Hidrológiai Közlöny 1961 (41. évfolyam)

2. szám - Kőrösmezey László: Szellőztető árok alkalmazása szennyvíz biológiai tisztítására

121 Hidrológiai Közlöny 1961. 2. sz. Jelentés Szellőztető árok alkalmazása szennyvíz biológiai tisztítására K Ö Ii Ö S M E Z B V 1ÁSZL Ó» A Kessener-féle felületi szellőztetéssel működő biológiai szennyvíztisztítási módszer fejlődése, alkalmazásának kiterjesztése során érdekes, hazánkban még kevéssé ismert állomásához érkezett. Hollandiában először Pasveer, majd az ő nyomán Németországban mások is több olyan földbemélyített, trapéz, esetleg téglalap szelvényű, elnyújtott körben futó árokból kialakított szellőztető medencét készítettek, amely — ha a rácsaknától és iszapágyaktól eltekintünk — egyetlen műtárgyként végzi a szennyvíz mechanikai és biológiai tisztítását. A holland és német szakirodalom közölt néhány részletet és tapasztalatot az ilyen elven — mindössze néhány év óta működő -— berendezésekről. Ezekről kívánok a következőkben rövid ismertetést adni. kiemelve azokat, amelyek véleményem szerint érdemesek arra, hogy nálunk is kipróbálásra kerüljenek. A berendezés működésének alapelvei A gyűrűalakú medence tulajdonképpen a természetes vízfolyásban bekövetkező szennyvízlebomlást akarja mesterségesen megvalósítani. Ezért volt az első berendezés fűvel megkötött, 1 : 1,5-es rézsűvel kiemelt földárok. Az árok alaprajzilag elnyújtott gyűrű, azaz önmagába visszatérő görbe. Ily módon a mesterséges patak hosszát a benne mozgatott víz tartózkodási idejével lehet megszabni. Később kimosás veszélye ellen az árkot a vízszint magasságában kő- vagy betonlap burkolattal, sőt egyes helyeken teljes mélységben függőleges vasbeton fallal védték (1. ábra). Most már csak mozgató berendezésre volt szükség, amely a természetes vízfolyás fenéklej * A szerző szakirodalmi források alapján ismerteti a szellőztető árok működésének alapelvét, Pasveer elméletét és a méretezés alapjait. Tárgyalja az eddig alkalmazott árok-típusokat és megemlíti a működésükkel kapcsolatban tapasztalt nehézségeket : lerakódások keletkezését, habképződést, a téli üzembentartással és az iszapkezeléssel kapcsolatban szükséges tennivalókat. Végül a szellőztető árokkal végzett tisztítás eredményességéről és néhány ipari szennyvíz kezelésének lehetőségéről számol be. * Mélyépítési Tervező Vállalat, Budapest tésének — tehát a gravitációnak — a szerepét volna hivatva pótolni. Ezt a feladatot egyúttal a felületi szellőztetést is végző Kessener-keíe látja el. Tehát a kefe nem csupán a víz mozgatását végzi, hanem a turbulenciát, vízeséseket, a zubogókat is pótolja. Sőt tovább menve mindezt úgy pótolja, hogy működése szabályozható, ellenőrizhető, mérhető és hatása a természetes levegőzésnél lényegesen intenzívebb. Az eddigi tapasztalatok szerint a nyers szennyvíz 2—3 napos tartózkodását kell a szellőztető árokban biztosítani. Ezután a szennyvíz a felszínről elvezetve tisztultan távozik. A medencében ugyanis kellő bedolgozást feltételezve aerob körülmények között eleveniszapos lebontás következik be. Az iszap összegyülem lésével, vagyis a szellőztető árok tartalmának besűrűsödésével nem számoltak, és a tapasztalatok szerint ez nem is következett be. Az árkot —- mint az oldómedencét -— csak ritkán, évenként, sőt esetleg ennél is ritkábban kell tisztítani. A fejlődés azonban ezt a megoldást — nem tartva a benne rejlő lehetőségeket kellően kihasználtnak — túlhaladta. Kezdtek a tervezők arra törekedni, hogy az árokban kavargó élesztett iszapból az elfolyásba minél kevesebb kerüljön. Ezt a célt — mint később látni fogjuk — többféle megoldással próbálták elérni. A lényeg a végeredmény, hogy az iszap visszatartásával a tisztítás hatásfoka valóban megemelkedett és hatékonysága elérte más biológiai tisztító berendezésekét. A tisztítás folyamata azonban eltér a klaszszikus Kessener-féle medencében lejátszódó folyamattól — amint ezt a Nittenauban (Felső Pfalz, Bajorország) végzett ezirányú vizsgálatok mutatták. Közel ezer lakosegyenérték 2—3 napi szenyvizét egy kefehenger nem tudja ugyanis az eleveniszap életbentartásához szükséges levegővel ellátni. Ezért periodikus folyamat kezdődik : először kifejlődik az élesztett iszap, de mivel ennek nagy mennyiségét a kefe nem tudja levegővel ellátni, oxigénhiány áll be, ami az eleveniszap Tisztított víz elvezetése [0 Szennyvízbevezetése [ff] Rácsukná 1111111111 I II II Kefehenger [A] / 'I

1 1 1 'hvür^JII' y II i'i'i [i|i|i 1 lllllll iiij^ii hii 1. ábra. A nittenaui szellőztető árok Abb. 1. Der Belüftungsgraben zu Nittenau [a] Abwasserzuleitunfj. [&] Biirstenwalze, [cl Ableitung des gereinigten Wassers Fig. 1. Aeration ditch at Nittenau [a] sewage inlet, [b] brush-roll, [c] diversion.of purified water