Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

1. szám - Szigyártó Zoltán: A mederváltozások hatása a kisvízfolyások vízhozamára

4 Hidrológiai Közlöny 1960. 1. sz. HIDROLOGIA A mederváltozások hatása a kisvízfolyások vízhozamnyilvántartásának pontosságára* SZIGYÁRTÓ ZOLTÁN a műszaki tudományok kandidátusa Vízhozamnyilvántartásunk helyzete Közismert tény, hogy vízgazdálkodásunk okszerű megszervezésének egyik döntő alapfeltétele a vízfolyásokon levonuló vízmennyiségek ismerete [1]. A folyamatosan levonuló vízmennyiségek vizsgálatát a „vízhozamnyilvántartás" módszereivel végezhetjük el. így válik tehát a vízhozamnyilvántartás — közvetve — vízgazdálkodásunk alapjává. Magától értetődő tehát, hogy vízgazdálkodásunk fejlődése követelő módon előírja vízhozamnyilvántartásunk fejlődését is. Ezzel kapcsolatban azonban figyelembe kell vennünk azt is, hogy a vízhozamnyilvántartás eredményei a vízgazdálkodás szempontjából csupán akkor hasznosíthatók, ha egy-egy szelvényre legalább 5—10 éves megbízható vízhozamidősor áll már rendelkezésre. Ezt figyelembe véve, a vízhozamnyilvántartási hálózat fejlődésének üteme tehát csak akkor nevezhető egészségesnek, ha 4—5 évvel megelőzi a vízgazdálkodás részéről felmerülő igények jelentkezését. Ez lenne tehát az ideális helyzet. Ugyanakkor hazáhkban, a két világháború között bekövetkező elmaradás felszámolásaként, a vízhozamnyilvántartó hálózatot csak az 1950-es évek elején szervezték meg. Ekkor pedig a sürgető igények már messze megelőzték a vízhozamnyilvántartás fejlesztése útján egy-két éven belül elérhető lehetőségeket [2], Az igények és a pillanatnyi helyzet közötti éles ellentét áthidalása érdekében a Vízrajzi Szolgálat gyors megoldásokhoz akart folyamodni. Nehezítette azonban a helyzetet az ezen a téren fennálló hazai tapasztalatok hiánya. Hasonló jellegű munkát ugyanis mindaddig csak a nagyvízfolyásokon végeztünk. Ugyanekkor a vízgazdálkodás igényei között nagy súllyal szerepelt a kisvízfolyásokon levonuló vízmennyiségek ismerete is. Mindezek következtében igen sok vízfolyás, igen sok szelvényében, jobb híján, a nagyvízfolyásokon alkalmazott módszerekkel kezdtek hozzá a Vízrajzi Szolgálat elé tornyosuló új feladat megoldásához. Tehát megkísérelték a körülbelül egy havonként ismétlődő vízhozammérések alapján a kiépítetlen szelvények vízhozamgörbéjének és a vízhozamgörbe változásának megállapítását. A begyűjtött anyag értékelése során azonban kiderült, hogy a vizsgált szelvények számához képest, csupán egészen kevés helyen lehetett ezekkel a módszerekkel eredményt elérni. A tapasztalat azt mutatta, hogy a nyilvántartó hálózat kiépítése során bekapcsolható állomások jóformán kizáró* A tanulmány a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Vízrajzi Osztályán készült. lag a nagy vízfolyásokra kerültek. Felmerült tehát az a gondolat, hogy esetleg a kisvízfolyások különleges, eddig figyelembe nem vett adottságai okozzák azt a zavart, amelyik lehetetlenné teszi a vízhozamgörbék megbízható megszerkesztését. Az ezzel kapcsolatban megindult kutatómunka csakhamar jelentős eredményeket ért el. Elsősorban a külföldi kutatások eredményeit felhasználva [3], felmérték a vízhozamnyilvántartási szelvények kiválasztásának és kialakításának hidraulikai szempontjait [4]. Ezzel kapcsolatban felvetették a szelvények kiépítésének gondolatát. Összegezték a hazai tapasztalatokat [5], [6]. Öszszefoglalták a korszerű vízhozamnyilvántartó állomások kialakításának szempontjait [7], s megállapították, hogy a kisvízfolyásokon a nyilvántartási szelvények megfelelő kiépítésével feltétlenül el lehet hárítani a vízhozamnyilvántartási hálózat fejlesztése előtt álló műszaki akadályokat. Majd megkezdték a kisvízfolyásokon használható, kiépített nyilvántartási szelvények kísérleti példányainak tervezését [8], sőt ezek közül néhányat meg is építettek. Ugyanakkor még mindig nem volt minden részletében feltárva, megfelelő mérési eredményekkel alátámasztva, a kiépítetlen szelvényeknél lejátszódó folyamatok üteme. Talán ez volt az egyik oka annak, hogy a változások mértékének és számszerű hatásának becslése során sem tértek ki annak elemzésére, hogy a kisvízfolyásokra kiterjedő vízhozamnyilvántartási hálózat megteremtésének milyen mértékben alapfeltétele a szelvények kiépítése. Valószínűleg ez okozta azt a helyzetet is, hogy bár a kiépítés műszaki, hidraulikai kérdései tisztázottak voltak, a kisvízfolyások szelvényeinek kiépítése késett. A vízhozamnyilvántartási hálózat fejlesztése szempontjából tehát nagy jelentőségű az a munka, amely a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Vízrajzi Osztályán az utóbbi két év során folyt, s amelynek alapján lehetőség nyílt arra, hogy a közvetlen mérések, megfigyelések értékelésével járuljunk hozzá az előbbiekben felvázolt kérdés tisztázásához. A tanulmány célja és ennek érdekében végzett mérések A következő fejtegetéseink során, egy gyakorlati példa kapcsán megvizsgáljuk azt, hogy a kisvízfolyásokra kiterjedő vízhozamnyilvántartó hálózat létesítésének milyen mértékben feltétele a szelvények kiépítése. Igyekezni fogunk választ adni arra, hogy a levonuló vízmennyiségek meghatározását általában mekkora hiba terhelheti a szelvények kiépítetlensége miatt.