Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

6. szám - Salamin Pál: A domborzat befolyása a hó halmozódására és olvadására

Salamin P.: A domborzat befolyása a hó halmozódására Hidrológiai Közlöny 1960. 6. sz. 449 Összefoglalás A tanulmány jelentősebb megállapításai a következők : 1. A felszín makroformái feltétlenül hatnak a hó halmozódására és olvadására. Ez a hatás azonban a felszín bonyolult térbeli helyzetének megfelelően, nem mindig egyértelmű. A friss hó mennyisége, elsősorban a szél irányának és erősségének függvényében, a felszínnek szinte bármely részén, a legváltozatosabb értékű lehet. A szél hatása a legjelentősebb a fennsíki területeken, valamint a gerinceken és a nyergekben, valamivel kisebb mértékű a völgyfenéken. Gyorsan olvad el a hótakaró a tágas völgyfenéken, a déli hegyoldalakon, a fennsíkokon, gerinceken, nyergekben. Mindezeken a területeken tehát a hótakaró víztartalma általában kicsi, térfogatsúlya pedig nagy. Lassan tűnik el a hótakaró a Ny— É—K-i fekvésű hegyoldalakon, s gyakran a szűk mellékvölgyekben. Itt a víztartalom általában nagy, a térfogatsúly kicsi. A víztartalom változásának mértéke {Ah), adott időpontban, teljes vízgyűjtőterületen belül eléri a 20 mm-es értéket. A térfogatsúly változásának mértéke (, Vy) pedig 0,01 és 0,02 között változik, de elérheti a 0,0(i-os értéket is. 2. Az égtáji helyek hatása egyértelműbben jelentkezik, mint a felszín makroformáinak hatása. Az északi és közelítően északi fekvésű területeken a víztartalom nagy, a térfogatsúly kicsi, a déli és a közelítően déli fekvésű területeken fordított a helyzet. Az égtáji fekvés különbözősége azonban aránylag csekély számszerű hatást jelent, ha a Ny—D—K-i 225°-os körcikknek megfelelő fekvésű területek hótakaróját hasonlítjuk össze az ÉNy—É—ÉK-i fekvésű 135°-os körcikknek megfelelő területekével. A térfogatsúly változásának mértéke ekkor 0,00 és 0,025 közötti az enyhébb lejtésű hegyvidékeken, s felemelkedhet a 0,045-ös értékig a meredekebb hegyvidéken. A víztartalom változásának mértéke pedig csak néhány mm az enyhébb lejtésű területeken, s 50 mm-t elérhet a meredekebb hegyvidéken. A teljesen déli fekvésű oldalakon az olvadás sokszor hetekkel előbb játszódik le, mint bárhol másutt. Itt a számszerű hatás is már igen nagy. Az égtáji helyzet hatása különösképpen élesen jelentkezik tehát a Ny—K-i irányú meredek völgyekben, ahol a kifejezetten déli hegyoldalak hótakarójának adatai az északi oldalakéval hasonlíthatók össze. .'3. A magasság hatása általában szintén egyértelmű. A víztartalom a magasság növekedésével növekszik, a térfogatsúly pedig csökken. A víztartalom változásának mértéke szélső esetben 40 mm körüli, a térfogatsúly változásának mértéke pedig, adott időpontban, teljes vízgyűjtőterületen belül, leggyakrabban 0,025 és 0,040 között változik, de elérheti a 0,100-as értéket is. 4. A magyar Középhegység enyhébb lejtésű részein a legnagyobb hatást a magassági fekvés jelenti. A meredekebb lejtésű részterületekből felépülő vízgyűjtőterületeken, a különböző égtáji fekvésből származó hatás válik döntővé. 5. A különböző domborzati tényezők, valamint a növényzet együttesen hatnak. Az együttes hatás kiegyenlítheti az öregedés során a hótakaró jellemzőinek változó értékeit, de összegezheti is az egyértelmű hatásokat. Az utóbbi esetben a víztartalom változásának mértéke elérheti, sőt túl is haladhat ja a 100 mm-t, a térfogatsúly változásának mértéke pedig elérheti a 0,20-as értéket. Végül rámutatunk arra, hogy tanulmányunk eredményei lehetővé teszik hegységeinkben a folyamatosan észlelő mérési állomások megfelelő telepítését, s néhány állomás eredményei alapján az egész hegység hótakarójában tározott víz mennyiségének becslését. Megjegyezzük befejezésül még azt is, hogy nem vizsgáltunk meg minden domborzati kérdést tanulmányunkban, nem értékeltük például hegyvidéki vizsgálatainknál a lejtők hajlásszögének közvetlen hatását, nem foglalkoztunk az alföld és a dombvidék domborzati hatásaival stb. részben nem volt elég mérési adatunk ezeknek és más kérdéseknek a vizsgálatához, részben nem akartaik megbontani tárgyalásunk egységét. IRODALOM 1. Kéri M. : Magyarország hó viszonyai. Az Országos Meteorológiai Intézet Kiadványai, XV/36—50. o., 1952. 2. Kéri M. és Salamin 1'. : A hóttérfogatsúlyának változása. Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1/3—4., 361—383. o., 1958. 3. Láng S. : A hóformák változása. Időjárás, 54/11—12., 327—333. o., 1950. 4. Láng S. : A Mátra és a Börzsöny természeti földrajza. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955. 5. Németh E. : Hidrológia és hidromotria. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1954. 6. Salamin P. : Vízháztartási vizsgálatok. Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1954. 7. Salamin P. : A hóolvadás vizsgálatának kérdései. A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudomány okOsztályának Közleményei, IX/257—284. o., 1956. 8. Salamin P. : A hó olvadásának vizsgálata a Bükk hegységben. Időjárás, 60/1—IX., 265—276. o., 1956. 9. Salamin P. : Le manteau de neige dans les forets de Hongrie. Bulletin of the International Association of Scientific Hydrology, N° 15, 47—79. o., november 1959. BJIHHHME PEJlbEOA HA HAKAI1J1MBAHME M TAHHHE CHErA n. UlaAÜMUH CiaTbH cocTaBjieHa u nepBOH oiepeaii Ha ochoBaHim MecTHhix H3MepeHnii, npoBOfliiMux b ropax MaTpa (na Boflocöope py<jb>i Kcbumciu), pacnojiaraioiniixcn u ceBcpHOÜ BeHrpim. ll3Mcpeniiji npoBOAiiJiHCb b 1956-om IOAV c (jK'BpajiH no anpejib (tpue. 1—3., maőA. 1—2). V'MHTbiBaioTCH 0/iHaK0 ii pc3y^b'raTbi, nojiyieHHbie Ha /ipyrnx TeppnropiiHx b nepHOfle MOK/jy 1954. h 1960. IT. (mai)A. 3.). Bojiee Ba>KHbic ubiBo/ibi craTbii CJICAV lomi-ic : 1. MaKpoi()opMaMii iiOBepxHOCTH ((pue. 4—5, maőA. 2 3.) 6E3YCJI0BH0 0KA3BMAETCH BJIIIÍIHHC Ha HaKanjmB3HH6 II TajlHHe CHCia. OflHaKO 3T0 BJIIIHHHe OTHIOA He HBJIHeTCfl 0AH03Ha4HbIM 113 3a CJI0>KH0r0 npOCTpaHcTBeHHoro iiojioweHHH iiOBtpxHOCTH. KojumecTBO ceejtceeo CHeea, B 33BHCHMOCTH B nepBofi otcpe^H OT nanpaBJICHIIM BeTpa ii ero HHTCHCHBHOCTH, Mower SbiTb caMoe pa3JiimHoe B jiioöoií MAC™ noBepxHocTii. BJHIJIHUC BETPA MBJIflCTCH Ca.MblM 3HaMHTt'JlbHbIM Ha B03BbIllieHHbIX TeppiiTopiiHx, TaioKe Ha xpeöTax n ceA-nax, a Ha AHe Ao;iHHbi 3TO BJiHHHHe HeMHoro MeHbuie. CHer öbicmpo paccmaem