Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)
3. szám - Papp Szilárd: Felszíni vizeink minősége - Hozzászól: Pászót Péter, Páter János
Papp Sz.: Felszíni vizeink minősége Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. 191 COUSIAM 1ml-ben 0X1 BEN u fogyasm ojmg/l] m % 0 2[mg/l] , t o , 100 OXIGÉN so telítettség sf 0 N 2 0 1 J o 30 JJLJ 8 • SO SO 50SO ^ m l. .rl n. nnn.H .n. 50S033 SO 50 50 50 50 Síi! t-^ITS I í lllí t§ |t SSí* és $ § t—r _ I lÜlil Hiltt, jJSiSgg §§§ § ÍS CLORW MM 11 SZULFÁT [mg/L] »* , 11 Lusom * ÖSSZES KEHENrSÉB 3° 7 0. [akt] ÖSSZES SZILÁRD [mg/L] HlAIlitii risasJ^f II -int III -A •SS ? 3. ábra ábra 3—4. ábra. A Tiszántúl felszíni vizeinek minősége <t>uz. 3—4. Kaiecmeo noeepxiwcmHbix eod 3amuccaücKoü meppumopuu Figs. 3—4. Water quality of surface waters in the Trans-Tisza area a legnagyobb. Különösen a maximumokban vannak jelentékeny kiugrások, ezért időnként a VIII. sz. főcsatorna is szulfátokban gazdagnak tekinthető. A lúgosság, a keménység és az oldott sótartalom a Túr-folyóban bizonyult a legkisebbnek, tehát lágy, sószegény víznek minősíthető. Ezt megközelíti még a Bodrog is. Legkeményebbnek a VIII. sz. főcsatorna vize bizonyult, bár középértékben nem, de az ingadozásokat tekintve, a vizsgálatok 32%-ban oldott sókban gazdag víznek is találtuk. Ez a sókoncentráció házi szennyvízeredetre vezethető vissza. Az elvégzett vizsgálatsorozatokból megállapítható, hogy a Túr, Szamos és részben a Kraszna és Bodrog vize aránylag kisebb mértékű szennyezettségük alapján ivó- és élelmiszeripari vízellátás ''íjaira és ezenkívül lágy, sószegény vizet igénylő pari vízellátásra is aránylag egyszerű előkészítő müveletek után felhasználható. A Lónyai-csatorna és főleg a V111. sz. főcsatorna vize már oly mértékben szennyezett, hogy sem ivó-, sem élelmiszeripari vízellátás céljaira nem javasolható és összes oldott szilárd alkatrész tartalma, valamint nagyobb keménysége még ipari vízként való felhasználását sem teszminden esetben lehetővé. Szennyeződéseinek megszűntetése érdekében intézkedések megtétele ,/.ük2. A Tiszántúl felszíni vizei A Tiszántúl jelentősebb felsz ;ni vízfolyásai közül a következők vizsgálatára került sor: Tocó, Kösely, Keleti-főcsatorna, Beiettyó, Sebes-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Kettős-Körös, Hármas-Körös, Szárazér és Maros. Ali vízfolyás 18 mintavételi helyéről származó vízmintából összesen 4033 alkatrész-meghatározást végeztünk el. A 3. ábra adatai szerint bakteriológiai szempontból a Fekete-Körös vize bizonyult a legtisztábbnak, de amellett még viszonylag csekély szennyeződésre utal a Keleti-főcsatorna, a Berettyó és a többi Körösök vize is. Ezzel szemben igen erősen szenynyezettnek, sőt szennyvíz jellegűnek találtuk a Tocót és a Kösely hajdúszováti szakaszát, úgyhogy ezek a vizek felhasználás szempontjából alig kerülhetnek szóba. Az oxigénfogyasztás alapján elsősorban a Körösök vize mutat legkevesebb, organikus
