Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)
6. szám - Medgyesi Iván–Zahorán János: A talajvízmosás meghatározása radioaktív izotópokkal
464 Hidrológiai Közlöny 1960. 6. sz. Medgyesi I. és Zahorán J.: A talajvízmozgá.s meghatározása nagymennyiségű kétértékű ion (Zn + + , Ou + + ) hatására a, talaj szemszerkezete tovább durvul. A szemszerkezet ilyen változása természetszerűen együtt jár a talaj vízáteresztőképességi érték (k) változásával. Az előbbi talajok 0.5%-os nátriumjodid-oldattal végzett folyamatos áteresztési vizsgálatai mutatják a vízáteresztőképesség állandó csökkenését (2. ábra). k 10 ~ 9 cm/sec 1000 100 kyh = 5. fú ' e cm/sec Lü 0,5 1,0 30 [óra] J jéL\s* . 2a. ábra. Agyagtalaj vizátercsztőképességcnck változása 0,5°„-os NaJ oldat hatására 'Pite. 2a. HjMCHetiue aodonponuifaeMOcmu eAuttu nad őeücmeueM 0,5%-HO?O pacmsnpa NaJ Fig. 2a. Changes in the permeability oj clay soil under the effect of 0.5% NaJ solution k 10' s cm/sec 30 10 ,/ z=3.10' 5 c m/sec •— — •— — b: >— 0,5 att 2b. ábra. Iszaptalaj vízáteresztőképességének változása 0,5 a' o-os NaJ oldat hatására 0ue. 2b. H3MeneHue sodonpomiitacMocmu UAÜ nod deür cmeueM 0,5%-Hoeo pacmeopa NaJ Fig. 2b. Changes in the permeability of sitt sóit under the effect of 0.5%' NaJ solution Vizsgálatainknál a talajvíz sókoncentrációjának azonos értéken való tartására kell törekedni, amit gyakorlatilag hordozó nélküli radioizotóp alkalmazásával érhetünk el. Diffúzió A sóoldatokkal, valamint a festékkel végzett vizsgálatoknak kiértékelését megnehezíti a diffúzió hatására a vízmozgástól függetlenül történő só, ill. festékmozgás. A diffúzió hajtóereje a koncentráció-gradiens. Tehát a sózásos vizsgálatoknál a koncentrációkülönbség és ebből következően a diffúzió igen nagy lehet, ami 10 1—10 7 cm/sec áramlási sebességeknél a vizsgálati eredményeket meghamisítja. Hasonló a helyzet, ha a radioizotóppal együtt inaktív sót is adagolunk, mert a radioizotóp is, miután fizikailag azonosan viselkedik, mint az inaktív só, diffundálni fog. Ezzel szemben, ha csak radioizotópot használunk az előbbiek szerint a koncentrációkülönbség minimális és így a diffúzió gyakorlatilag elhanyagolható. Az adszorpcióval és diffúzióval kapcsolatos megállapításokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az adagolt jódizotóp a talajvízzel gyakorlatilag azonos sebességgel fog mozogni és a talajjal gyakorlatilag nem lép reakcióba. Természetesen az 1. táblázatban feltüntetett bármely más radioizotóp alkalmazása esetén is fennállnak az ismertetett egyéb módszerekkel szembeni kedvező hatások. A radioizotóp betáplálásának módja A fúrólyukak mélyítésénél kötött talajokban a vízvezető ereket elkenik, egyéb talajokban, ahol a fúrólyukat le kell csövezni és a csöveket nem megfelelően perforálják, gyakorlatilag azonos a hiba : a radioaktív izotóppal jelzett víz késleltetve lép ki a csőből. E hatás kiküszöbölésére a több helyen alkalmazott, nyomással történő betáplálást általában nem tartjuk megengedhetőnek (15). Helyesebb kötött talajoknál (elkent vízvezető erek) a nyomás nélküli betáplálás előtt a fúrólyuk tisztítás céljából történő átmosása. Szemcsés talajoknál a nem jól perforált, vagy nem perforált csövek alkalmazása esetén a betáplálás után célszerű a cső visszahúzása a vízadórétegből. Méréseink bebizonyították, hogy pl. kb. 10 4 cm/sec áramlási sebesség mellett a nyomásos beadagolás 1,5 m-es észlelési szakaszon 15 20százalékos sebességnövekedést hoz létre. Ennek ellenőrzése úgy történt, hogy a nyomjelző izotópot a betápláló lyuktól 1,5, 3,0 és K m-re észleltük. Az 1,5 -3,0 m, ill. a 3 és 8 m közötti áramlási sebesség ennyivel volt kisebb, mint a 0—1,5 m közötti. A nyomás nélküli betáplálás során a radioizotópot tartalmazó ampullát, a 3. ábrán bemutatott berendezés segítségével a fúrólyukban törfujjjiesirv Ismír 3. ábra. Hadioizotóp-ampulla törő berendezés 0ue. 3. Oőopydoeanuc ÖAH paíAOMa UMnaAbi paóuoujomona Fig. 3. Dcvice for breaking glass container
