Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

2. szám - Kőrösmezey László: Szellőztető árok alkalmazása szennyvíz biológiai tisztítására

124 Hidrológiai Közlöny 1961. 2. sz. Kőrösmezey L,.: Szellőztető árok alkalmazása szennyvíztisztításra Szennyvíz | bevezetése | Kefehengsr ! I Kifolyás [ff] 4. ábra. Az aystetteni kettős-árok rendszer Abb. 4. Das Doppelgrabensystem zu Aystetten [«] Abfluss, [b] Notauslass, [c] Schlammabfiihrung in die Schlammbette oder in den Schlarnmverdichter Fig. 4. Double-ditch system at Aystetten [a] outflow, [b] emergency-outflow, [c] sludge outiét into sludge beds or condensers kezd, a fejlődő gáz magával ragad és a felszínre sodor iszapcsomókat. Ezek a tisztítást nem befolyásolják ugyan észrevehetően, minthogy a keféhez érve szétesnek és oxigén hatására újra könnyen eleveniszappá válnak, de mégis célszerűbb keletkezésük megakadályozása. b) Habképződés Más szennyvíztisztító berendezésekkel ellentétben, a habzás a szellőztető árok esetében indikátor szerepet játszik : jelzi az árok terheltségének állapotát. Habzást ugyanis a tiszta vízzel feltöltött medencéknél lehet megfigyelni, továbbá üzemkezdéskor, amikor az iszap leülepedett állapotban van. Az iszap úgy szerepel, mint a detergensek habzását gátló vegyszerek. Ha egyáltalán nincs a szellőztető árokban habzás, az árok túlterheltségére lehet következtetni. Káros mérvű habzásról említést az ez ideig hozzáférhető cikkekben nem találtam. c) Téli üzem Fagyos időben a kefét, valamint az automatikát szabályozó elektródákat a hideg ellen letakarással védeni kell — mint más eleven iszapos berendezéseket is. Egyes megfigyelések szerint —5 C°-ig az üzem zavarmentesen fenntartható. Máshol a kefe még —20 C° körüli hőmérsékleten is huzamosabb időn át működött és nem vált szükségessé üzemszünet beiktatása (1. Grossdüngen). A legrosszabb esetben a kefe működtetésének szüneteltetésével a medence mint mechanikus tisztító. ülepítőként működik. A fagy elmultával a medence újra gyorsan bedolgozható. Ezen tapasztalatok alapján visszautasítható a szellőztető árkokkal szemben támasztott leggyakoribb aggályd) Iszapkezelés Nehezebb kérdés az iszapkezelés, és talán ez a berendezés legsebezhetőbb pontja. Minden tekintetben helyes, kifogástalan eljárás ugyanis véleményem szerint még nem alakult ki. Az iszapvisszatartás kérdésére az egyes medencerészeknek a szellőztetésből való kiiktatása és az onnan történő tisztított víz elvezetés, vagy az egész medence szellőztetésének szakaszossá tevése és az elvezetésnek az ülepedés utáni időszakra korlátozása látszik eddig a legszerencsésebb megoldásnak. R-ecirkulációra nincs egyik esetben sem szükség, hisz a szellőztető és az ülepítő — utóülepítő — egy tér. Csak a fölösiszap elvezetése szükséges, de arról, hogy ez honnan és milyen időközönként történjék, megoszlanak a vélemények. Lehet iszapot kivenni magából a medencéből, de ennek igen kicsi — 0,3—0,4% — a szárazanyag tartalma, és sok vizet kell vele együtt szivatytyúzni. Lehet az iszapgyűjtő térből, ahol az iszap 3—4%-ra sűrűsödik be. Lehet az így kiemelt iszapot iszapszikkasztó ágyakra, vagy iszapsűrítőbe