Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - Varró István: Ivóvíznyerés felszíni vizeinkből - Hozzászól: Szakáll Kálmán

Varró /.: Ivóvíznyerés felszíni vizeinkből Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. 221 ként lökésszerűen adagolt nagyobb vegyszermennyiségekkel jó tisztítási hatás gazdaságosan valósítható meg. Ilyen esetben azonban más vízkezelési technológiát kell alkalmazni. A derítési folyamatra lényeges hatással van a víz hőmérséklete. Nyáron, azaz magasabb hőmérsékleteknél a pehelyképződés sokkal gyorsabban indul meg, mint télen. A +5 C° körüli hőmérsékletnél három óra idő is szükséges a pehelyképződéshez. Ezt azért kell figyelemmel kísérni, mert utókiválások történnek, amelyek kihatnak a víz minőségére és az idők folyamán vízszolgáltatási zavarokat idézhetnek elő. Ezek megszüntetéséhez szükséges munkálatok elvégzése tetemes anyagi megterhelést jelent, nem beszélve a vízszolgáltatásban beálló szünete telte tésről. Általában megállapítható, hogy a vízmű üzemeltetésénél a vízminőség biztosítása miatt is kellő gondossággal kell eljárni. Hidegebb időjárás esetén a víz derítésére, kombinált vegyszeradagolást célszerű alkalmazni. Az egyelőre számításba jöhető vegyszerek a vasszulfát, vasklorid és természetesen az alumíniumszulfát. Nagyobb pH-jú vizeknél a téli időszakban jó derítési effektus elérése céljából csak vasvegyületeket ajánlatos használni. A nyári időszakban, különösen alacsony Tisza-vízállásnál, a vízben különböző mikroorganizmusok szaporodnak el, s ezáltal a víztisztítás nehezebbé válik. A szolnoki vízmű úgy segített ezen, hogy a nyersvizet ilyenkor erősebben klórozzák. A tisztavizet oly mértékben utóklórozzák, hogy a hálózati vízben a szabad klór 0,1—0,2 mg/l legyen. A víz élvezhetőségének javítása céljából aktív szénport is adagolnak a derített vízhez. A szolnoki vízművel kapcsolatban feltétlenül meg kell említenem, hogy hazánkban az első vízmű, ahol az ivóvíz fluorozásával komoly kísérlet indul meg. Az Országos Közegészségügyi Intézet vizsgálatai szerint a nyersvíz fluortartalma 0,2—0,5 mg/l, átlagban 0,3 mg/l. Az első lépésben protectív adagnak az 1 mg/l-t irányozták elő. Ezzel szemben helyesebbnek tartanám a fenti fluortartalom figyelembevételével a kezdeti adagolást olyképpen eszközölni, hogy az adagolt és a vízben levő fluor összes mennyisége maximálisan 1 mg/l legyen. Az adagolás végleges mértékét azonban természetesen csak a lefolytatott kísérletek értékelése után lehet majd rögzíteni. A siófoki vízmű a Balaton nyersvizének felhasználásával szolgáltatja az ivóvizet. A 2. táblázat eredményei alapján megállapítható, hogy vízminősége megfelelő. A lebegőhordalék mennyiségére vonatkozólag számadatot adni nehéz, mivel az a helytől függően változik és függvénye ezenfelül a rapszodikus időjárásnak, cLZclZ 9/ szelek és viharok gyakoriságának. Tájékoztatásul csak anynyit kívánok megyjegyezni, hogy ez kb. 25 mg/ltől pár ezer mg/l érték között változik. Ez a víz felhasználása és kezelése szempontjából csak akkor okoz némi nehézséget, ha a vihar több napon át tart. Lebegőhordalékának szemcséi főleg az arányJag gyorsan ülepedő homokliszt tartományba tartoznak. A vízmű 1912-ben épült és kezdetben kutakból nyerte vizét. A Balaton vizét 1924. óta használják. A vizet szivornyával veszik ki egy 8 m mély és 1,8 m átmérőjű kútba vezetik. Innen szivattyúzás révén kerül a vízműbe, ahol első lépcsőben permetezéses szellőztetésnek vetik alá. A levegőztetett vizet a továbbiakban előklórozzák, majd alumíniumszulfáttal derítik. Az adagolás mértéke 40— 60 gr/m 3. A derítés után, illetőleg a szűrés előtt a vízhez aktív szénport adagolnak. Felszíni vizek felhasználásánál az erőteljes szellőztetés minden esetben javasolandó, különösen nyáron, alacsony vízállás esetén. Az aktív szénpor mennyiségét is kísérletek alapján kell meghatározni. Az említett vízmű vizét a szűrők után utóklórozzák. A törekvés az, hogy a vízműből továbbított víz szabad klór tartalma elérje a 0,2 gr/m

3 mennyiséget. A vízmű kapacitása 3800 m

3/nap, amit nyáron ki is használnak. Télen a szolgáltatott vízmennyiség 1000—1200 m 3 naponta. Az ilyen kapacitású vízműnél a szükséges vegyészeti munkák elvégzése céljából gondoskodni kellene házi laboratórium felállításáról. Ez egyúttal lehetővé tenné a balatonföldvári vízmű vizének vizsgálatait is. Ivóvíznyerés szempontjából említésre méltó még a balatonföldvári vízmű, amely vizét szintén a Balatonból nyeri. A nyersvíz gravitációs úton jut be a vízmű területén levő 5 m mély és 4 m átmérőjű aknába. Nyáron a nagyobb vízigény kielégítésére és a nyersvíz hozamának növelésére motoros szivattyút is beállítanak. Az aknából a nyersvíz permetező berendezésbe kerül, ahol intenzíven szellőztetik, majd alumíniumszulfát adagolásával vezetik tovább a derítőkbe. A vizet szűrés és klórozás után a tisztavíz tároló medencékbe továbbítják. A szűrők mosása, ugyanúgy, mint az előbbi két vízműnél, levegővel és vízzel történik. A vízmű nyáron kb. 1100 m

3, míg télen kb. 350 m

3 vizet szolgáltat naponta. Altalános jellemzésként megállapítható, hogy mind a három felszíni vizet felhasználó vízmű megfelelő minőségű ivóvizet szolgáltat a fogyasztók részére. A vegyszeradagolás pontos beállításának és mértékének megállapítása mindhárom vízműnél nem kielégítő. A víz minőségével kapcsolatban meg kell még említeni, hogy a vegyszeres derítés után feltétlenül ellenőrzendő a tisztavíz pH értéke is. Ha az nagyon csökkennék, úgy mésztejjel vagy egyéb alkalmas vegyszerrel legalább 7,0 fölé kell emelni. Ezzel elkerülhetők a korróziós jelenségek és a vas hálózati vízben való megjelenése. A víz minőségével kapcsolatban ki kell térni a víz klórozására is. A követett gyakorlat szerint a hÉjJózat végén a vízben még 0,1 mg/l szabad klórnak* kell lenni. Sokszor, különösen felszíni vizet felhasználó vízműveknél ezt nehéz betartani. Mivel ezeket a vízműveket nagyobb klóradagolással kell üzemeltetni, ezért előfordul, hogy a víz-