Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

1. szám - Fekete András–Lipták Ferenc: Palástos vízadagoló laboratóriumi vizsgálata

Laczkó A.—Starosolszky ö.: A palástos vízadagoló Hidrológiai Közlöny 1961. 1. sz. 13 a kontrakciót. Az l/a változatnál a tiltótáblát teljesen eltávolítottuk. Az 1/6 változatnál a palástot távolítottuk el és a tábla okozta a kontrakciót. Az ábrából megállapítható, hogy az 1. változat vízszállítása lényegesen jobb az l/a, és 1 /6 változatnál. Megállapítható továbbá az is, hogy a palást, illetve a tiltótábla eltávolítása nagyjából azonos hatású. Vízszállítás szempontjából tehát az 1. változat, vízállásváltozásból eredő vízhozamváltozás tekintetében pedig az l/a és 1 /b változat a kedvezőbb. 3. Az alsóvíz visszahatásának vizsgálata Többféle nyíláskombinációra meghatároztuk a Lamoen-görbéket. (Ezek az előző fejezetben a 7. és 8. ábrán bemutatott görbékhez hasonlóak.) A különböző nyíláskombinációk Lamoen-görbéi természetesen nem azonosak, de nem mutatnak lényeges eltérést, ha a tiltókat mindig azonos magasságig húzzuk fel. 17. ábra. Az 1, l/a és 1/6 változat visszahatási görbéje 9 l/s vízhozamnál 0ue. 17. Kpuebie nodnopa eapuaHtna 1, l/a u 1/b npu pacxoőe 9 A/ceK Fig. 17. Backivater curves for altematives 1, l/a and 1/6 at discharge oj ÍJ l/sec A tiltok helyzetének a szerepét a 17. ábra tünteti fel. Mindhárom Lamoen-görbét Q = 9 l/s vízhozamnál mértük. Az 1. változatnál a tiltót kevéssel a palást éle fölé húztuk fel úgy, hogy már éppen a palást okozott kontrakciót. Az l/a változatnál a tiltót eltávolítottuk. Az 1/6 változatnál a tiltót csak a palást élének magasságáig húztuk fel, tehát a tiltó alsó éle okozott kontrakciót. A görbék emelkedése kb. azonos, veszteség szempontjából az 1. változat a legkedvezőbb. A tiltótábla elhelyezésének hatását még az alábbiakban világítjuk meg : A g = 1 : 1,5, m = = 7,58 cm esetén az 1. változatnál 10 l/s vízhozamot adagoltunk. Az alsóvízszínt a bukóéi fölé duzzasztottuk (h

a = 8,09 cm volt). Ebben az állapotban a tábla különböző állásainál leolvastuk a hf-t (a h

(

l ugyanis állandóan 8,09 cm volt) és kiszámítottuk a h = hf — h

a értékeket. A táblát fölfelé húzva, egészen addig, míg a felsővízszín fölé ért, a felsővízszín állandóan nőtt (hf = 21,76-ról 26,89 cm-ig), a veszteség is nőtt (h = 13,67-ről 18,8 cm-re). Ugyanez a jelenség állt elő akkor is, ha az alsóvízszín a bukóéi alatt volt, vagyis nem hatott vissza a felsővízszínre. A fentiekből tehát megállapítható, hogy a tábla felfelé húzása esetén a veszteség növekszik. Eltávolított tiltótábla esetében ugyanazon vízhozam ugyanolyan egyéb adottságok mellett 5,13 cm-rel nagyobb felsővízszínmagassággal (tehát 5,13 cm-rel nagyobb veszteséggel) folyik át, mintha a táblát csak 8—10 mm-rel húzzuk a palást éle fölé. 4. Áramlástani vizsgálatok Kísérleteink során a palástos vízadagoló áramlási viszonyait is megvizsgáltuk. Ezzel a kérdéssel részletesebben kellett foglalkoznunk, mivel az azonos nyílások vízszállítása a különböző változatoknál nem volt azonos. A megfigyelt változatok közül kettőt (2—3— 4—5. és 1—3—4—5.) mutatunk be a 18. és 19. ábrán. Mindkét változatnál azonos össznyílásszélesség volt nyitva (a három keskenyebb és az egyik szélesebb) és azonos volt a vízhozam is. Az eltérést az okozta, hogy a nyitvalevő szélesebb nyílás a másik három mellett volt-e vagy az üvegfal mellett. A 18. ábrán a 2—3—4—5. változat áramképét láthatjuk. Az 1. nyílás előterében lassan mozgó vízszintes tengelyű hengermozgás keletkezik. A csatorna jobboldali fala mellett érkező vízszálak íves pályán jutnak a 2. nyílás előterébe, ahol e miatt függőleges tengelyű, igen élénk örvénymozgás keletkezik. Ez az Örvénymozgás egyrészt szívóhatást gyakorol a felszíni vízrétegekre és ennek következtében megzavarja a 3—5 nyílások áramlási viszonyait, másrészt az örvénymozgás nagy sebessége miatt 10—12 cm mélységű tölcsér keletkezik, mely a légbeszívást elősegíti és folyamatosan fenn is tartja. Ennek az örvénymozgásnak még egy harmadik hatását is IS. ábra 19. obro II •§1-3; 17 + * + * fi n / i if 18. ábra. A 2—3—4—5. változat áramképe 0ue. lí). /Jeuxcemie nomoKa npu eapuaHmax 13—4—5 Fig. 19. Flow patterns for altematives 1—3—4—5 19. ábra. Az 1—3—1—5. változat áramképe <t>m. 18. /JeuwceHue nomokü npu eapuanmax 2—3—4—5 Fig. 18. Flow patterns: for altematives 2—3—4—5