Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

6. szám - Egyesületi és műszaki hírek

Egyesületi és műszaki hírek Hidrológiai Közlöny 1960. 6. sz. 525 1959-ben fejezték be Csehszlovákiában az Őrlik vízerőtelep létesítésével kapcsolatos kismintakísérleteket. Az építmény egyes részeinek hidraulikailag megfelelő kialakításóra folytatott vizsgálatok során a túlfolyó résznek a tervezettnél kedvezőbb kialakításával az utófenék hosszát 124 m-ről 95 m-re lehetett rövidíteni, ami mintegy 2 millió korona megtakarítást jelent. Nemcsak a kész erőműre, hanem az építés különböző szakaszaira vonatkozóan is elvégezték a kismintakísérleteket. I. F. Érdekes adatokat olvashatunk a Meteorologické Zprávy c. folyóirat 1900. évi 2. számában, Szlovákia vízmérce hálózatára vonatkozóan. Szlovákia területén 135 km

2-re jut egy vízmérce. Ez az érték Ausztriában 138, Svájcban 158 és Magyarországon 340 km'

2. Ha a vízállásíró berendezések számát viszonyítjuk az összes vízmércék számához, akkor már nem olyan kedvező ez az arány Szlovákia szempontjából. Szlovákiában ugyanis a vízmércéknek 14%-a van ellátva íróberendezéssel, szemben a Szovjetunióban, Svájcban és Ausztriában levő 70—80%-kai. Szlovákiában átlagban 2, Svájcban 7, a Szovjetunió európai részében pedig 30 vízhozammérés jut egy vízmércére. I. F. Dabas községben — a budapesti VÍZIG területén — megalakult az ország egyik legnagyobb vízgazdálkodási társulata. A társulás elsődleges célja a belvizek elleni védekezés, emellett az öntözési lehetőségek megteremtése és biztosítása. V. I. Balmazújvároson törpevízmű építéssel kapcsolatos próbafúrás során 420 l/perc vízhozamot tártak fel. A helységben még további 5 mélyfúrású kutat létesítenek ivóvízbeszerzés céljára. A terv szerint 100—120 m mélységű vízadó rétegre telepítik az új kutakat. V. I. A KGST tagállamainak műanyag vándorkiállításán nagy érdeklődést keltett a Szerves Vegyipari és Műanyagipari Kutató Intézetnek és a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgépek Tanszékének közös alkotásában készült műanyagszivattyú. A szivattyú tengelye és csapágyháza műanyagborítású fém, a többi része tisztán műanyag. Az új alkotás sorozatban is gyártható. V. I. Ozd városában megkezdődött az új vízhálózati rendszer építése. Az É. M. Borsod Megyei Mélyépítő Vállalata ivóvízvezetéket fektet és 1000 m

2-es víztároló medencét épít. Ezzel egyidejűleg megkezdődtek a város szennyvízfőgyűjtő csatornájának földmunkái is. V. I. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Intézetének munkatársai 1960 nyarán 1 hónapos kutató expedíciót hajtottak végre a Fertő tavon. A magyar—szovjet vízügyi egyezmény végrehajtásával megbízott küldöttségek legutóbbi ülésszakán Ungváron emlékeztek meg a vízügyi egyezmény megkötésének 10. évfordulójáról. Az egyezmény keretében a tiszai árvizek levezetését, a Tisza határmenti medrének szabályozását és a határ közeli belvizek rendezését hajtották végre. V. I. Elkészült a budapesti csatornahálózat fejlesztésének 5 éves terve. Ennek keretében kb. 220 millió forint értékű beruházásra fog sor kerülni. V. I. A Koppány völgyi Vízgazdálkodási Társulat 17 termelőszövetkezet és 5 állami gazdaság területén patakszabályozást kezdett. A társulat tízéves távlati terve szerint kb. 2500 holdat tesznek öntözhetővé és 4000 hold területet ármentesítenek. V. I. A Természettudományi Közlöny c. folyóirat hasábjain dr. Szabó László, a szegedi egyetem tanára az ausztráliai vízproblémákról közölt tanulmányt. Megállapítja, bogv a csapadék és párolgási viszonyok a kontinens legnagyobb részén szárazságot eredményeznek. A hegységek környékén ugyan egyes folyók vize elég bő az öntözéshez, mégis az éltető víz legnagyobb részét artézi kutakból nyerik. A kontinens egyharmadának megfelelő kiterjedésében hatalmas felszínalatti vízmedencék alakultak ki. A mélységbeli vizek mészkő és homokkő rétegekben találhatók, amely rétegek alatt vízzáró agyag települt. A víz artézi nyomás alatt áll, és a fúrólyukakból a felszín fölé tör. A víz sótartalma általában nagy, hőmérséklete meleg, gyakran 60-— 80 C Jelenleg 8000 artézi kút van működésben Ausztrália területén. A kutak nyomása az intenzív mezőgazdasági vízhasználat következtében csökkenő félben van. A szakértők ennek ellenére nem tartanak a vízrétegek gyors kimerülésétől. Az artézi kutak mellett felszínközeli talajvizkutak vizét is használja a mezőgazdaság és az ipar. Ezek vizének sótartalma csekélyebb, mint a mélységbeli vizeké. Számuk kb. 200 000. Vízhozamuk azonban kisebb, mint az artézi kutaké. Mindezek mellett Ausztrália vízproblémája megoldatlan, a mezőgazdaság csak a csapadékbő területeken vagy a bővizű folyók mentén működhet biztonsággal. F. I. A Természettudományi Közlöny július havi füzetében Haszpra Ottó, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kutató mérnöke a modell kísérletezésről és a VITUKI nagylaboratóriumáról írt fényképekkel jól illusztrált, a nagyközönség érdeklődését is felkeltő ismertetést. V. I. A Természettudományi Közlöny „Könyvismertetés" rovatában többek között dr. Kessler Hubert: ,,Országos Forrásnyilvánitás" c., VITUKI-ban készült kiadványainak ismertetését is megtalálhatjuk. V. I. A MTESZ vezetőségének június 17-i ülésén a végrehajtó bizottságot új tagokkal egészítették ki. így a végrehajtó bizottság tagja lett Dégen Imre, vízügyi főigazgató és Varga József műegyetemi tanár. V. I. A Népszabadság aug. 31-i számában Dégen Imre, országos vízügyi főigazgató nyilatkozott a vízgazdálkodás 5 éves tervjavaslatáról. A tervben nagy teret biztosítanak az ármentesítésnek, a védőművek biztonsága biztosításának. Ugyancsak nagy fontosságra jut a belvízrendezés, továbbá az öntözés. A tiszalöki öntözőrendszer kiépítése tovább folyik, egyúttal lényegesen elterjesztik a permetező öntözést. Hasonlóképpen súlyponti feladatként kezelik az iparvidékek vízellátását és szennyvízkezelését is. A műszaki színvonal emelését a munkálatok fokozatos gépesítése is biztosítani fogja. V. I. A vízhozammérés nemzetközi szabványainak kidolgozása 1932 óta foglalkoztatja az érdekelt szakköröket. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization, ISO) kebelében működő 30. számú műszaki bizottság (Comité Technique, CT 30) 1954-ig csupán a csővezetékekben áramló víz mérésének szabványosításával (mérőperemek, mérőtorkok, venturik) foglalkozott. 1956-ban albizottságot alakítottak a szabad felszínű medrekben lefolyó vízmennyiségek meghatározásának szabványosítására is, amely 1958-ban Londonban tartotta második ülését. Az albizottság "négy munkacsoportban működik. Munkakörük a következő : 1. vízhozammeghatározás a sebességek alapján, 2. mérőbukók és mérőcsatornák, 3. hidrometriai értelmező-szótár, 4. vízmérés festék- és sóoldatok higulása alapján. A munkacsoportokban igen élénk tevékenység folyik ; 1959-ben a 2. tartott ülést Berlinben, idén az 1. és 3. jött össze Páriában. Jövőre az indiai Delhiben lesz az albizottság plenáris ülése. L. W. *