Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

6. szám - Rónai András: Vízföldtani tanulmány a Kisalföldről

Rónai 'A.: Vízföldtani tanulmány a Kisalföldről Hidrológiai Közlöny Í960. 6. sz. 473 viz kinyerése szempontjaitól a mosoni területen és mást a Csorna körülin. A mosoni iisl kavicstömegét többszáz méter vastagságban alig bontja meg záróréteg. A vizet felhajtó nyomás tehát a medencefenéktől a talajvízszinig egyenletesen csökken, lízért a különböző mélységbe mélyített artézi kutak vízének nyugalmi szintje mind a talajvízszint körüli magasságban alakul ki. Pozitív, felszökő vizet adó artézi kút nincs. Még a 220 m mély mosonmagyaróvári kút vízszintje is 2,2 m mélyen marad a felszín alatt. A déli, Csorna körüli medencerészhen más a helyzet. Itt elég nagykiterjedésű és vastagságra is tetemes agyag és iszaprétegek ékelődnek a kavicsrétegek közé. Csak kisebb területfoltokon alakul úgy a helyzet, hogy az agyagrétegek hiányosságain, ablakain át a mélységi víz akadálytalanul vagy kevés akadályon át nyomulhat a felszín közelébe. A többi területen a zárórétegek elég jól elkülönülő emeletekbe tagozzák a víztartó kavicsés homokrétegeket és vizüket helyenként, egyes emeletekben nagyobb nyomás alatt tartják, mint ami a mélységnek megfelelő lenne. Pozitív felszökő vizet azonban ezek sem adnak, ahhoz a pleisztocén zárólencsék nem elég vastagok és nagy kitérjedésöek. Pozitív vízért a pannóniai rétegekbe kell fúrni. A Kisalföld északkeleti részén, a Duna menti részeken, a kavicsban szintén kevés a záróréteg és az is, ami van, elég vékony, rendszerint néhány méteres csak. Az artézi kutak sekélyek — 50— 100 in körüliek — és vízszintjük megegyezik a talajvíz szintjével. A liegyperemhez közeleső artézi kutak vízének nyugalmi szintje azt a szabályszerű jelenséget mutatja, hogy a tápláló területekhez közel a medence felé erősen lejtő vízadó rétegekben a nem nagy mélységből származó artézi víz szintje is elég jelentősen a talajvízszint fölé emelkedik. Befele haladva, a medence közepe felé ez a különbség mindinkább csökken. A felszínt a folyóvízi rétegek vize seholsem éri el. A pannóniai rétegekben a liegyperemhez közel már a sekélyebb kutak (20—40 m) is a felszín fölé felszökő vizet adnak. A térképeinken bemutatott területen főleg Kapuvártól délre és a keleti szélen, a Bakony nyúlványain találunk kis mélységű, felszökő vizet adó kutakat. A Kisalföld déli részén a pozitív artézi vizet adó kutak mélysége 200—300 m körüli (4. és 5. ábra). Az artézi kutak által szolgáltatott vízmennyiség összehasonlítása mutatja, hogy a legnagyobb hozamot a durva kavicsból táplálkozó mosonkörnyéki kutak adják'. Itt általános a 100—200 l/p körüli vízhozam az 50— 100 m mély vagy még sekélyebb kutakból is. Ez a hozam könnyen emelhető erőteljesebb szivattyúzással anélkül, hogy a leszívási mélység (depresszió) nagyobb mértéket érne el. Vagyis ezeknek a kutaknak nemcsak tényleges, hanem fajlagos vízhozama (1 m depreszszióra eső vízhozam) is nagy. A 100—200 l/p hozamot az északi területrész kútjai néhány dm depresszió, kivételesen 1—2 m-es depresszió mellett érik el. Szemben áll ezekkel a nagy vízhozaf 10-50 F Ww iünM* ,. Kutak átlagos mélysége meterbcn I. ábra. Az artézi kulalc vízhozuma <t>ue. •/. Jlcöiim apmejuancHiix kuaoOiich Fig. I. Dischurge uf urtesiun írells 1 Ff • • fX * I \ Fnrxntomi ^ ~ T WÍ 1 *** < í Uhm J. ábra. Az artézi kutak fajlagos vízhozama 0ue. 5. yúejibHbiü deöum apmcjuunauix koavdijeu Fig. 5. Spécific dischurge uf urtesiun wells mokkái a pannóniai rétegekbe mélyülő kutak hozama, amely általában kicsiny, 50—(iO l/p vagy még kevesebb. Kivételesen termelnek csak a pánnóniai kutakból 200—300 I vizet percenként, de azt minden esetben nagy (4—6 m-es) depreszszió mellett. Néha jóval kisebb mennyiséget is csak nagy leszívási mélység mellett kapnak. A Kisalföld keleti határán a pannóniai dombokon lemélyített kutakból 10 m-es depressziókkal szívnak 50—100 l/p vizet (1. táblázat).