Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

1. szám - Fekete András–Lipták Ferenc: Palástos vízadagoló laboratóriumi vizsgálata

12 Hidrológiai Közlöny 1961. 1. sz. Laczkó A.—Starosolszky ö.: A palástos vízadagoló 4. kép. Az 1 : 3,3 méretarányú kisminta az üvegcsatornába beépítve &omo 4. Mode/ib c MacuimaöoM 1 : 3,3, ecmpoenmn e CmeKAflHHblÜ KÜH a A III. 4. 1 : 3,3 scale model installed in the glass flume a vízhozamgörbét és a Lamoen-görbéket, ezek alapján megállapítottuk az egyes nyílások egymásrahatását és áramlástani megfigyeléseket is végeztünk. 2. Vízhozamgörbék A mérési eredmények és az egymásrahatás értékelésének megkönnyítésére az egyes változatok által szállított vízhozamokat egységnyi szélességre redukáltuk oly módon, hogy egységnyi szélességnek a főkivitelben 10 cm-t fogadtunk el, mely az 1 : 3,3 méretarányú modelben 3,03 cm-nek felel meg. A 3,03 elosztva az egyes változatok tényleges nyílásszélességével, kaptuk azokat a viszonyszámokat, amelyekkel a vízhozamokat szorozva most már az egységnyi szélességen átfolyó vízhozamot (q

e) nyertük. Azoknál a változatoknál, amelyeknél egyszerre több nyílás működött, az egyes palástok be- és kikapcsolódása az egyes változatokon belül kétféleképpen következett be : a) volt változat (1—3—4—ő.), amelynél az egyes palástok be- és kikapcsolódása ugyanazon vízhozamnál következett be, de kb. 10—15 perces idővel eltolódva, b) volt változat (1—2—4.), amelynél az egyes palástok nem ugyanazon vízhozamnál kapcsolódtak be, illetve ki, pl. az 1—2—4. változat esetében az 1. palást q

e = 2,74 1/s-nál már bekapcsolódott, a 2. és 4. palást bekapcsolódása azonban q

e = 2,84 1/s-nál következett be. Palástkikapcsolódás : 2. és 4. palást q

e = 2,70 1/s-nál és 1. palást q

e = 2,57 1/s-nál. A vízhozamgörbék az előző fejezetben a 3. és 4. ábrán bemutatott görbékhez hasonlóak. Ezeket a görbéket felrajzoltuk, néhánynak meghatároztuk az egyenletét is, értékelésüket táblázatosan végeztük el. (Tanulmányunkban ezeket nem részletezzük, csupán összefoglaljuk a fontosabb megállapításainkat.) Azoknál a változatoknál, amelyeknél egy nyílás működik (1., 2., 3., 4., 5. változat) az egységnyi szélesség vízszállítási értékei nagyjában megegyeznek. A fenékküszöb 1 : 1,5-es alsó víz-oldali rézsűhajlásánál a két nyílással működő változatok (1—2., 1—4., 2—4., 1—5. és 3—5.) együttesen nem szállítják azt a vízhozamot, mint a két nyílás külön-külön szállított vízhozamának összege. A kettőnél több nyílással működő változatok esetén a vízszállítás javul és eléri, sőt egyes változatok esetén túl is haladja a 100%-os értéket. Pl. a 2—3—4—5. változat vízszállítása h = 24,00 cm felvízszínnél 26,60 l/s és a 2., 3., 4. és 5. változatok vízhozamának összege 25,53 l/s. Az 1 : 2,5-es alsóvíz-oldali rézsűhajlás esetén is azt tapasztaltuk, hogy az egyes nyílások különkülön szállított vízhozamának összege magasabb, mint ugyanezen nyílások egyidejűleg szállított vízhozama (pl. h = 19 cm felsővízállásnál az 1., 3. és 4. változat egyenként szállított tényleges vízhozama 8,90, 5,81 és 4,23 l/s, összesen 18,94 l/s, ugyancsak h = 19 cm felsővízállásnál az 1—3—4. változat szállított vízhozama 18,30 l/s, ami az előbbinek 96,7%-a). Az egyes nyíláskombinációk q

e vízhozamainak különbözőségét főként az áramlástani viszonyokkal lehet magyarázni. Ez a különbség azonban nem nagy, azonos felsővízállás mellett 5%-on belül van. A 16. ábrán az 1., l/a és 1/6 változat vízhozamgörbéit tüntettük fel. Mindhárom változat vízhozamgörbéje 1 :2,5 alvízi rézsűhajlásnál és 7,58 cm átfolyási keresztszelvénynél készült. Az 1. változatnál volt tiltótábla, de a palást okozta 16. ábra. Az 1, l/a és 1/6 változat vízhozamgörbéi <t>ue. 16. Kpuebie pacxodoe eapuaHmoe 1, l/a u 1/b Fig. 16. Rating curves for alternatives 1, l/a and 1/b