Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

2. szám - Erdélyi Mihály: A Hajdúság vízföldtana

Erdélyi M.: A Hajdúság vízföldtana Hidrológiai Közlöny 1960. 2. sz. 93 A Hajdúság pleisztocénjének jellemzése a fúrási szelvények alapján A Hajdúság és DNy-Dunántúl pleisztocén rétegösszlete nagyon hasonló. Ott is, itt is a felszínen lösz található. Elvétve homok, mint a Nyírség felé eső részen. A különbség annyi, hogy Dunántúlon 10—30 m a lösz, itt azonban 4 m-nél sehol sem vastagabb. A Dunántúlon típusos, a Hajdúságban Ny. felé haladva a lösz mindinkább nedves térszíni jellegű. így például Balmazújváros körül az átmeneti területen. A szomszédos délhajdúsági és hortobágyi területen a lösz vékonyabb, tömöttebb, agyagos. A lösz alatt a Dunántúlon is, itt is igen gyakoriak egyrészt az eolikus jellegű homokrétegek másrészt a fosszilis talajszintek és mészhomok-konkréciós rétegek. A Hajdúságban a folyóvízi homok is kevesebb, mint környezetében. Ez is legnagyobbrészt apró- és finomszemű. Leginkább az árterek, kisebb helyi vízfolyások üledéke. A Hajdúság szomszédságában a homokos felszínű Nyírség kivételével a pleisztocén a löszös fedő alatt, a pliocénig, folyóvízi eredetű. Részben ártéri, holtmedri finomszemű agyag. Gyakori a durvább mederhomok és apró kavicsos homok ; a Hortobágyon még a felszín alatt 25—30 m-re is. Ezek bő víztárolók. A Hajdúságban a lösz alatti pleisztocén rétegösszlet „száraz" vagy csak igen kevés vizet ad. Ezzel szemben a Déli-Hajdúság, Debrecen és a Hortobágy pleisztocén homokrétegei, különösen mélyebb szintjei igen bővizűek. Hajdúszoboszlón 1893—1937 között készült (40—125 m mélységű) 58 kút (ezek közül csak 8 mélyebb 100 m-nél) legnagyobb része közepes, vagy bő vízhozamú felszálló vizet adott. Ismertek a Hortobágy 100 m körüli bővizű pozitív kútjai is. (A fúrások jegyzékében : 32, 34, 37, 39, 43 sz.) Ezen a területen a kevés víz mennyiségét és a kútnak nagyobb mélység ellenére is negatív voltát legtöbb esetben a kiit műszaki hibája okozza (rossz helyre tett szűrő, a rosszul választott lyukbőség, a rossz tömítés stb.). Újabban a hiányosságok majdnem teljesen megszűntek, különösen, mióta a szűrő helyét lyukszelvényezés alapján pontosabban állapítják meg. A Hajdúság és a DNy-Dunántúl fúrásainak hasonlósága a következőkben foglalható össze : 1. A lösz alatti pleisztocén rétegösszlet vékony. 2. Sok a fosszilis talajszint, vagyis gyakorta szünetelt a folyóvízi anyagfelhalmozódás. 3. Az alsó pleisztocén hiányzik (illetőleg fosszilis talajszintek jelzik), vagy csökevényes és igen vékony. A Dél-Hajdúságban és a Hortobágyon a pleisztocén a löszös felszín alatt egységesen folyóvízi eredetű. Sok a durva homok és a kavicsos homokréteg is. A pleisztocén és a pannóniai emelet elhatárolása. A vörösagyag jelentősége A Hajdúság a pliocén időszak után, a környezetétől eltérően fejlődött. Ezt bizonyítják a vékony negyedkori összleten kívül a fosszilis talajszintek, az eolikus eredetű rétegek és a pannóniai üledéksort fedő vörösagyag. A pleisztocén első felében és feltehetőleg még azután is, a pannóniai rétegösszlet a felszínen volt, mállott és így rajta talaj képződött : a vörösagyagos határréteg. A kioldott mész pedig az alján kemény konkréciós padot alkotott. Schmidt E. Róbert írja a vörösagyagról [2c] : „Mint szint jelzők, de ősföldrajzi . . . nézőpontból is figyelemre méltó képződmények a. . . vörös homokok és agyagok ... a Nyírség peremén Balmazújvárostól Hajdúböszörményen át jóformán Büdszentmihályig követhetők" . . . „arra vallanak, ... hogy itt meleg, szárazföldi periódusok, nedves mocsaras időszakokkal váltakoztak." Ferenczi István a Hajdúböszörménytől K-re levő területen a barna, helyenként élénkebb vörösesszínű agyagokat a teljesen szárazra került időleges térszínen kialakult képződményeknek tartja [4, p. 102.] ,,Különös érdekességnek . . . a régi felszínt bizonyító színes, vörösagyagok." „Sajnos még nincsen elegendő adat ezek kiértékelésére." „Valószínűnek tartom azonban, hogy azokat összefüggésbe lehet hozni a pleisztocén ... klímaváltozásaival," ,,Mindezeknek a szinteknek legalábbis vidékek szerint való összehasonlítása, véleményem szerint, fontos adatokat jelentene a Nagymagyaralföld pleisztocén üledékeinek beosztásához." A folyóvízi üledéksor csak később rakódott a felső pannóniai képződmények mállott felszínére a pleisztocénban. A folyóvizek uralma a peremi részeken talán már korábban, a Hajdúság magasabb részein pedig feltehetőleg csak a pleisztocén második felében kezdődött el, a környező mélyebb területek feltöltése után, esetleg egyes részeinek kis megsüllyedésével. A folyóvízi feltöltés szakaszosságára, időnkénti szünetelésére utalnak a fosszilis talajszintek, melyek a fúrások szelvényében a legalsó, rendszerint vastag vörösagyag felett következnek. (Macson 3 ilyen vékonyabb szint található). A talajszintek közti anyag esetleg helyi jellegű folyóvízi feltöltés is lehet, de eolikus üledék is (esetleges régebbi lösz maradványa ?), vagy a nagyobb folyók csak rövid ideig tartó feltöltése. Ebben a kérdésben határozott állásfoglalásra ma még nem vállalkozhatunk. A macsi fúrás mintáinak folyamatban levő üledékkőzettani vizsgálata azonban talán már valami eredményt hozhat a pleisztocén üledékeit illetően, vagyis eldöntheti azt, hogy a pannóniai rétegösszletre hány folyóvízi elöntés következik ; korábban, vagy csak a pleisztocén végén került a terület víz alá, van-e szakaszosság a pleisztocénkori süllyedésben. A macsi fúrás bizonyította be először megnyugtató módon, hogy a vörös talajszintek mindig a felső pannóniai rétegösszlet közelében, a szelvényben az idősebb pleisztocént képviselő mélyebb részen foglalnak helyet. Feljebb folyóvízi üledékek, továbbá barna fosszilis talajszintek és eolikus képződmények találhatók. Ezek a folyóvízi üledékfelhalmozódás többszöri szünetelésének tanúi. Ügy látszik, hogy a hajdúsági magasabb helyzetű területre a folyóvíz uralma inkább csak