Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - Papp Szilárd: Felszíni vizeink minősége - Hozzászól: Pászót Péter, Páter János

194 Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. Papp Sz.: Felszíni vizeink minősége nokon a szennyeződések hatására növekszik meg egyes időszakokban. Összes oldott szilárd alkatrész tartalma sószegény vízre utal, különösen felső folyása mentén. Vásárosnaménynál az összes oldott sótartalma a Szamos és Kraszna hatására kissé emelkedik, majd kisebb ingadozások után Szolnok és. Szeged alatt újból növekszik. A Tisza végeredményben lágy, aránylag sószegény víznek bizonyult, amely ivó- és élelmiszeripari vízellátás, továbbá lágy és sószegény vizet igénylő iparok részére előnyösen jelhasználható. 4. Az északi hegyvidék keleti része Ezen a területen a következő felszíni vizeket vizsgáltuk meg: Sajó, Hangony, Szuha, Bódva, Jósva, Rakaca, Szalajka, Szinva, Garadna, Kishernád, Vadász-patak, Takta, Szerencs-patak, Tolcsva, Radvány, Hejő és az Eger-patak. A 18 felszíni vízből 36 mintavételi helyen végeztük el a vizsgálatokat. Az alkatrész meghatározások száma 9008. A 7. ábra szerint ezen a területen a coliszám középértékei igen nagy ingadozást mutatnak. A legtisztább a Szuha, Rakaca, Hernád, Kishernád, a Takta és a Tolcsva vize. Ezek vize élelmiszeripari, vagy ivóvízellátási célokra előnyösen felhasználható. A legszennyezettebbnek bizonyult a Sajó, majd a Vadász-patak, a Szerencs-patak és az Eger-patak. Ezeknek szennyeződése Miskolc, Szikszó és Eger városának szennyvizeire vezethető vissza. A szennyeződések oly mértékűek, hogy e vízfolyások egyes folyószakaszokon szennyvíz jellegűvé válnak, ami mind egészségügyi, mind a vízfelhasználások további biztosítása céljából (vízgazdálkodási szempontból) is intézkedések megtételét igényli. Kémiai szempontból a szennyeződéseket jelző oxigénfogyasztás középértékeinek ingadozása már távolról sem akkora mértékű, mint a coliszámé, de mindenütt azzal egyértelműen jelzi a vízfolyások szennyezettségének mértékét. Legtisztábbnak a Hejőt, a Szalajkát, a Garadnát és a Hernád gibárti szakaszát találtuk. Legszennyezettebb vízfolyásnak a Sajó bizonyult, mely már valóságos szennyvízként érkezik az országba. Ugyancsak alig tekinthető élő vízfolyásnak a Hangony-patak vize is. Ide sorolható még a Szinva, melynek szennyeződései az eredetétől kezdve rohamosan növekednek és élővíz jellegétől teljesen megfosztva, szennyvízként torkollik Miskolc alatt a Sajóba. A vizsgálatok alapján az igen erősen szennyezettnek minősült folyóvizek megmentése érdekében a szükséges intézkedéseket előbb-utóbb meg kell tenni. A biokémiai oxigénigény ezekben a vizekben már nem jelzi olyan finoman és egyértelműen a szennyeződések mértékét, de azért ennek alapján is a legszennyezettebb vízfolyásnak a Sajó bizonyult. Az Oxigéntelítettségi százalék értékeinek minimumjai jellemzőek különösképpen a vízfolyásokra. így ezeket a Sajó és Szinva esetében több alkalommal lényegesen 60% alatt találtuk. A 8. ábra szerint kloridtartalomban a Hangony emelkedik ki a terület felszíni vizei közül, ami nyilván ipari szennyvizek hatására vezethető vissza. Szulfát tartalom szempontjából jelentősnek minősíthető a Szuha-, a Hangony- és a Vadászpatak vize. Csekély szulfát tartalmával a Bódva, Jósva, Szalajka és a Tolcsva tűnik ki. A vizek lúgossága, összes keménysége és összes oldott szilárd alkatrész tartalma között meglehetős párhuzam észlelhető. Lágy és egyúttal sószegény víznek elsősorban a Radvány-patak, majd ezt követően a Tolcsva-patak minősíthető. Kemény vizűnek és oldott sókban gazdagnak találtuk a Hangony-, Szuha- és Vadász-patakok vizét. Ezért. ipari vízfelhasználás céljából elsősorban a többieknek a vize jöhet szóba. 5. Az északi hegyvidék nyugati része E terület jelentékenyebb felszíni vízfolyásai közül a következők vizsgálatára került sor: Zagyva, Salgó, Tarján, Kövecses, Szuha, Herédi-patak, Galga, Tarna, Bene-patak, Gyöngyös patak, Tápió, Gerje, Ipoly, Kemencei-patak, Rákos-patak és Szilas patak. A 16 vízfolyás 31 mintavételi helyéről származó vízmintákból összesen 5813 alkatrészmeghatározást végeztünk el. A 9. ábra szerint a szennyeződést jelző mutatók alapján aránylag tisztának a Galqát, a Bene- és Kövecses patakot találtuk úgy, hogy ivó- vagy élelmiszeripari vízfelhasználásra ezek vize bizonyult a legelőnyösebbnek. Szennyvíz jellegnek megfelelő szennyezettségre a Zagyva-folyó, a Rákos , Szilas- és Tarján-patak egyes szakaszainak vize utal. Az oxigéntelítettség százaléka alapján a Szuha ecsegi szakasza is terheltnek tekinthető. A 10. ábra szerint kloridtartalom szempontjából a Tarján, a Tarna és a Rákos-patak mutat kiugró értékeket. A szulfát tartalom a Tarjánpatakban, majd ezt követően a Zagyvában emelkedik a legnagyobbra, de általában az egész terület folyóvizei viszonylag nagy szulfát tartalmukkal tűnnek ki. Kivétel csupán a Kövecses-patak. Az összes keménység és szilárd alkatrész tartalom szempontjából a Zagyvát felülmúlva a Salgó-, a Tarján- és a Tarna-patak emelkedik ki. Ezek mellett a Rákos-patak összes szilárd alkatrész tartalmának ingadozása bizonyult igen nagynak. Lágy és sószegény vízként elsősorban a Kövecses-patak, majd a Gyöngyös-, a Bene- és a Kemencei-patak és az Ipoly vize jöhetnek számításba. 6. A Duna A Dunából 29 helyen vettünk vízmintát. A vízalkatrész meghatározások száma 6018. A 11. ábra szerint az ország legnagyobb folyója bakteriológiai szempontból aránylag tisztán érkezik az országba. Tisztaságát kisebb ingadozásokkal egészen Budapest határáig megtartja, ahol a Szilas-patak torkolata alatt szennyeződve, már szenynyezettebben folyik tovább Budapest területén. A szennyeződések fokozódnak a Hámán Kató úti és a Soroksári úti szennyvízcsatornák torkolata alatt, ahol a coliszám hirtelen több ezerre ugorva, majdnem szennyvíz jelleget kölcsönöz a víznek. Csepel-sziget északi részének magassága alatt a tisztulás jelei már mutatkoznak és a coliszám ezer alá csökken le. Ez a csökkenés tovább foly-