Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - Egyesületi és műszaki hírek

Abos B.: A Fővárosi Vízművek felszíni víztisztító üzemei Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. 233 A szűrt víz az utóklórozó medencében gyűlik öszsze, ahol az a klórozás után még kb. 15 percig tartózkodik. A klórozott tiszta víz gravitációs csatornákon keresztül a főcsatornahálózatba jut, ott többszörös mennyiségű kútvízzel keveredik, majd a fogyasztóhoz kerül. A víztisztítótelep a célszerűség határáig automatizálva fog üzemelni. Az előzőekből tehát kitűnik, hogy Budapest ivóvízellátása a jövőben nagyrészt a Dunára, mint jól hasznosítható felszínivíz főbázisra, fog épülni. Ehhez azonban az szükséges, hogy Európa e nagy folyójának vizét az ipari és nagy városi tisztítatlan szennyvizektől megóvjuk. Ehhez a minőségvédelmi feladathoz kérem a Duna-menti államok hathatós segítségét, hogy a két felszíni víztisztító üzemünk mindenkor minőségileg kifogástalan ivóvizet szolgáltasson. OMHCTHhlE CTAH11HH ITOBEPXHOCTHblX B0J103AB0PHblX COOPy>KEHHÍl CTOJIHUbl B. Aőoui Il0Tpe6jiennc nmbeBOií BO/U>I B CTOJimie BeHrpun B ByflaneujTe YBCJINMIBAETCFL B cpeflHcivi Ha 5% B ROA. B CTOJIHUC c HHCJIEHHOCTBK) 1,8 MHJIJIHOHOB nacejieniiH B 1960-OM ro/iy NOTPEŐJIHJRACB 186,7 MHJIJIHOHOB M

3 IIIITbCBOH BO^bl, MTO COOTBCTCTByOT 510 000 M

3 CpCAHecyTOHHOMy BOflonoTpc6jicHino (maöji. 1.). HeoBxoAiiMoe KOJIHMCCTBO BOAbi OCCCNEMIUIAETCÍI B0fl03a60pHbIMH COOPY>KCHMJIMH B öojibuieíí qacTii H3 KOJTO^UEB, 3arjiy6jicnHIJX B rpaBejincTbie CJIOH B^ojib JlynaH. Ha OCHOB3HHH 0>KHAAEM0H NOTPEÖHOCTII BOÁM oSecneMemie ee 113 KOAOAI;CB orpaHHMHBaeTCH, Tai< Kai< no6epe>i<Hafl TeppiiTopim, NPURO^HAH AJIH co3flaHHH I<ojiofle3noro BOA03a6opHoro coopy>KeHHH H HMeionian cooTBeTCTByiomero pacxo/ia BOflbi pacnojiaraeTcsi flajiei<o OT CTOAHUH na 30 KM no ceBepHOMy HanpaBJieHino. H3-3a öojibmnx KamiTajiOBjioweHiift BbiflBiiHyjiocb B nepeAHiiii njian, MTOSM B ceiscpHblX KpaíIX CTOJIHUbl C03«aTb IlOBepXHOCTIiyiO OMHCTHrejibHyio CTAHUMO jxnn OMHCTKH FLYHAIÍCKOIÍ BOAH. npeABapHTejibHbie HccjieflOBaHHa ripoBOAUAHCb jiaGoparopucií opraHH3amm BOAOHPOBOAHI,IX cTannnii. IIo HCCKOJlbKO-CTaM CyTOMHbIM aHajlH3aM /ZyHaHCKOH BOAbi MOH<HO GbiJio onpejjejiHTb, MTO cyiiiecTBeiinoc H3MeHeiinc xHMimecKoro KAWECTBA peMHOii BOAU He npoiicxoAHT n cpeflHeM B rofl H coAepwaHiie B Heü nanocoB OTHOCHTejibHO HcSojibiiioe c HCKJiioMeHiieM nepiiOAOB naBOAKa (<pue. 1), aajiee BOfly xopouio MO>KHO ocBt'TAjiTb H npo

: (|)njibTpoBaTb c noMouibio cyjib({)aTa ajnoMHHHH. B ceBcpHOK MacTii cTOJinnbi ílyHaiícKaa BOAA TOJibKO B He3Ha•IHTCJlbHOM KOJIHMeCTBe COACp>KHT 3arpJI3HHI0IIIHe MaTepnajibi iipoMbiuiAenHoro 11 ropoACi<oro npoHcxoHíAeHHH H B006me HBAaeTOI HaCblUieHHOÍI KHCAOpOAOM >KHBOH BOFLOÍÍ. ll0BepxH0CTna>i OMHCTiiTCJibiiaíi cTaHunji ne6ojibIIIOH npOH3BOAHTeAbHOCTH c 40 000 M

3/cyTKH (tfiorrw 1, <puz. 2) nocrpoena c npHMeHCHiieM o6meH3BecTHOH TexHOAOIHH no OMIICTKC BOAH H 3i<cnjioaTHpyeTCH c 1959-ro roaa. Ha ocHOBanm-i npHoSpeTeniibix onbnoB 3anpoeKTHpOBajiaCb II CTpOHTCH nOBepXHOCTHan OMHCTHTeJlbHaíI CTaHUHH ÖOJlbHIOH Iip0H3B0AHTeAbH0CTH C 200 000 M

3/cyTKii AJin OMHCTKH JLYHAIÍCKOH BOAbi (cpue. 3, (pomo 2), nepnan MacTb KOTopoti c np0H3B0AHTeAbH0CTbio 100 OO0 M

3/cyTKH BIIYCKACTCÍI B SICCNAOATANHIO y>I<e K i<oimy 1961-ro roAa. Water Treatment Plants of (he Budapest Waterworks Hely ing on Surface Waters By B. Abos Drinking water consumption of Budapest, capital of Hungary, is increasing by 5 per cent per aunum in the average. The capital having a population of 1,8 millión people in 1060, consmncd 186,7 millión cu.m drinking water, corresponding to a daily consumption of 510 000 cu.m on the average (Table 1 )• The necessary water quantity for its most part is taken from wells sunk into the gravel layers situated along the Danube. On basis of expected demands, the securing of the requirements from the wells is limited, since a riparian area suited for the establishment of a new waterwork and with the appropriate discharge can be found only fart.her off at about 30 km distance north from the capital. On account of the excedinglv great investment eosts, the erection of a waterworks treating the water of the Danube Kiver, situated at the northern fringe of Budapest, lias been considered. Preliininary investigations have been performed by the laboratory of the waterworks. On basis of analyses of the Danube water taken over a period extending to several hundred days it could be stated, that quality of the water does not show any appreciftble changes on an annual average basis, and apart from the times of floodwaves, sedimont concentration of the river is relatively low (Fig. 1) and the water can be successfully elarified with alumínium sulfate and filtered. The Danube water at the northern part of the capital contains wastes of industrial and domestie origin in negligible quantities only and the water is, in generál, fresh water having high oxygen content. On the basis of investigations, applying the generally known technology of water treatment, a small water treatment plánt with a capacity of 40 000 cu.m per day has been constructed (Ill.l, Fig. 2) and is in operation since 1959. Founded on experiences gained, the large water treatment plánt with a capacity of 200 000 cu.m has been designed and is being built for treating the water of the Danube (Fig 3, III. 2), the first part of which, with an output of 100 000 cu.m per day, will be commissioned by the end of the year 1961. ' ' . A Vízellátási és Hidrogeológiai Szakosztály, valamint a Hidraulikai és Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztály az 1961. év első hónapjaiban három közös előadóülést rendezett. Az első két előadóülés tárgya a talajvízből történő öntözés volt. Február 14-én Franyó Frigyes a mátraaljai, hevesi és jászsági területek földtani felépítését, vízföldtani jellemzését, Vágás István pedig ugyanezen a területen lefolytatott vízadóképességi és vízkészletvizsgálatokat mutatta be. Március 1-én dr. Schmidt Eligiusz Róbert a Duna—Tisza köz vízföldtani viszonyait ismertette, elsősorban a Bács-Kiskun megyei csőkutas öntözések távlati lehetőségeire figyelemmel, Major Pál pedig ezen a területen végzett talajvízutánpótlási és vízháztartási, valamint vízadóképességi vizsgálatokat tárgyalta. A talajvízből történő öntözések kérdésének a Hidrológiai Társaság tudományos ülésein való első megvitatása során a vízföldtan, hidrológia, hidraulika ós mezőgazdaság szakemberei a kivitelezés tervezés ós tudományos kutatás szempontjaiból egyaránt hozzászóltak a tárgyhoz, s részletekbe menő javaslatokat tettek. A két szakosztály harmadik közös rendezésű ülésén március 21-ón öllős Géza a repedezett kőzetekben fellépő vízmozgás hidraulikai kérdéseit tárgyalta, az általa végzett laboratóriumi vizsgálatok eredményeinek tükrében. Ennek keretében bemutatta a repedésrendszerekben és csővezetékrendszerekben fellépő folyadékmozgás analógiájának elvén alapuló — az I. Vízépítéstani Tanszókon kidolgozott — új modellkísérleti eljárást. Az eljárás újszerűsége és az alkalmazásával kapott, elsősorban minőségi jellegű hidraulikai eredmények, a hozzászólók véleménye alapján, több — eddig kielégítően nem magyarázható — vízmozgási jelenség okára mutatnak rá, jórészt a bányavizek körében.