Hortobágyon). Jobb talajú öntözőrendszerekben (pl. Szarvas környékén) ritka. 2. Gyakran tapasztalható ugyancsak a túlöntözés és a gyomtalanítás elhanyagolása következtében a tiszántúli öntözött talajok elmocsarasodása, vagy elláposodása. Pl. Karcag környékén öntözött területeken 1955-ben 500 kh öntözésre berendezett terület vált szinte áthatolhatatlan zsombékos területté. Ez a folyamat ámbár a mezőgazdasági termelést néha több évre lehetetlenné teszi, amennyiben szikesedéssel nem jár együtt, a terület túlbő nedvességi viszonyainak megszüntetés után könnyen megállítható, sőt a a terület újból mezőgazdasági művelés alá vonható. Itt kell megemlítenünk, hogy egyes öntözött tiszántúli réti csernozjom talajokon, ha a túlbő nedvességi viszonyok kismértékben állnak elő, nem vezetnek másodlagos láposodáshoz, hanem a növények életének kedvező nedvesebb feltételeket biztosíthatnak. E folyamatot nevezik a talajkutatók „másodlagos rétiesedésnek". 3. Leginkább ismert az öntözés hatására bekövetkező folyamatok közül az ún. másodlagos szikesedés, amelynek hatása abban nyilvánul meg, hogy kedvezőtlen minőségű öntözővizek, vagy pedig nagy sótartalmú talajvizek felemelkedésének hatására a talaj felsőbb rétegeiben oldható, főként nátrium-sók halmozódnak fel. A nagy koncentrációjuk miatt a talajoldatban, vagy pedig a talaj kolloidrészecskéihez kötődve a talaj fizikai tulajdonságainak leromlása révén káros hatást fejtenek ki. Ez a folyamat azért másodlagos, mert nem a természetes talajképződés, hanem az öntözés hatására áll elő. A másodlagos szikesedés hazánkban is sokféle módon és formában jelentkezik. Egyes esetekben maga az öntözött terület, más esetekben annak környéke szikesedik el. Hazai viszonyaink között e folyamat megelőzése annál is inkább kívánatos, mert — ha már bekövetkezett — az ilyen talajok megjavítása rendkívül nehéz, tekintettel arra, hogy kimosásuk nem lehetséges és javításuk csak a kilúgozás és kémiai talajjavítás együttes alkalmazása útján lehetséges. A folyamat elkerülése céljából az öntöző- és a talajvizek minőségét és mozgását pontosan kell ellenőrizni és mindenképpen kerülendő a túlöntözés. A víz ellenőrzésénél az összsó, a nátriumionoknak a többi ionhoz való aránya, valamint a nátrium-ionokhoz kötött anionok minősége igényel elsősorban figyelmet. Míg a talaj fizikai sajátságait elsősorban az öntözővíz mennyiségének és adagolása ütemének szempontjából kell vizsgálni, addig az öntözővíz, a talaj és a talajvizek kémiai sajátságai összefüggésének alapján a talaj kémiai sajátságai az öntözővíz minőségi követelményeire adnak felvilágosítást. Ezzel kapcsolatban érdekes megjegyezni azt, hogy a kevésbé szikes talajok gyakran már jobb minőségű öntözővíztől is elszikesednek, míg az erősebben szikesek rosszabb minőségű öntözővizet is „elviselnek". Ez azzal magyarázható, hogy a talaj és víz egymással állandó kölcsönhatásban állanak és a szikesedés szempontjából mindaddig alkalmazható valamely öntözővíz, míg nátrium ionokat vesz fel a talajból és nátrium ionokat nem, vagy csak kis mértékben ad le a talajnak. 4. Az elhanyagolt tiszántúli öntözőrendszereinkben gyakran tapasztalható, hogy a talaj felszíne kifehéredik, felszínét néha cm-nyi vastag finom fehér por borítja, amely nem oldható sókból áll (mint a másodlagos szikesedésnél tapasztalható sókivirágzásoknál), hanem ún. amorf kovasavból. E folyamattal egyidőben a talajok fizikai, kémiai és biológiai sajátságai leromlanak, s termékenysége nagymértékben csökken. Ezt a jelenséget nevezzük az öntözött talajok degr adódójának, vagy szologyosodásának, amikoris a tartós vízborítás és anaerob viszonyok következtében a talaj anyaga megbomlik, a szerves anyagok pedig oldható formába jutva nagy mennyiségben mosódnak ki a talajból. E folyamat ellen helyes növényi sorrenddel, szerves trágyázással, kémiai talajjavítással és az öntözés kultúrájának emelésével lehet eredményesen harcolni. A tiszántúli vonatkozásban általában megállapítható, hogy a talaj termékenységére nem az öntözés, hanem' a helytelen módszerekkel végrehajtott öntözés hat kedvezőtlenül. * BjuiíTHiie opomemifl na nowBy MO>KCT 3acay>KiiBaTb BHHMAMIH AJIFL ii3y4eHUH ripn opouieHiiax B BeHipnu B AByx npoueccax. 1. AKTYANBHOE, HAH rHenocpedcmeeHHoe SAunmie opoiueHu.i. 3TO Bbipa>i<aeTCH B TOM, MTO B roA opomeHiiji oSecneMHBaeTCH jiymaee CHa5>KeHi]íi paccTemifi BOAOH H IIHTaTejlbHbIM BCIUeCTBOM. 2. ÍIocpedcmeeHHoe eAUHHue opomemm MO>KHO H3yNATB 3a HecKOJibKO Jier H COCTOHT B TOM, MTO opomeHHe, Kai< HHTOHCMBHOe BMGIIiaTÍÍJICbTBO 3a 60JIbIllHÍÍ IICpiIOA BpeMCHH K3K1IM 0(jpa30M AtííCTByeT Ha ypOJKaiÍHOCTb nOMBbl. B CB>I3H c nocJieAHiiM B BeHrpiiH HA6JNO,aaeTCíi MeTbipe npouecca : a) riOfl BJlHílHliL'M OpOLUeHMH I13MCH>nOTC51 (|)II3IIMeCKHe 11 Ij0A0XO3>lfiCTBeHH1.1 e CBOÍÍCTBa nOMBbl. ()) IlOfl BJIHflHHeM I!3ÖblTOMHOrO OpOUICHHH MaCTO BCTpeMaeTCH BTopiiMnoe 3a6ojieBaHiie IIOMB. e) BiopiiMHoe 06pa30B3Hiie cojionMai<a Ha iiOMBax B BeHipilIl IIOHBJl>ieTCH 110 pa3H0My II B HeCKOJlbKHX (JlOpMaX BCJieACTBIlO B3aHM0fleíiCTBHH nOMBbl, OpOCIITejlhHOÍÍ BOAbI 11 I'pyHTOBblX BOA. z) B cJiyMae ii3ÖbiT0MH0i 0 opomeHiifl noA BJiHHHHeM CHJibHoro anaapoSnoio poKMMa naciynaeT AcrpaAauiw IIOMB, KOTOpaH HeS-iiaronpHHTHO BJIUMLT na ypo>i<aíínocTb IIOMB. B BeHrpiui ne caMO opouieniic, a HecOBpeMeHHbie METOABI opomeHiiM BJIHHIOT HI'öjiaronpiiMTHO Ha ypo>KafiHOCTb NOMB. #