Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

2. szám - Erdélyi Mihály: A Hajdúság vízföldtana

92 Hidrológiai Közlöny 1960. 2. sz. Erdélyi M.: A Hajdúság vízföldtana 3. ábra. A talajvíz tükre a Hajdúságban Rónai A. szerint <t>uz. 3. 3epKano zpynmoebix eod no A. POHÜU na Xaüdyuiai. 3epKüno zpyHmoeux eod, [a] nod 9 M, [6] Mestcdy 6—9 M, [c] ebiiue Ő M, [RF] CKeaJKUHa Abb. 3. Oundwasserspiegel in der Hajdúság gemass A. Rónai. Der Qrundwasserspiegel liegt: [a] unter U m, [6] zwischen 6—í) m, [c] über 6 m / [d] Bohrung Már 1951—52-ben feltűnt számomra, hogy a Tiszántúlon csak két helyen, a Hajdúságban és Nyíregyháza vidékén találhatók olyan fúrások, melyek rétegsora majdnem azonos a DélkeletiDunántúl és a Dunavölgy igen sok fúrásáéval. A vízadó rétegek helyzete, a felső-pannóniai emelet települési mélysége, vízhozam stb. tekintetében is feltűnő volt az egyezés. Csak amikor a Tiszántúl „téridegen" fúrásait térképen ábrázoltam, ismertem fel azt, hogy elterjedésük azonos Rónai András térképén a felszínalatti mély talajvíztükör területével (1. és 3. ábra). A fúrásanyag jellemzése, íöldtani értékelése, a fúrási eljárással keletkezett mintavételi hibák javítási lehetősége Mind az általam megvizsgált fúrásminták, mind pedig azok, amelyeknek csak dokumentációját ismerem, jobb öblítéses eljárással készültek. Magfúrással csak kevés készült. így a MÉLYÉPTERV Pece-ér környéki néhány kismélységű talajmechanikai fúrása [6] és a M. Áll. Földtani Intézet 1957-ben, majdnem végig magfúrással készült két kutató fúrása (a 2. ábrán 63. és a) fiírás). A szóban forgó területen levő i'úrások helyes értékelésének és így vízföldtani értelmezésének legfontosabb része az, hogy milyen mértékben sikerül a legtöbb esetben gyatra és csak nagy méter-közökből vett mintákból a pannóniai és pleisztocén képződmények határát megállapítani. Ezt még az is nehezíti, hogy az 1954. év előtti időből legtöbbször a rétegleíráson vagy szelvényrajzon kívül a fúrások minden más dokumentációs anyaga hiányzik. A szelvényrajz és leírás sem szakember meghatározásán alapul a legtöbb esetben. A régi, kimerült, felhagyott kutak, meddő fúrások helyének megállapítása sokszor még a helyszínen is lehetetlen. Ha esetleg sikerül, gyakran bizonytalan. A régi fúrások hiányzó adatainak pótlása pedig majdnem lehetetlen. A magánosok tulajdonában levő minták és dokumentációs adatok elvesztek. Ugyanúgy jártak a községi és részben a városi kutak mintái is. A hivatalok irattári anyagának háborús pusztulása és későbbi szakszerűtlen selejtezése következtében pótolhatatlan fúrási adatok vesztek el, amint arról a Földtani Intézet helyszíni adatgyűjtése során gyakran meggyőződtünk. A második világháború előtti időből csak a Földtani Intézet Vízügyi Irattárának anyaga maradt meg. Sajnos, hogy a 15—20 év előtt, vagy még régebben készült és legtöbbször még ma is működő kutak kisebb részének vannak meg az adatai, de a legtöbb esetben a dokumentáció hiányos. Különösen kevés a fúrások pontos helyének megállapításához szükséges adat. Szerencse, hogy sok mélyfúrás szelvényét és egyéb adatait nyomtatásban is megjelentette a Földtani Intézet [2a, b, c, 4, 12]. A Hajdúságban a pannóniai üledékek felszínének megállapítását megkönnyíti az, hogy még a gyatra mintavétel, vagy hiányos rétegleírás is elárulja a pleisztocén és a pliocén határán mutatkozó hirtelen anyagváltozást, akárcsak a Dunántúl DNy-i részén és a Dunavölgy nagyalföldi szakaszán [1], A pannóniai üledéksor felszíne ugyanis mindkét területen sok helyen vörösbarnakávébarna színű agyaggá alakult a poszt-pannóniai időben, alján kemény konkréciós anyagú mészkőpaddal. Ez az eltérő színű és anyagú képződmény és kemény fekürétege fúrás közben annyira feltűnő, hogy még a figyelmetlenebb fúrási személyzet is észreveszi. Ez pedig a mintavételben és leírásban is, szerencsénkre, megmutatkozik. A vörösagyag a vizet és a mintát tovább színezi. Ez a tény a leírásban és mintában akkor is jelentkezik, ha a mintavétel nem gondosan történik. A vörösagyag ezáltal jóval vastagabbnak tűnik, mint amilyen a valóságban. Ez történt a 4, 6, 18, 21, 25 és 50. sz. fúrásoknál. A hibát mindaddig nem tudtam kijavítani, a vörösagyag határréteg valódi vastagságát megállapítani, míg a Földtani Intézet macsi kutató magfúrása a vörösagyag és a pannóniai fekü kapcsolatát, a határréteg vastagságát fel nem tárta. Kiderült, hogy a vörösagyag mintában vagy leírásban való első megjelenése alatt 5—10 m-en belül már a mállatlan felső pannóniai fekü következik, a hiba tehát korrigálható s így a régi fúrásanyag felhasználható. A vörösagyag jelenléte és a felső-pleisztocén rétegösszlet eltérő kifejlődése a Hajdúságot tehát a szomszédos területektől elkülöníti. A Nyírségtől való elválasztása azonban még bizonytalan, mert ott kevés a pleisztocén feküjét is elérő fúrás. A felső-pannóniai rétegösszlet kifejlődésében különbség nincs.*