Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

1. szám - Weleff, D.–Kazaroff, K.–Mileff, W.: Rizstelepek időszakos öntözése

24 Hidrológiai Közlöny 1961. 1. sz. Rizstelepek időszakos öntözése W E L E F F. D. akadémikus*—K A Z A R 0 F F, K.»—M I L E F F, W.* I. Általános ismertetés A rizs egyik legelterjedtebb kultúrnövényünk. A legutóbbi adatok szerint a bevetett terület szempontjából harmadik helyen áll a búza és tengeri után. Terméshozamát tekintve, a második helyet foglalja el a búza után. A rizs a Bolgár Népköztársaságban is egyike a legelterjedtebb kultúrnövényeknek és nagy jelentőségű a népgaz­daság számára. A rizstermesztés kezdetének időpontját nem ismerjük, a hagyomány és az irodalom szerint valószínű azonban, hogy a török hódoltság idejére tehető. A rizst a XIV. században Bulgária elfog­lalásakor a törökök hozták be az országba és kezdték meg a termesztését. Először a Maritza, majd a Tundja, Mesta és Struma folyók völgyében, valamint a Szófia környéki síkságon. Mint ismeretes, a rizs erősen nedvességked­velő, és így csak öntözés révén termelhető. A leg­elterjedtebb öntözési mód a rizs harmadik leve­lének megjelenésétől egészen a beérésig tartó állandó elárasztás. Ennél az öntözési módnál tehát a vízfelhasználás jelentős. Jelenlegi ismereteink szerint mintegy 20 000—100 000 m 3/ha között ingadozik, sőt erősen áteresztő talaj esetében még többre is tehető, ebből azonban a növények csak 4000—7000 m 3/ha-t használnak fel. A fölösleges víz az altalajba szivárogva felemeli a talajvíz szintjét, és így elmocsarasodást, szikesedést okoz nemcsak a rizstermesztéses területeken, hanem a környező, más növényfajtával telepített terüle­teken is. A víz lefelé irányuló mozgása folyamán a felső talajrétegből kimossa a tápanyagokat és magával sodorja az alsó rétegekbe, olyan mély­ségbe, ahova már a növények gyökérzete nem ér le. Az aktív felső talajréteg fizikai és kémiai tulajdonságainak minőségi gyengülése olyan ütem­ben játszódik le, hogy néhány év után már csök­ken a termőképesség, és a talaj mezőgazdasági célokra majdnem használhatatlanná válik. Sok vi­déken a talajminőség romlása olyan nagy mértékű, hogy a hozamok az első évben 6000—7000 k/ha­ról 1200—1400 kg/ha-ra csökkennek, és a rizs­termesztés gazdaságtalanná válik. Az árasztásos öntözési mód az előzőekben említett negatív tulajdonságai ellenére még min­dig igen elterjedt. Mi ennek az oka ? A magya­rázatot a következőkben összefoglalt feltevések­ben kereshetjük : 1. A gyomosodás elleni küzdelem könnyebb. 2. A talajoldás töménysége kisebb és a növé­nyek tápanyagfelvétele egyszerűbb. 3. A rizsnövények gyökerei jobban fejlődnek. 4. A talajhőmérséklet és a talaj átlagos napi hőmérsékletének ingadozása kicsi, ami a rizskul­túra fejlődését és növekedését kedvezően befolyá­solja. * Bolgár Tud. Akad. Műszaki Tudományok Intézete. Szófia. 5. A vízfelület párolgása elősegíti a levegő nedvességtartalmának fokozódását, és ugyanakkor csökkenti a levegő szárazságát, amit a rizskultúra nehezen visel el. 6. Az állandó vízréteg olyan oxigénforrást jelent, ami nemcsak a növények, hanem a talaj­ban lejátszódó biológiai folyamatok szempontjá­ból is fontos. Ezeket a feltevéseket azonban sem a kísérleti területeken végzett megfigyelések, sem a gyakor­lati tapasztalatok nem támasztják alá. Ez a tény, valamint a nagymértékű vízfelhasználás azt köve­teli, hogy másfajta öntözési módszereket is vizsgál­junk meg, olyanokat, amelyek megfelelnek a növény­zet követelményeinek és ugyanakkor műszaki és vízgazdálkodási szempontból tökéletesebbnek és elő­nyösebbnek bizonyulnak. Ilyenfajta öntözés például az időszakos (nem állandó) elárasztás. Ez azonban még nem egészen feltárt módszer, és így alkal­mazása még alig terjedt el. II. Rizsöntözés a Bolgár Népköztársaságban A rizstelepeket a Bolgár Népköztársaságban mindmáig állandó elárasztással öntözik, ami igen jelentős vízfelhasználással jár együtt. A legújabb kutatási eredmények szerint a felhasznált víz mennyisége közepes kötöttségű talajoknál 30 ezer m 3/ha-t, áteresztőbb talajok esetében és kedvezőtlen hidrogeológiai viszonyok mellett, mint például a dunai mélyenfekvő területeken 80 000— 100 000 m 3/ha-t is elérhet. Az országnak több mint 15 000 hektárnyi mezőgazdasági területén termesztenek rizst. Te­gyük fel. hogy nem 100 000, hanem csak 30— 40 000 m : i vizet használnak fel egy hektár terü­leten. Ez már több mint 500 000 000 m 3 vizet jelent évente. Ez a hihetetlenül nagy vízmennyi­ség a rizsföldeket és a velük szomszédos terüle­teket mocsarakká változtatja, és elvonja az öntö­zési lehetőséget más értékes mezőgazdasági kul­túráktól a meleg, száraz időszak alatt. Az öntöző­víz mennyiségének 40%-os csökkentése kb. 200— 300 millió m 3 vízzel való gazdálkodást tesz lehe­tővé, amelyet azután 1 hektárra eső 3—4000 m 3 közepes vízadagolás mellett kb. 60 000 ha új, más terménnyel telepített területen lehet felhasználni. A jövőben a nagy öntözőrendszerek kiépí­tése, valamint a Maritza, Tundja, Jantra stb. és a Duna völgyében már meglevő rendszerek újjá­szervezése során a rizstermesztés továbbfejleszté­sének jelentős növelése várható. Ez azt jelentené, hogy a jelenlegi öntözési módszer mellett további több százmillió m 3-nyi víz menne veszendőbe, és újabb többszázezer hektár mezőgazdasági terület mocsarasodna el. Mindezek a szempontok arra a törekvésre ösztönözték a Bolgár Tudományos Akadémia keretében működő Műszaki Tudományos Intézet

Next

/
Thumbnails
Contents