Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

3. szám - Vajda József: A vízminőség jelentősége a vízgazdálkodásban

Hidrológiai Közlöny 1961. 3. sz. 179 vagy megzavarják a tisztítási folyamatot. Mások az áramlási helyek vízminőségi viszonyai és mások a holtzónákéi, másként reagálnak a hőmérsékletre a kismélységű és mélyebb, hegyekkel körülvett tározók. Mind megannyi adottság, újszerű kutatási terület és kutatási feladat, amit a tisztítástechnológiai eljárások helyes kialakításához tisztáznunk kell. Külön vízféleségként kell kezelni a nagy mélységből eredő, ásványi sókban rendszerint gazdag hévizeinket, amelyeknél a minőségi jellegzetesség elsősorban a magas hőfok és gyakran az ásványi anyagok gyógyhatása. A hévizek feltárásával bővül a vízhasznosítás köre: a kommunális intézményeknél új fürdők, lakások távfűtése, termálvízellátása, vagy a mezőgazdaságban a növényházak. Ma 5,5 m 3/mp hévizet hasznosítunk. Lehetőségeink ennél jóval nagyobbak, de egyúttal a vízminőségi kérdések is sokoldalúbbak az alacsonyabb hőfokú vizekénél (mint pl. az ásványkiválás, korróziós hatások, hőátadás). Az elmondottak a hazai természetes állapotú vizeink főbb minőségi csoportjait jellemezték. Sajnos, több vízfolyásunknál messze vagyunk már a természetesnek nevezhető állapottól hazánkban és külföldön is. Felszíni vizeink hasznosításakor — bármily célra történjék is az — számolni kell azzal a ténnyel, hogy vízfolyásainkba naponta 1,5 millió mszennyvíz jut. A szennyvizek legnagyobb része ipari eredetű, savas és lúgos, vagy kátrányés fenoltartalmú, részben fekáliás szennyvíz. Hatásukra vízfolyásaink vízminőségi állapota leromlott. Az oxigénfogyasztás alapján osztályozva, középkisvízi mérések szerint, felszíni vizeink kb. 10%-a már túlszennyezett. Ez az állapot az elszennyeződés kezdeti stádiuma,és szigorúbb intézkedések foganatosítása és azok betartása mellett még visszafordíthatjuk az állapotromlási folyamatot. A vizek szennyezés elleni védelme érdekében, amelyet kormányunk is messzemenően támogat, az alábbi főbb intézkedések várnak a vízzel foglalkozó szakemberekre, üzemekre, intézményekre: 1. Az üzemeken belül a szennyezett vizek elhatárolása a viszonylag tiszta vizektől és ezzel a tisztítandó vízmennyiség csökkentése. 2. A szükséges tisztítóberendezések megépítése. 3. Az igen nagy költséggel tisztítható egyes szennyvízféleségek tározása a nagy vizek idejéig. 4. A szennyvizek hasznosítása. A sokféle vízigény és az adott vízminőség között az áthidaló kapcsolat megteremtése, a tisztítóberendezés megtervezése már a tervezőre váró feladat. A minőségjavító beavatkozások az alábbi főcsoportokba sorolhatók: 1. Szennyezett felszíni víz mesterséges tisztítóberendezéssel történő tisztítása. 2. Természetes talajszűrés, talajvízdúsítás. 3. Káros ásványok, vas, mangán, egyes sófélék kiválasztása. 4. Hiányanyagok: jód, fluor stb. pótlása. 5. A radioaktív szennyezések megszüntetése. Ma már legtöbb esetben sajnos le kell mondanunk arról a szerencsés mgoldásról, hogy szabadon válogassunk a nekünk legmegfelelőbb minőségű vizek között. Az ipar, a mezőgazdaság és a kommunális fogyasztók igényeinek növekedése következtében a szabad vízkészletek csökkennek és a válogatás helyett a tisztítóberendezések közbeiktatásával leszünk kénytelenek a kívánt vízminőséget előállítani. A megoldások eltolódása a tisztítóberendezések irányába a tervezések bizonyos mértékű szerkezeti változását igénylik, de ugyanezt kívánják a vízgazdálkodási tudományos kutatástól is. A következő két évtized során annak érdekében, hogy az ország lakosságának vízvezetéki ellátottságát a mai 35%-ról 65%-ra emelhessük, a jelenlegi vízfogyasztáson felül 11 m

3/mp ivásra alkalmas vizet, fejlődő iparunk igényeinek kielégítéséhez 80 m

3/mp, hévízhasznosítási célokra pedig 5 m 3/mp vizet kell majd biztosítanunk. A vízminőség ezen időszakban döntőbb tényezője lesz a vízkészletgazdálkodásnak, mint az elmúlt évtizedek során bármikor. Fél évszázaddal ezelőtt megelégedtünk a baktériummentes vizekkel és a „látszatra" való tisztasággal, de ma a „megnövekedett fogyasztás világában" a vizekkel már minőségi szempontból is gazdálkodnunk kell. Figyelembe kell vennünk, hogy bizonyos kedvező vízminőségi tulajdonságok meghatározott irányt is jelentenek a vizek szétosztásánál. Pl. a rádiumtartalrmi vizeket az egészségügyi hasznosítás felé, a kisebb keménységű vizeket az ipar felé kell irányítani. A káros tulajdonságok, — mint pl. a magas nátriumsó-tartalom — leszűkítik a hasznosítási lehetőségek körét. Vizeink minőségi számbavétele, értékelése és a hasznosítási lehetőségek szerinti osztályozása a vízgazdálkodási tudományos kutatás új nagy feladata, műszaki és egészségügyi szakemberek, hidrogeológusok és a vízzel foglalkozó valamennyi tudományág művelőinek közös munkaterülete éppen úgy, mint ahogy közös munkaterület a vizek természetes tisztaságának megőrzése, az üzemi vízgazdálkodási rend megszilárdítása, az egyszerű, olcsó szennyvízkezelés, a korszerű szennyvíztisztítótelepek tervezése, illetve megépítése is. 3HAMEHHE KA'IECTBA BO/1L.I B BO/1HOM X03HÍÍCTBE Fi. Baiida Pa3BiiTiie BO/IHOI'O xosaíícTBa B nacToamee BpeMH xapai<Tepii3yeTCH őbicrpbiM YBCJIIIMÍÍHHCM norpeÖHOCTH BOflbi, noBbiuiaiomeMOi npeA'wiBJieniieM noTpeöHTcjieii BOAbi OTHOCHTCAbHO KclMCCTBcl BOAbi 11 3Ha

iIIITeAbHbIM 3arpH3HeHiit'M npnpOAHbix BOA. ÁO rex nop, noi<a B nocAeAinix AeoiTiijieTitíix npouiAoro CTOACTHSI II B nepBUX AecHTHAeniíix Hamero CTOAL'TIIJI pemaioiuyio poAb B BOAHO.M xo35u"icrBe nrpaAO KOAUiecmeenHoe pa36umue, B nocAéAHHe ABa AecaTHJieTHfl, npu AaJibHemneM yBejinHMM KOJiimecruenHbix n0Tpe6H0CTeü, rAaBHbiM oőpa30M Kaiecmeewibie eonpocu ubiABiiraioTcji B nepeAHHÜ njian cpeAif 3aAaM CNEUHAAHCTOB BOAHOPO xo3niicTBa. M HaCTOHIAHli KOHrpt'CC >KCAaeT KOHIICHTpíipOBaTb CBOe BHiiMamie Ha 3TOT Bonpoc. B OÖJiaCTH KAMOCTBtHHOrO X0351HCTBa C BOAOÍÍ J'AABHOÍÍ AAAAIEIÍ HBAHCTCH nepecMOxp KaqecTBeHHOÍI noxpeöHOCTH npOMblLUAeHHOCTH, CCAbCKOIO X03>lÍÍCTBa H Haft'JIUHII>I II HA 0CH0BAHHH 3Toro pa.ipaőomua Hoei,ix icavecmeeiuiux nopMamuuog. Ba>Knoií saAam'ií HBJIHL'TCH Aajiee CHCTCMaTMiecKoe iiccAeAOBaiiiie XHMHiecKoro coCTaBa IIOBepXHOCTHblX, I'pyHTOBI.IX I-I TAyŰHHHblX BOA, ncpemicAeHHe 11 kaprorpaiJmpoBaHHe no BAMTCRBY BOAHbix pecypcoB Bciirpim. HaAO sauuiman, >KiiBbie BOAbi OT 3arpH3iicHHií. B HHTépecax axoro ny>KHo pa3pa6oTaTb conpeMeuHyw mexiiOAOduw no oiucniKe cmo'iHbix u 3a^pa3-