Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

2. szám - Erdélyi Mihály: A Hajdúság vízföldtana

Erdélyi M.: A Hajdúság vízföldtana Hidrológiai Közlöny 1960. 2. sz. 91 abban is, bogy kevesebb. Sok esetben a felszínalatti 10—15 m „száraz" rétegek alatt is kevés a talajvíz, nincs nyomás alatt, mint sok helyen másutt, ahol a vízzáró vastag felszíni réteg áttörése után már megkapják a talajvizet. (így különösen Ny.-Magyarországon, az agyagos kötőanyagú kavicslejtők alatt.) A talajvízhez hasonlóan a Hajdúság és környezete a rétegvizek tekintetében is eltér egymástól. A hortobágyi és délhajdúsági 60—120 m mélységű kutak bőséges, feltörő vizet adtak ' és szolgáltatnak még ma is ott, ahol még ezeket a vízadó rétegeket nem terhelték túl. Kb. az első világháborúig még a községek belterületén levő fúrt kutak is mind magasra szökő bő vizet adtak (pl. Hajdúszoboszló). Ma már a belterületeken az ebből a mélységből táplálkozó kutak vize kevesebb és sok esetben a terepszint alatt mar; d A Hajdúságban még a 200 m körüli kutak is csak keveset adnak. Élettartamuk a finomszemű, vékony, kisebb lencsékkel rendelkező víztartók gyors eliszaposodása miatt rövidebb. Az utóbbi években, mióta az Országos Földtani Főigazgatóság irányításával készül a kutak nagyobb része, a vízhozam javult, állandósult. A kutak élettartama is nagyobb. Ennek oka a jobb szűrőzés és a szűrő helyét megállapító karottázs-vizsgálat. A Hajdúság és a Nyírség magasabb részein a kisebb mélységű (60—100 m) kutak azonosan viselkednek és az átfúrt rétegösszlet is részben hasonló. Ezen az alapon tehát a két terület nem 2. ábra. A hajdúsági pleisztocén rétegvastagsági térképe a fúrások sorszámával és a földtani szelvényirányokkal. A fúrás jele melletti szám a pleisztocén üledéksor vastagságát jelzi <t>uz. 2. Kapma MOiiiHOcmeü rt/ieücmoifeHHbix CAoee na Xaüdyiuae c nop.tdKoebiMU HOMepaMU CKBÜMCUH U c eeojiozmecKUM Hanpae/ienucM pa3pe3oe. IdutppaMu eo3ne CKeaMcun oö03HaneHbiMOUjHocmu rtAeücmoiieHHbix omAODtceHUÜ. [Ű] Mecmo CKeajKUH, [h) CKeaM'uiia c ícpacHoü ZAUHOÜ, [c] nOpRÖKOmÜ HOMep cKeancuHbi, [r/] nanpaeAeHue u HOMep ae0A0imecK0i0 pa3pe3a választható el. A 100—120 m-es és az ennél mélyebb kutaknál azonban rrár határozott különbség adódik mind a harántolt mélyebb rétegösszlet, mind pedig a vízmennyiség és egyéb adatok esetében is, ami tehát területünk eltérő jellegét igazolja. Az eltérést a fúrásokról készült kimutatás adatai is alátámasztják. A Hajdúságra jellemző fúrások a tanulmány végén levő kimutatásban a következő sorszámokat viselik : 3—19, 21—29, 44—46, 48—50, 52—66, 68, 85, 90. A Hajdúsághoz hasonló, de vastagabb fedőjű területtel rendelkezik Nyíregyháza és környéke. Itt a kutak vízföldtani jellege is nagyon hasonló. A 100 m-es mélységet meghaladó kevés fúrás miatt e nyírségi terület elhatárolása ma még lehetetlen és több ilyen terület megállapítása sem sikerült, noha erre egyéb adatokból is lehet következtetni [10, 11]. Ezzel bővebben nem foglalkozom, csak néhány összehasonlító adatot közlök a fúrások kimutatásában és az ábrákon (a 2. ábra a—h fúrás). A Hajdúság szerkezetileg magas helyzetét az 1—3. ábra és a 6. ábra mutatja. ^ A Hajdúságban és környékén a talajvíz és a rétegvizek jelenségeinek értelmezése csak a mélyfuratú kutakból nyert minták anyagának vizsgálata alapján valósítható meg. 1950—58 között az ország egész területéről származó 1300 mélyfúrás anyagát vizsgáltam meg és írtam le, kb. ugyanennyi fúrás földtani korbeosztását végettem el és részben revideáltam a feldolgozást a M. Áll. Földtani Intézet Mélyfúrási Laboratóriumában. Abb. 2. Karte der Schichtenstarke des Pleistozans in der Hajdúság mit laufender Nummer der Bohrungen und mit den Richtungen der geologischen Profilé. Die Zahl neben der Bohrung bedeutet die Starke der pleistozanen Schichtenreihe. [a] Bohrungsstelle, |6] Bohrung mit Rotlelim, \c\laufende Nummer der Bohrung, [d] Richtung und Nummer des geologischen Profils