Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

6. szám - Egyesületi és műszaki hírek

Egyesületi és műszaki hírek Hidrológiai Közlöny 1960. 6. sz. 527 szorosító üzeme készítette el igen szép és gondos kivitelben. A tudományos anyag 5 kötetben (a négy tárgykör tanulmányai egy-egy kötetben, a határidő után érkezett tanulmányok további egy kötetben) került kiadásra. A tanulmányok azon a nyelven jelentek meg, amelyen beküldték őket. A Konferencia hivatalos nyelve a magyaron kívül az orosz, a német, az angol és a francia nyelv volt. Az egyes referátumokat és hozzászólásokat a négy idegen nyelven tolmácsolták, így a külföldi résztvevők fejhallgató segítségével bármelyik hivatalos nyelvű tolmácsolást igénybe vehették. A rendezőség a hazánkban először megrendezett nemzetközi tudományos seregszemle lebonyolításával nagy feladatot vállalt magára és végzett el a résztvevők megelégedésére. Vágás István * A földalatti vizek védelme és gazdaságos felhasználása* 1959 decemberében a Szovjetunió Városgazdasági Minisztériumában 125 szakember részvételével tudományos ankéton beszélték meg a Moszkvai-körzet vízellátási problémáit. A Moszkvai-körzet 40 városának és lakóhelyeinek vízellátását több mint 3000 fúrás biztosítja. A körzet a földalatti vizekből jelenleg napi 1 millió köbmétert fogyaszt. Ez a mennyiség előreláthatólag 1965-re 2 millió m

3 és 1975-re 3—4 millió rn

3-re emelkedik. Az igényeknek ez a nagymértékű növekedése egyre inkább szükségessé teszi a földalatti vizek gazdaságos felhasználását a tartalékok pontos felmérését és a szennyeződésektől való védelmét. •t Az előadásokból kitűnik, hogy okvetlen szabá•'ozni kell az artézi kutak telepítését és gondolni kell R földalatti vizek mesterséges utánpótlására. Ennek a pélkitűzésnek megfelelően különleges, nagyátmérőjű | kutakkal vezetik a Moszkva-tenger vizét a mélyebb vízadó rétegekbe. Szabó Márton * Vodosznabzsenyie i Szanitarnaja Technika. 1960. 5. sz. Hidrotechnika Bibliograíija a címe a belgrádi „Jarosláv Cerni" vízgazdálkodási kutatóintézet vízügyi folyóirat-szemléjének, amelynek három első 1960. évi füzetét kézbesítette most a posta. 18 főcsoportba sorozottan közli a külföldi szaklapokban megjelent cikkek címét eredetiben és szerb fordításban, tehát a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Könyvtári és Tájékoztatási Csoportjának gondozásában megjelenő Címjegyzéknek (teljes nevén „Címjegyzék a bel- és külföldi folyóiratokban megjelent vízügyi vonatkozású közleményekről") testvérlapja. A szép kiállítású, féloldalasan nyomott füzetek a IX. évfolyam jelzést viselik, a jugoszláv folyóirat tehát pontosan egyidős a mi Címjegyzékünkkel és alighanem azért nem ismertük eddig, mert házi használatra, irodai sokszorosításban állították elő. Ha összehasonlítjuk a két lapszemlét, a VITUKI kiadványának javára kell írnunk mindenek előtt a másikénál gazdagabb és részletesebb tartalmát. A mi Címjegyzékünk, a jugoszláv laptól eltérően, a belföldi folyóiratok cikkeiről is tájékoztat és több külföldi lapot kísér figyelemmel, mint amaz. Évente kereken 3000 címet ad meg, míg laptársa csak mintegy 1700-at. A bővebb tartalom értéke növekszik azáltal, hogy nálunk az anyag 40 címszó szerint van csoportosítva, a jugoszláv lapban — az alcímeket figyelembevéve is —- csak 31 csoport van, a mi tagolásunk tehát részletesebb. Másik előnye a magyar Címjegyzéknek élénksége, miáltal a jóval bővebb tartalom értéke tovább növekszik.i Az évente 10-szer megjelenő Címjegyzék gyorsabban tájékoztatja az olvasóit a szaksajtó tartalmáról, mint jugoszláv társa a maga 6 füzetével. És rá kell mutatni a VITUKI kiadványainak egy további jelentékeny többletértékére, ti. arra, hogy minden cikk részletes könyvészeti jellemzését tartalmazza (hely, terjedelem, ábraszám, tizedes-osztályozás). A belgrádi szerkesztők beérik a cikk helyének megadásával. Végül érdemes megemlíteni, hogy a magyar Címjegyzék lapjai felvághatok úgy, hogy minden tétel szabványos, 74 X 105 mm méretű, kartotaléklapot alkot. Ha a jugoszláv lap anyagából akarna valaki cédulakatalógust készíteni, egyenként kellene kivágnia és felragasztania a címeket, majd föléjük írni a csoport-jelzetet. Az összehasonlítás tehát mindenképpen a Vízügyi Műszaki Könyvtár munkájának dicséretére válik. És nem árt ezt a dicséretet írásba foglalni, mert a dokumentációs munkában járatlan könyvtárlátogató alig tudja értékelni a Könyvtár segítségét. Ügy van vele, mint egészségünkkel vagyunk : nem gondol rá, hogy mekkora kincs, amíg nincs vele baj. Van azonban a jugoszláv lapszemlének is előnye a magyar testvérlappal szemben Egyrészt a cikkeknek mintegy 20%-áról rövid tartalmi ismertetést is közöl és folyamatosan tájékoztat a könyvtár gyarapodásáról, másrészt — és ez a nagyobb dolog — nyomtatásban jelenik meg. (A költségeket részben fedezi az 1440 dinár évi előfizetési díj.) A tartalmi ismertetések haszna vitathatatlan, de hátrányuk, hogy a tájékoztatást késleltetik és, hogy készítőjük (gyakran homályos vagy éppen vak) tükrében tárják elénk az anyagot. Ha azután csak önkényesen kiemelt cikkekkel foglalkoznak, hasznuk is korlátozódik. A rövid tartalmi ismertetések közlését tehát nem sürgetném. A könyvtár gyarapodásáról nálunk külön Tudósító tájékoztat, erről sem kell tehát szólnom. De már a nyomtatás igen nagy előnyt jelentene. Főként azért, mert a ma irodai sokszorosításban és e miatt igen kis példányszámban megjelenő Címjegyzék olyanokhoz is eljuthatna, akik ma nem tudnak róla, és így a kiadványba fektetett szellemi tőke a jelenleginél sokkalta jobban kamatozna. A VITUKI házinyomdája technikailag is könnyen megoldhatná a feladatot. Dr. Lászlóffy XYoldemár Újvári József: Ilidrografia R. P. R. (Románia vízrajza) Editure stiintifica, Bucuresti, 1959 (187 oldal, 102 ábrával 38 táblázattal és 7 melléklettel). A vízgazdálkodás fejlesztésének igénye a hidrológiára tereli a figyelmet. Ahol a folyók vízjárására, hordalék és jégviszonyokra és a vizek minőségére vonatkozó rendszeres észlelések és mérések viszonylag rövid múltra tekintenek vissza, különösen fontos a fizikai-földrajzi összefüggések kutatása, ami e'gyébként önmagában is érdekes és szép feladat. Ezek az olvasó első gondolatai, amikor az Újvári József irányította 8—10 főnyi munkacsoport többéves munkájának eredményét, a Románia földrajzi monográfiája számára készült hidrológiai fejezetből önálló vízrajzi monográfiává bővített kiváló munkát végiglapozza. Az első hét fejezet leíró földrajz. A felszíni és felszín alatti vízelőfordulásokat a földtani felépítés ismertetése foglalja keretbe. A két fő befogadóval, a Dunával és a Fekete tengerrel külön fejezet foglalkozik. Kiemelkedő részlete az egész könyvnek a tavakról írt fejezet, amelyben a szerző lényegesen túlmegy az egyszerű leírásnál. A szép fényképek jobb papírt is megérdemeltek volna. A következő három fejezet a könyv gerince. A lefolyásról, a vízmérlegről és a folyók vízjárásáról találunk itt igen szép áttekintést. Ezekben a fejezetekben különösen jól használja Újvári egykori aspiránsvezetőjének, L'vovics professzornak újszerű elgondolásait. A folyók medrében lefolyó vízmennyiségeket eredetük szerint szétválasztja felszíni és felszínalatti összegyűlekezésből, ill. esőkből és hóolvadásből származó összetevőre. A fizikai-földrajzi összehasonlításokat az egyes összetevőkre és az összetevők egymáshoz viszonyított súlyát jellemző arányszámokra külön-külön is elvégzi. Ezt veszi alapul a hidrológiailag egyöntetűnek tekinthető tájegységek kijelölésében is. A vízjárásról adott részletes elemzést a vízfolyások hőmérsékleti, hordalék és kémiai viszonyairól való fejezetek követik. Bár természeti földrajzról van szó, igen helyesnek véljük, hogy a Szerző a vízgazdálkodás érdekében tett emberi beavatkozások rövid ismertetésével zárja munkáját. A hidrológiai alapadatok térképszerű ábrázolásában és a fizikai-földrajzi összefüggéseket szemléltető