Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)
3. szám - Varró István: Ivóvíznyerés felszíni vizeinkből - Hozzászól: Szakáll Kálmán
222 Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. Varró I.: Ivóvíznyerés felszíni vizeinkből művek közelében lakók panaszkodnak az erős klrószagra. Véleményem szerint a víz csírátlanításával kapcsolatban kísérleteket kellene végezni megfelelőbb eljárás kidolgozása érdekében. A felszíni víz minőségének megóvása A továbbiakban néhány gondolatot szeretnék megemlíteni felszíni vizeink minőségével kapcsolatos kilátásokról és tennivalókról. Köztudomású, hogy a vízigény napról-napra fokozódik. Tudjuk, hogy a hiányt főleg felszíni vizeinkből kell pótolnunk, mivel az egyéb vízszerzési lehetőségek erősen korlátozottak. Tudjuk viszont azt is, hogy a vízfogyasztással párhuzamosan emelkedik a keletkező szennyvizek mennyisége is. Ha számításba vesszük még azt a súlyosbító körülményt, hogy az ipari hálózat állandó bővülésével az ipari szennyvizek mennyisége is emelkedik, úgyhogy nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy meg lehessen jósolni azt, hogy milyen minőségű felszíni vízre számíthatunk már a közeljövőben, ha megvédésük érdekében nem teszünk semmit. Példának felhozhatom a Tiszavidéki Vegyi Kombinátot. Ennek az épülő nagy gyárnak szennyvízkérdése még mindig nincs megoldva, s így a gyár kénytelen lesz szennyvizét a Tiszába engedni. Ennek következménye lesz a halállomány nagymértékű pusztulása és a folyónak hosszú kilométereken való elszennyeződése. Hogy ez mit jelent népgazdasági és néphigiéne szempontjából, ezt azt hiszem bővebben nem kell részleteznem. Ez az eset is jó példa arra, hogy a jövőben a tervezéseket a vízügyi követelmények és lehetőségek kellő mérlegelésével kell elvégezni, figyelembe véve a létesítendő gyár, vagy település munkafolyamatait, későbbi perspektíváját, bővítési lehetőségeit. Az ipari- és ivóvízigény kielégítése minden nagy létesítmény elsőrendű követelménye, amely megelőzi még az energiaellátást is. Természetes tehát, hogy a vízellátás és szennyvízelvezetés megtervezése az elsőszámú tervfeladat, kell hogy legyen. Még a telep, vagy a település helyét is csak akkor szabad véglegesen kijelölni, ha két főfeltétel lehetőségei adva vannak. Csak így tudjuk szocializmust építő hazánkat megkímélni a célnak nem minden tekintetben megfelelő tervezésből eredő népgazdasági károsodástól. Gondolnunk kell azonban arra is, hogy a mellékfolyók szennyeződése fokozódik, tehát a befogadó folyók vizét is mindjobban terhelik. így terheli pl. a Sajó és a Bodrog a Tiszát. Ha a fokozódó szennyeződésekkel szembeállítjuk a folyó vízhozamának azt a csökkenését, mely az öntözésesgazdálkodás nagyarányú vízkivétele révén áll elő, úgy szomorú tényre döbbenünk rá. Ez pedig az, hogy nemcsak kis vízállásnál, de már közepesnél is katasztrofális helyzet állhat elő a folyó szennyvízzel való túlterhelése miatt. Nem kétséges továbbá az sem, hogy a fokozott terhelés következményeként, többek között a mikrovegetáció nagymérvű pusztulásával is számolni kell. Ennek viszont az a következménye, hogy a folyók öntisztulási képessége nagy mértékben romlani fog. Amennyiben a megfelelő vízminőséget továbbra is biztosítani kívánjuk, feltétlenül szükséges hatósági rendeletekkel és azok betartásának szigorú ellenőrzésével szabályozni a folyók különböző szennyvízzel való terhelését. Ugyanígy szükséges a nemzetközi megállapodások megkötésével az állam határait érintő, vagy azokon átmenő folyók tisztaságát biztosítani. Azt hiszem a KGST országain belül ilyen egymás közötti megállapodások könnyen megköthetők. Feltétlenül már most tisztázni kell azokat a feltételeket, amelyek mellett a folyók vizének tisztasága nemzetközi viszonylatban is biztosítható. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy felszíni vízkészleteink szennyezése szoros összefüggésben van a lakosság közegészségügyi viszonyaival is. Vízkészleteink közegészségügyi védelme a higiénés profilaxis egyik fő feladata, amelyet közegészségügyi szerveinknek kell megoldani ok. Nem kétséges, hogy az első intézkedés, amelyet meg kell tennünk — akár közegészségügyi, mezőgazdasági, ipari vagy egyéb szempontból — az egyes Szennyező alkatrészek maximális megengedhető értékének megállapítása, amelyeket a tisztított szennyvizek tartalmazhatnak, hogy felszíni vízkészletünk további elszennyeződése megakadályozható legyen. Fontosnak tartom előre megszabott témakörrel, megfelelő helyen és időben, megfelelő szerv által nemzetközi konferencia megszervezését, ahova szakembereinket is elküldenénk. E konferencia feladata lenne a folyóvizek szennyeződési fokozataira vonatkozó nemzetközi irányelvek kidolgozása és a különböző feladatok szétosztása. Hazánkban a szennyeződések megelőzésének és tovább fokozódásának megakadályozása érdekében el kell végeznünk az egyes ipari üzemek gyártási technológiájának szakbizottságok által való felülvizsgálását, kutató munkák folytatását jobb technológiai eljárások kidolgozására. Ezzel elérhető lesz a felszíni vizeinkbe jutó hulladékanyagok és szennyvizek mennyiségének csökkentése, ami gazdaságossági szempontból — az üzemen belül is — igen előnyös. Végezetül, összegezve az elmondottakat megállapítható, hogy hazánkban az ivóvíznyerés felszíni vizekből — kivéve egyes folyókat és folyószakaszokat — ma még lehetséges. El kell tehát követnünk mindent annak érdekében, hogy felszíni vizeink tisztaságát megóvjuk és megtaláljuk a módot arra, hogy a jelenleg szennyezett folyókban újra megfelelő minőségű víz folyjon. Az előadottak alapján a tennivalókat az alábbiakban foglalom össze:
