Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

6. szám - Salamin Pál: A domborzat befolyása a hó halmozódására és olvadására

Salamin P.: A domborzat befolyása a hó halmozódására Hidrológiai Közlöny 1960. 6. sz. 445 jóval nagyobb a területi átlagnál. Meg kell je­gyeznünk ugyanakkor, hogy nehéz az átlagos helyzet megállapítása a hótakaró nagy változa­tossága miatt, a legfőbb folyamatok azonban a mintavételi helyek gondos megválasztása útján mégis megfigyelhetők. A már tömörödő, olvadó fennsíki hótakarónál a víztartalom lehet kisebb, de inkább nagyobb az átlagnál, a már leírt változatos hatásoknak megfelelően. A tömörödési és olvadási időszak első részében, a fennsíki területek ligetes jelle­gének megfelelően, a hótakaró víztartalma az esetek többségében nagyobb az átlagnál. Az olvadás végső folyamatában a hótakaró víz­tartalma azonban itt is lecsökkenhet az átlag alá. A térfogatsúly szinte mindig nagyobb az átlagnál. Ez a nagyobb érték abból következik, hogy a fenn­síki területeken a sugárzási hatás, sőt az egyéb hőhatások is (hőkicserélődés a levegőből, hőveze­tés a levegőből) a megfelelő időjárási körülmények között, szabadon érvényesülhetnek, azaz a tömö­rödés, olvadás előresiet. A mátrai (2. táblázat. 4a—5a. ábra) és a bükki (3. táblázat) kutatási eredmények egy­öntetűen igazolják a leírtakat. Végül összefoglalóan megállapíthat­juk, hogy a felszín makroformái feltétlenül hat­nak a hó halmozódására és olvadására. Ez a hatás néha ellentétesen is jelentkezhet. Máskor a ha­táserősebben mutatkozik egyéb (égtáji, magassági, növényzeti) hatások következtében. Például kö­zéphegységeink hegyoldalai általában erdősültek, fennsíkjai ligetesek, a völgyfenékek jellegüknél fogva mélyen, a fennsíkok magasan vannak stb. Ilyenkor a növényzet, a magasság hatása nehézzé teszi a domborzati hatás közvetlen kimutatását. Ez a hatás azonban még ekkor is fennáll és gyak­ran jelentős. II. Az égtáji helyzet hatása a halmozódásra és az olvadásra Az É, ÉNy stb. irányú fekvés közötti különb­ség, a hótakaró eltérő hőgazdálkodásának meg-, felelően, önként adódik. Az északi és közelítően északi fekvésű területeken a víztartalom nagy. a térfogatsúly kicsi, a. déli és a közelítően déli fekvésű területeken a helyzet fordított. A teljesen déli fekvésű oldalakon az olvadás sokszor hetek­kel előbb játszódik le, mint bárhol másutt. (Szó volt már eddig is az égtáji fekvés szerepéről, de még nem különítettük el egymástól az eltérő fekvésű területekről származó mintavételi ered­ményeket.) A vizsgálatok eredményei alapján megálla­pítható. hogy az enyhébb lejtésű és nagy részében fennsíki jellegű Mátrában (2. táblázat, Ib—5b. ábra) kisebb különbségek mutatkoznak, mint a Bükkben (3. táblázat), a Garadna patak igen meredek és kifejezetten Ny—K-i irányú völgyében. A domborzatilag kiegyenlítettebb Mátra tehát aránylag kiegyenlítettebb víztartalmú és térfogat­súlyú hótakarót mutat. A bükki déli és északi fekvésű hegyoldalak viszont lehetőséget adtak az ellentétes fekvésű oldalak jó összehasonlí­tására. A D-i és az ÉNy—É ÉK-i fekvésű olda­lak közötti legnagyobb különbség — azon idő­pontig, amíg még a déli oldalon is összefüggő hó­takarót lehetett mérni — Ay = 0,08—0.09 kg/l­nek és Ah = 75 mm-nek adódott. A Ny—D—K-i mintegy 225°-os nyílású körnek megfelelő fekvésű, a nap folyamán nagyrészt napos területek már nem térnek el ilyen nagy mértékben az északi megmaradt 135°-os nyílásnak megfelelő legna­gyobbrészt árnyékos területek hótakarójától. Ter­mészetesen a különbség ekkor is határozottan jelentkezik. ÍNY térfogatsúly rWQ NY[1] ­NY— Víztartalom [A] h [mm] 6. ábra. Az égtáji fekvés hatása a hótakaró térfogatsúlyára és víztartalmára. Mátra, 1956. (A 21., 52. stb. számok a mintavételi helyek sorszámai — l. az 1. ábrát.) <Pm. 6. BjiüHHue iiOAUjtcemiH no cmpanaM ceema na u3Menenue oőbeMHoeo eeca u HAamHoanu. Mampa, 1950. (IJurfipbt 21., 52. u m. ö. o6o3Ha^aiom nopHÓKoemi HOMCP Mecm no e3»miiH) npofí, CMompu ®ue. 1.) |u| oSteMHblii Bee, (AJ BjiawHOCTb, [c] BOCTOK, \d\ CeBep ; \e] 3ana«. I/] IOr Fig. ti. Effect of orientation on the density and water content of the snow cover, Mátra rangé, 195t>. (Figures 21,52 etc. denotc the current number of sampling points, sec Fig. 1). [a] density, |l)[ water content |c| liast, [dl North, [el West, [f| South Az égtáji fekvés hatását a hótakaró térfogat­súlyára és víztartalmára még bemutatjuk (fi. ábra) néhány jellegzetes mátrai észlelési ponton kapott mérési eredmények alapján.

Next

/
Thumbnails
Contents