Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - Papp Szilárd: Felszíni vizeink minősége - Hozzászól: Pászót Péter, Páter János

190 Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. Papp Sz.: Felszíni vizeink minősége xo M KLORID ,

u [mg/t] no m ['] *> a to vna u u*sx Hnfl SIULFAT %• H/1 Z M % 20LUSOSSAB , w összes « UMEMÉ6 2

S HJ % w • !4W noo ÖSSZES SZILÁRD HA] [«] 2. ábra. A Tisza felső folyása mellék-folyóinak vízminősége 0us. 2. Kanecmeo eodbt npumoKoe eepxaeeo ywcmua TUCCbl [i] xjiopnfl, [j] cyjib(J)aT, [k] mejiomHOCTb [1] cyMMapHan TBepaocTb, [mj cyMMa TBepAbix 3/ieMeHTOB. 3aMeMaHHe : ycjioBHbie oöo3HaMenMH j-m O3hh3KOBO fleüCTBHTenbHbi h HJIB (JjHryp c letHbiMH MHCJiaMH Mew«y cJmrypaMii 1—22. Fig. 2. Water quality. of the Upper Tisza tributaries [i] ehloride. [j] sulfate. [k] alkalinity, [1] totál hardness, [m] totál solid constituentH. Note: Keys [i]—[m] equally apply to figures witli even numbera within Figs. 1—22. hanem a vizsgálati adatok összegének a vizsgálatok számával képzett hányadosát fejezik ki. A kémiai vizsgálatokat a MOSZ 48 és MNOSZ 448—55 számú, a bakteriológiai vizsgálatokat pedig a 22901— 55 számú vízvizsgálati szabvány alapján kialakult módszerek szerint végeztük el. Ezeket az ország felszíni vizeinek szennyezettségére és felhasználhatóságára vonatkozó vizsgálati adatokat a következő vízgyűjtőterületek, illetve összefüggő földrajzi egységek szerint csoportosítva dolgoztam fel. 1. A Tisza felső folyásának mellékfolyói A terület jelentékenyebb felszíni vízfolyásai a Túr, Szamos. Kraszna, Lónyai-csatorna, VIII. sz. főcsatorna (Érpatak), majd a Tisza jobb partján a Bodrog. A felszíni vízfolyások 14 mintavételi helyéről származó vízmintáiból összesen 3407 alkatrész-meghatározást végeztünk el. Ezek közül az 1. ábra a szennyeződésekre utaló vizsgálati eredményeket tünteti fel. A coliszámot, tekintettel arra, hogy ingadozásai igen tág határok között váltakoznak, minden esetben logaritmikus léptékben tudtam csak ábrázolni. -Annak érzékeltetésére, hogy a coliszám nagysága a szennyeződéseknek milyen mértékét fejezheti ki, összehasonlításként megemlítem, hogy a kútvízben még megengedett érték 0,2-t tesz kiml-ként. Az 1. ábra szerint a VIII. sz főcsatorna (Ér-patak) kivételével, a minimumok mindenütt lecsökkentek 0,2-re és ezért azokat az egyes oszlopokban már nem is lehetett feltüntetni. A vizsgálatok szerint, amint a későbbiekben látni fogjuk, hazai viszonylatban a 10 alatti coliszám felszíni vizek esetében még aránylag tiszta vizet jelez. A középértékek figyelembevételével a Túr, részben a Szamos és a Kraszna tartoznak ebbe az aránylag tisztának minősíthető fokozatba. Jellemző a Túr-folyó bakteriológiai tisztaságára, hogy még a maximumok sem haladják meg a 10-es coliszámot. Középértéket tekintve, a legszennyezettebbnek a VIII. sz. főcsatorna és a Bodrog bizonyult, de szennyezettnek találtuk még a Lónyai-csatorna vizét is. Az oxigénfogyasztások által jelzett szennyeződések mértékét jobban tudjuk érzékelni, ha megemlítem, hogy a magyar vízvizsgálati szabvány szerint kútvizekben 2,5 mg/l még megengedhető. Ezt a mértéket középértékben a Túr, Szamos és részben a Bodrog csak kevéssé múlja felül. Legszennyezettebbnek a VIII. sz főcsatorna (Érpatak) bizonyult, amely tekintve erős bakteriális szennyezettségét is, szenny ví&jellegű vízfolyásnak minősíthető. A biokémiai oxigénigényeket kifejező értékek nagyjában ugyanazt mutatják, mint az oxigénfogyasztás. Az oxigéntelítettség százalékának középértékei kereken 60 (VIII. sz. főcsatorna) és 90% (Bodrog) között ingadoznak. A maximum 127%-ot tett ki a Szamosban, mely már túltelítettségnek a jele, a minimum azonban csak 34% (VIII. sz. főcsatorna). A maximumokból az is megállapítható, hogy a vizek egy része több esetben oldott oxigénben túltelítetté válik, tehát organikus anyagokkal -— a VIII. sz. főcsatorna kivételével — kevésbé terheltek. A 2. ábra szerint a vizek klorid tartalma nagymértékben eltérő egymástól. így különösen a Túr egészen kloridszegény víznek minősíthető. Ezzel szemben a Szamos, de még inkább a VIII. sz. főcsatorna, kloridokban gazdag vizeknek bizonyultak. Ez a kloridkoncentráció a Szamos esetében azokkal a sós, agyagos talajokkal lehet összefüggésben, amelyen keresztül az országba érkezik. Szennyvíz eredetre nem vezethető vissza, mivel sem coliszám, sem oxigénfogyasztás szempontjából nem bizonyult szennyezettnek. Más a helyzet a VIII. sz. főcsatorna esetében, amelynek klorid tartalma fekáliás eredetű szennyvizek hatására vezethető vissza (hiszen egyidejűleg nagy a víz oxigénfogyasztása és coliszáma is). A szulfát tartalom középértéke a Szamos és a Kraszna esetében