Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

2. szám - Kőrösmezey László: Szellőztető árok alkalmazása szennyvíz biológiai tisztítására

Kőrösmezey L.: Szellőztető árok alkalmazása szennyvíztisztításra Hidrológiai Közlöny 1961. 2. sz. 125 táplálni. Lehet naponta, vagy akár csak havonként egyszer kiemelni fölös iszapot. Véleményem szerint talán helyesebb az előbbi, mivel rendszeresebb üzemeltetést és egyenletesebb áramfogyasztást jelent. Továbbá — ha az iszap a medencéből iszapágyra kerül — a híg, vizes iszapból egy iszapágyra egymás fölé több réteg bocsátható — minden egyes réteg külön adja le víztartalmát—•, amíg a kiszikkadt anyag több rétege együttesen meg nem felel a kívánt, kb. 20 cm-es terítési vastagságnak. Mások az egy, vastag rétegben való elterítés mellett szállnak síkra. A szellőztető földmedencéknél — ellentétben a klasszikus eleveniszapos medencékkel — az iszap kora egy-két nap helyett 30, sőt több nap. A beinduláskor hónapok kellenek ahhoz, hogy a legkedvezőbbnek megkívánt 3,6 g/l töménységet elérjék, és csak ettől kezdve kell a fölös iszap eltávolításáról gondoskodni. Egyébként az iszapképződés mértéke is fokmérője a berendezés terheltségi állapotának. Jól bedolgozott rendszerben ugyanis kevés iszap keletkezése azt jelenti, hogy a medence a megengedettnél kisebb terhelést kap, míg erős iszapsűrűsödés túlterhelésre utal. Az iszap kezelésével kapcsolatos nehézségek nem speciálisan a szellőztető árkokkal kapcsolatban jelentkeznek, hanem minden szennyvíztisztítási eljárásnak részei. Sajátossá inkább a gazdaságosság kérdése teszi : olyan olcsó, de mégis jó iszapkezelési kisberendezést kell alkalmazni, amely a lehető legegyszerűbben látja el a viszonylag kis mennyiségű, legtöbbször igen híg, aerob körülmények között lebontott iszap besűrítésének és szikkasztásának feladatát. A tisztítás várható eredményei A tisztítás mértékére vonatkozó adatok -— amelyekkel a szakcikkek elég szűkszavúan bánnak — nem mindig egybehangzóak. Abban azonban megegyeznek, hogy — némelyik berendezés kedvezőtlen, téli üzemétől eltekintve — mindegyiknek hatásfoka BOI

5-ben mérve 90% feletti. Pasveer első eredményei a legegyszerűbb medencetípusnál 93,4%-os lebomlásról számolnak be. A nittenaui berendezésnél — szintén a legegyszerűbb típus — 93%-os tisztítást figyeltek meg, bár télen előfordult 60—"0% is. A Grossdüngenben működő berendezésnél — ahol utóülepítő követi a szellőztető árkot — átlagosan 96%-os hatásfokot mértek BOI-,-ben és 86%-ot KMnü

5 fogyasztásban [1, 2, 3, 4, 5]. A nagyobb telepek eredményéről ez ideig adatok nem állnak rendelkezésünkre. Bár mindezekből az óvatosan közölt adatokból véglegesen nem lehet a szellőztető földmedencék teljesítőképességét illető teljes bírálatot kialakítani, annyi mégis valószínűnek látszik, hogy ez a módszer is eléri az eddig szokásos biológiai szennyvíztisztítási rendszerekkel elért eredményeket. Építési költségben viszont — csak egyetlen adat, a grossdüngeni külön utóülepítővel ellátott, tehát valamivel költségesebb kialakítású telepről található az eddig megjelent szakcikkek között — 50% költségmegtakarítást értek el. Az először előirányzott biológiai csepegtetőtestckkel dolgozó szennyvíztisztító telep 160 000 DM-ba került volna, szemben a ténylegesen megépült szellőztető árokkal, amelynek költségei nem haladták meg a 80 000 DM-át. Ipari szennyvizek tisztítása A szellőztető földmedencék általában kisebb : 400—3000 lélekszámú települések szennyvizeinek tisztítására szolgálnak, de a szennyvízben legtöbb esetben a települések ipari jellegű szennyvize is benne van. Ezek általában, házi szennyvízzel kellő mértékben hígulva, tisztítási nehézséget — mint ahogy más tisztító berendezéseknél sem — a szellőztető ároknál se jelentettek. Felsorolnak a különböző szerzők így serfőzdét, vágóhidat, tejüzemet stb. de részletes kommentár nélkül. Az egyetlen ipari szennyvízzel terhelt berendezés, amelyről a szakcikkek bővebben számolnak be, a grossdüngeni, ahol a BOI

5-ből visszafelé számolva az ipari szennyvíz •— vágóhíd és tejüzem — okozta szennyeződés a házi szennyvizének csúcsban csaknem négyszerese. A szennyvízmennyiséget véve figyelembe az ipari szennyvíz csak fele a házinak, tehát a berendezés feladata a szennyvíz nagymérvű szennyezettsége miatt speciális. Előfordul 1400 mg/l Bül

5 koncentráció is. A szakcikk szerzője a berendezést megkülönböztető célzattal nem is szellőztető ároknak, hanem eleveniszapos ároknak nevezi. Az állandóan szellőztetett szennyvíz oxigéntartalma 2 és 1 mg/l között változik, sőt olykor 1 mg/l alá csökken. A berendezés működése ennek ellenére épp oly jó, mint más berendezésnél lényegesen nagyobb oxigéntartalom mellett. A szerző egyenesen ezt a nagy terhelést ajánlja, mivel kevesebb levegőbevitel kisebb energiafogyasztással jár, tehát ennek a berendezésnek kisebb az üzemköltsége. Bajorországban előadás formájában hangzott el már több beszámoló csak tejüzemi szennyvízzel terhelt berendezés működéséről, de írásban ezek mindeddig még nem jelentek meg [2], összefoglalás és javaslat A fentiek egy újszerű, de lényegében ismert elemekből összeállított szennyvíztisztítási eljárással : a szellőztető árokkal szerzett tapasztalatokról számoltak be szakirodalmi adatok alapján. Az elnyújtott gyűrű-alaprajzú árokba beépített Kessener kefe hatására biológiai lebomlás jön létre sajátos módon. Az árokban szellőztetett iszapnak a szennyvízből való eltávolítása által a tisztítás eredményessége a többi levegőztetéssel végzett szennyvíztisztítási eljárás mellé emeli ezt az új és olcsó módszert is. Eddig ilyen berendezések Hollandiában és a Német Szövetségi Köztársaságban létesültek, de kívánatos volna, hogy 400—3000 lakósegyenértékre, túlnyomó részben házi eredetű szennyvízterhelésre ott, ahol kellő hely áll rendelkezésre hazánkban is épülne egy szellőztető árok, amely kísérleti jelleggel kezdené meg működését. Ilyen