Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

1. szám - Zsilák György L.: A szilvásváradi Szalajka-völgy hidrológiai és hidrogeológiai vizsgálata

64 Hidrológiai Közlöny 1960. 1. sz. Zsilák Gy. L.: A szilvásváradi Szala jka-völgy hidrogeológiája b) a megelőző csapadékos időszak csapadék­összege, c) a megelőző 6 hónap csapadékösszege, d) a csapadékmentes időszak naptári ideje, e) a csapadékmentes időszak átlagos hő­mérséklete, f) csapadékmentes időszakot megelőző esős idő átlagos hőmérséklete. 3. Vizsgálataink során a vízhozamot a meg­adott értékkel vettük figyelembe, s az előfordu­lási gyakoriságot 50 évre kaptuk. Kérdés azon­ban, hogy az önkényes felvétel nem túlzott biz­tonság-e? Különösen vízben szegény iparvidékeken cél­szerű és helyes volna a nagy vízigényű ipartele­pek vízellátásával kapcsolatosan azt a vízhozam­tűrési határt megállapítani, amely még az adott ipar esetében megengedhető, és amely mennyiség az ipar üzemében nem jelent számottevő kiesést. Ez a vizsgálat ugyanis az iparfejlesztés gazdasá­gosságát nagymértékben növelhetné. A dolgozatban bemutatott módszer alkalmaz­ható olyan esetekben, amikor a vízfolyás vala­melyik szelvényében rövid (4—5 év) vízhozam­idősorokat ismerünk, és a környéken rendelkezé­sünkre áll hosszabb időszakra csapadékészlelés. A csapadékadatok alapján és a meglevő vízhozam­idősor felhasználásával grafikus korrelációval meg­hosszabbíthatjuk a vízhozamidősort. A bemu­tatott vizsgálatok alapján a minimális és a mini­mális körüli vízhozamok meghatározhatók. IRODALOM 1. Lászlóffy W. : Árvízi hozamok számítása. Mérnöki Továbbképző Intézet, 1953. 2. Kessler H. : A beszivárgási százalék és a tartósan kitermelhető vízmennyiség megállapítása karszt­vidéken. Beszámoló a VITUKI 1952—53. évi munkásságáról, Budapest, 1954. 3. Schréter Z. : A Bükk-hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai. Hidrológiai Közlöny, 34. évf. 7—8. sz. THÍIPOJlOri-mECKOE H rujIPOrEOJlOrMMECKOE HCCJIEJIOBAHHE flOJlHHbl CAJ1AÍÍKA y CMJlBAlllBAPA^ Ab. fi. >KUAÜK PYM>fl CajiaiÍKa B rope EIOKK noKpbuia «HO AOJIHHH H3BeCTK0B0Í1 Ty(j)OÖ CO 3HaMHTejlbH0ÍÍ TOJIIW1HOH. B 3T0ÍÍ ii3BecTi<0B0ií Ty(j)e 0Öpa30Bajicji KpaciiBbiií BOflonaA AO­JIHHH, noi<a3aHHbiíí Ha (pomo 7. H3BECTK0BAN Ty(j)a BM­KJlUHHBaeTCJI, MTO XOpOIUO BHAHO Ha tpUZ. 7. Ilo 3T0My BblKJlIIHHBaHHIO Ha6jIK>AaeTCfl nOCTOHHHafl (JWJIbTpaUHfl BOAbl. B iiHTepecax BOAOCHaöweHiifl BopuiOAHaAawACKoro jmcTonpoKaTHOro 3aB0Aa np0B0AHjiiicb iiccjieAOBaHHfl no BOAOTOKy AOJlMHbl H Óo ftpyrHM HCTOIHHKaM. B HHTepe­cax 6e3nepeő0nH0H paöoTbi 3aB0Aa HYWHO ÖUJIO oöecne­MiiTb pacxoA BOflbi B 3000 JI/MUH. HecjieflOBaHMH BejiHCb B 3-x 3Tanax : A) Co6npajin cyinecTByiomne AaHHbie ; B) flonojibHHJiH rn/iporpa(}) c nOMOtijbio rpacJnmecKOH KOppejlHUHH Ha OCHOBaHIIH HMeromHXCfl AaHHblX ; B) OnpeaejiHjiH n0BT0pfleM0CTb n oöecneneHHOCTb MHHH­MajibHbix pacxoAOB no AonojiHeHHOMy rnaporpa^y. AJ B CTBope niflpoMeTpHMecKoro riocTa HMMBX HMeio­miiecíi HaöjiiofleHHa no ypoBHjiM BOAH npe06pa30BajiHCb B rnaporpatj) nyTeM n3MepeHHH pacxoflOB B TOHíAecTBeH­HblX yCJlOBHflX H no HCCJieflOBaHHÍIM paCXOAOB BOflbl B HeCKOJlbKHX CTBOpaX COCTaBM J1H rHflpOHOrHMeCKHH npo­flOJIbHblíí npO(J)IiJlb, KOTOpblti BUfteH Ha tpuz. 2. Ilo CTapbIM H3MepeHnaM AaHHbie pa3pa6oTajincb B Ta6jnmH0ií $opMe AJIH BejlHMHH OŐeCneMeHHOCTH, KOTOpbie BHAHbl B maŐA. /., 2., 3. É) ÜMeioiuHHCí! rnAporpa({) HHHBX 3a 5 neT AO­nojiHHjin c noMombio rpa<j)imecKOH KoppejinuHH, cocTaB­JIC'HHOH Ha 0CH0B3HHH AaHHblX nO OCaAKaM H no CBA3II Me>KAy CTOKOM M OCAAK3MH. XOA nOCTpOCHHH rpa<J)HKa BMAEH HA tpue. 3. KOHTPONB TOMCK OCYMECTBJIÍUÍCFL no maÖAuqe 4, rne iiccjieAOBajmcb npoueHTHbie pa3H0CTii Me>K AV paCXOAOM BOAbI, H3MepeHHbIM B AeHCTBHTejlb­HOCTH H paccMHTaHHbiM no KoppejinuHH. B QEJIFLX KOHT­POJIH Hauiero METOAA CAEJIANN conocTaBJieHHe c Teopnen HH(j)iiJibTpauHH [2] Keccnepa. PapcHHTaHHbie BejiHHHHbi B HACTOFLMEIÍ CTATBE NPEAOCTABJINIOT COÖOH pacxoAbi BOABI Ha 2—9% öoubme. B) B CTBope B0A03a60pa ONPEAEJIHJINCB pacxoAbi pa3H0Íl nOBTOpaeMOCTII C nOMOLUbK) 3aBI[CHM0CTII Bepo­ÍITHOCTH Tnna III. Pearson H 3MmipimecK0H (ifiuz* 4). Ha­sa paCXOJKAeHHH B3HJIHCb CpeflHHe BeJlHMHHbl AByX KpiI­BblX. Pacxoflbi c npiiHHToií noBTOpflCMOCTbio npiiBeAeHbi B maÖA. 5. Ha tpuz. 5. npoBOAHJiiicb AajibHcfiuiiie Hccjre­AOBaHHH no BepOHTHOCTH MHHHMajIbHblX paCXOAOB. npHHíiTbie BejiifHiiHbi npimeAeHbi B maÖAüiie 6. no pe3yjibTaTaM nccJieAOBaHiiíí MOM<HO ycTaHOBiiTb, MTO npn THApoJiorHMecKOM iiccJieAOBaHim pyMbefi, Bnn­TaiOIUHXCH He TOJlbKO l!3 OCaAKOB, Hy>KHO npHHHMaTb BO BHHMaHHe HMHíecjieAViomne (faKTopbi : а) cyMMy OCaAKOB npeAbiAymero AO»AbJiiiBoro nepnoAa ; б) cyMMy OCaAKOB npeAbiAyuwx 6-n MecjiueB ; e) Jiero AOWAbJiiiBoro nepnoAa. H3JI0>KeHHbIÍÍ MeTOA MOHeeT npiIMeHHTbCH B TOM cjiyMae, ecjiH HMeioTcji rnAporpaijibi 3a KOPÓTKHH nepnoA (4—5 JICT) aji>i Jnoöoro cTBopa BOAOTOKa n n.MeioTCíi B pacnopsiweHHH HaöjnoAeHiiH no ocaAKaM Ha 0Kpy>Kaio­meii TeppHTopnn 3a AJiuTejibHbin nepnoA. Ha ocnoBaHim AaHHbix no ocaAKaM n c noMombio n.\ieiomeroc>i FIIAPO­rpacjja MOWCHO AonojibHiiTb rnAporpa<{) nyTeM rpa(J)iiMe­CKOII KoppejiHUHH. H3 3Toro rHAporpa<J>a MO»HO BbiöpaTb HeoöxoAHMbie MHHitMajibHbie pacxoAbi BOAH. üydrologische und hydrogeologische Untersuehung des Szalajka-Tals bei Szilvásvárad Gy. L. Zsilák Der Szalajka-Bach im Bükk-Gebirge bedeckte den Talgrund mit Kalktuff bedeutender Dicke. In diesem Kalktuff bildete sich der in Bild 1 ersichtliche Wasser­fall des Tales in seiner natürlichen Schönheit. Der Kalktuff keilt sich an dem in Abb. 1 sichtbaren Ort aus, und es kann lángs der Auskeilung eine bestándige Wassersickerung beobachtet werden. IM Interesse der Wasserversorgung der Borsod­nádasder-Blechfabrik, habén wir an dem Wasserlauf und den zwei Quellen des Tales Untersuchungen vor­genommen. UM einen ungestörten Betrieb gewáhr­leisten zu können war die Sieherung einer Wassermenge von 3000 l/Min notwendig. Wir habén unsere Unter­suchungen in 3 Phasen vorgenommen : A ) Wir sammel­ten die vorhandenen Daten. B) Auf Grund der vor­handenen Daten habén wir mit Hilfe graphischer Korrelation die Erweiterung der Durchflussganglinie vorgenommen. C) An der verlángerten Zeitreihe habén wir die Untersuchung der Háufigkeit und Dauerhaftig­keit der minimalen Abflussmengen vorgenommen. A) LM Profü des VITUKI Pegels habén wir die vorhandenen Wasserstand-Beobachtungen durch unter gleichen Verháltnissen vorgenommenen Abflussmengen­messungen, zu Abflussganglinien umgeándert, und habén die in mehreren Profilen durchgeführten Abfluss­mengen-Untersuchungen in den auf der Abb. 2 er­sichtlichen hydrologischen Lángsprofilen festgesetzt. Aus den altén Messungen habén wir die Werte der Dauerhaftigkeit tabellarisch aufgearbeitet, die in den Tabellen 1, 2 und 3 zu sehen sind. B) Die uns -zu R Verfügung stehende 6-jáhrige VITUKI-Zeitreihe habén wir auf Grund von Nieder­schlagsdaten, mit Hilfe des Zusammenhanges zwischen Abfluss und Niederschlag, durch graphische Korrelation

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents