Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

1. szám - Weleff, D.–Kazaroff, K.–Mileff, W.: Rizstelepek időszakos öntözése

Weleff D.—Kazaroff K.—Mileff W.: A rizstelepek öntözése Hidrológiai Közlöny 1961. 1. sz. 25 Vízgazdálkodási és Vízépítési Osztályát, hogy mélyreható tanulmányokat folytasson a rizsöntözés módjával kapcsolatban. III. Kísérletek időszakos öntözési módszerrel Az első kísérleteket időszakos elárasztással 1905—1907 között végezték a Sadowoi Mezőgazdasági Kutató Intézetben (Dél-Bulgária) Dr. S. Dospewski vezetése alatt. A kísérletekhez egy olasz és két bolgár rizsfajtát alkalmaztak. A 136— 145 napig tartó tenyésztési időszak alatt a rizs víz alatt állt ; 1905-ben 46 napon, 1906-ban 51 és 1907-ben 56 napon keresztül. A terméshozam a következő mennyiségek között ingadozott: 2840 kg/ha („fehér japáni") 4040 kg/ha („vörös helyi") és 4070 kg/ha „(navarrai"). Bár a kísérletek módszertani szempontból nem mondhatók tökéletesnek (különböző vetésforgók mellett végezték), mégis jelentős útmutatást adnak az öntözési módra vonatkozólag. Az időszakos elárasztással magasabb terméshozamot értek el, mint az állandóval. Az időszakos elárasztásra irányuló kísérleteket 1932—1937-ben felújították ; ez alkalommal azonban már a malária elleni küzdelem során, amely fenyegető méreteket öltött a rizstelepek vidékén. Ilyen kísérleteket végzett például K. Drenski egy ismeretlen rizsfajtával Petritsch vidékén és K. Katzaroff a „Kenso 62" helyi fajtával Plovdiw vidékén. A terméshozam egy hektárról a következő volt : Petritsch vidékén 2500—5200 kg, Plovdiwnál 2080—2304 kg között. Bár ezek a kísérletek főleg a malária elleni küzdelem jegyében folytak, itt is megállapítást nyert, hogy az időszakos elárasztási módszer sok előnnyel bír. Ilyen például a mocsári szúnyogok lárváinak elpusztulása, nagy vízmennyiség megtakarítása, a talaj fizikokémiai tulajdonságai romlásának lassítása stb. A kedvező eredmények ellenére a kísérleteket beszüntették, és a rizs öntözésénél még mindig az állandó elárasztás módszerét alkalmazzák. Ennek oka főleg a múltbeli mezőgazdasági viszonyokkal, továbbá a rizsöntözés évszázados makacs hagyományaival magyarázható. 1951-ben a Bolgár Tudományos Akadémia Műszaki Tudományos Intézete a „Maritza" Mezőgazdasági Kutató Intézet együttműködésével felújította az időszakos elárasztással kapcsolatos kísérleteket. Erre a célra speciális kísérleti területet rendeztek be. Ezenkívül néhány mezőgazdasági termelőszövetkezetben is folytattak kísérleteket. A továbbiakban ezeknek a kísérleteknek a körülményeiről és eredményeiről számolunk be. A) A ..Maritza" kísérleti terület Plovdiwnál 1. A kísérletek módszertani és technikai jellemzői A kísérleteket erre a célra különlegesen alkalmas területen végezték, amelyet két részre osztottak. Mindkét részen 30 db 19.10 X 5,45 m

2 kiterjedésű parcellát létesítettek. A kísérletek vázlattervét a következőkben mutatjuk be : a) Szokásos öntözési mód (állandó elárasztás) az öntözővíz állandó felfrissítésével. b) Időszakos elárasztás, amelynek során az egyes parcellák váltakozva 10 napig 10—12 cm magassági! víz alatt álltak, majd 5 napon keresztül szárazon maradtak. c) Időszakos elárasztás (mint az előző pont" ban), azzal a különbséggel, hogy 10 napos elárasztás után 10 napos száraz időszak következett. d) Időszakos elárasztás (mint a b) és c) pontban), de 5—5 napos vizes és száraz időszakokkal. A kísérleteket a „Preccoce Maratelli" és „Belardone" fajtával végezték Rümke módszere alapján, háromszori ismétléssel és előzőleg fűkeverékkel vetett területen. A rizsnövény vetését a szokásos módon hajtották végre, kézzel, vízben. A vetésből a harmadik levél megjelenéséig az összes parcellát azonos módon öntözték, a talajt nedves állapotban tartva. A harmadik levél megjelenése után az öntözési módok az előzőekben bemutatott vázlat szerint elkülönültek. Az öntözés folytatódott az első két évben egészen a beérésig, mialatt az elárasztás és szárazon tartás határidőit csak mechanikusan állapították meg, tekintet nélkül a növények vízszükségletére a fejlődés különböző fázisai idején. Az ezután következő két évben a nedves és száraz időszakok meghatározása már a növények vízszükségletének figyelembevételével történt. A harmadik levél megjelenésétől a virágzási időig az öntözést időszakosan végezték. A virágzástól a tejesérés idejéig állandó vízréteget tartottak fenn, míg a tejeséréstől a növekedésig ismét időszakos öntözést alkalmaztak, az előzőekben megállapított kísérleti vázlat alapján. A tenyésztési időszak alatt kétszer gyomláltak é.s szuperfoszfáttal, valamint salétromsavas ammóniummal trágyáztak is. 2. Talajviszonyok A kísérleti telep a Pestschanik folyó mellett fekszik. A talaj anyagának szerkezeti összetétele erősen ingadozik, túlnyomó benne a homoktartalom. A genetikai szintek hiányoznak, ellenben különböző módon összetett rétegek következnek egymás után, amelyek elhelyezkedése a folyó egykori tevékenységétől, valamint a folyóágytóli távolságtól függ. A hézagtérfogat a talajtérfogatnak kb. 36,5— 48,1%-ára tehető. Ez az adat, valamint a szerkezeti összetétel jelentős áteresztőképességre utal, amit a megfigyelések is igazoltak. A nedvszívóképesség és a hervadási tényező megfelel a talaj szerkezeti összetételének és a következő határok között mozog : a nedvszívóképesség 4,51—7,46 %-ot, a hervadási tényező 6,76—11,19%-ot tesz ki a talaj térfogatsúlyához viszonyítva.

1 1 A talajvizsgálatokat L. liaikojf, a Bolgár Tudományos Akadémia Talajkutató Intézetének tudományos munkatársa végezte.