Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

5. szám - Kender J.: A tatai langyos források hidrobiológiai viszonyai

Hidrológiai Közlöny 1960. 5. sz. 4^7 A tatai langyos források hidrobiológiái viszonyai* KENDER JÓZSEF Kecskemét A hőforrások hidrobiológiái szempontból más természetes vizektől lényegesen eltérnek. Hőmérsékletük évi ingadozása jelentéktelen. A kémiai összetételt a párolgás okozta koncentrálódás vagy a csapadékvizek higító hatása nem változtatja. A vízmennyiség viszonylag elég gyors és állandó cserélődése szintén különleges életfeltételeket teremt. A forrásmedencékben a napsugárzás hatása a vizek teljes átlátszósága miatt nyilván másképpen érvényesül, mint a többé-kevésbé zavaros tó- vagy folyóvizekben. Az ismertetendő vizsgálatok ezeknek a kérdéseknek megoldásához szeretnének néhány adattal hozzájárulni. 1. ábra. A források helyszínrajza (Horusitzky H. után vázlatosan ) Abb. 1. Schematischer Lageplan der Quellen (Nach Horusitzky, H.) Fig. 1 Location of the springs (schematical drawing after H. Horusitzky) Tatán két nagy forráscsoport van (1. ábra). Hidrogeológiájukkal Horusitzky foglalkozott [3]. Az egyik a volt Angol-park, most Néppark ill. Edzőtábor területén levő három forrásmedence. Ezek közül kettő a negyvenes évek végétől nem, vagy csak időszakosan működik. A másik, ettől légvonalban 2,5 km-re, a város határában a Fényes forráscsoport, négy forrásmedencével. Mindegyik forráscsoportban a forrásmedencék 20—40 m átmérőjűek, 1—3 m mélyek. A fenéken több kisebb-nagyobb forrástölcsér van. Helyük nem állandó, a medencében évek folyamán vándorolnak, megszüntethetik működésüket, újak kelet* A Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályának 1959. nov. 20-án tartott ülésén elhangzott előadás. kezhetnek. A harmincas évek óta több tölcsér tünt el, a legnagyobbak működési intenzitása is csökkent. (A jelenséget 1933 óta kísértem figyelemmel, a rendszeres vizsgálatokat 1941-ben kezdtem.) Akkor a legnagyobb tölcsérek vize, a 2—3 méteres vízoszlopon keresztül, a vízszint fölé 10—15 cm-re buzgott föl. Ma ez a jelenség egyik forrásban sem figyelhető meg, csak az időnként nagyobb gázbuboréksorozat felbuggyanása jellemző a nagyobb tölcsérekre. Az 1957 november 7-én végzett mérések szerint [2] az Angol-parki Nagy forrás vízhozama 21 400 l/perc, a Fényes forráscsoporté pedig 50 600 l/perc (2. ábra). A csökkent vízhozam ellenére is ezek hazánk legbővebbvizű langyos forrásai. A vizhozam megőrzése érdekében nagyon kívánatos lenne a források rendszeres tisztítása, hiszen a vízkérdés minden tekintetben országos gond, különösen olyan iparvidéken, mint a tatabányai. 2. ábra. A Fényes-forrás vizének Maucha-féle diagramja. 1943. VI. 11. Abb. 2. es Diagramm des Wassers der Fényes-Quelle vom 11. VI. 1943 nach Maucha Fig. 2. Maucha-diagram of water in the Fényes spring llih June 1943. Az Angol-park forrásainak vizsgálatát 1941 augusztusától egy éven át havonta végeztem [4], Ennek főbb eredményei a következők: A vizek hőmérsékletingadozása csekély, a hetenként végzett mérések szerint átlag 1,5 C°. Ez a hőingadozás a vízhozam változásait követi. Ezeket az eredményeket az 1947—48-ban naponta végzett mérések újra igazolták (1. táblázat, 3. ábra). A vízben oldott oxigénmennyiség feltűnően kevés (2. táblázat). Az oldott alkotórészek mennyisége Than 1886-ban végzett elemzése óta nem változott [6] és a vizsgálati év folyamán is csekély ingadozást mutatott. A változás elsősorban a kalcium és magnézium tartalomban észlelhető, előidézője a vízhozam változása és a vízi növényzet asszimilációs tevékenysége. A pH határértékei 7,0—7,5, tehát a neutrális vizek határértékeit sohasem lépi túl. A források állatvilága fajokban aránylag gazdag. 56 állatfaj jelenlétét sikerült kimutatni. Az egyes fajok egyénszáma más természetes vizekével összehasonlítva kicsiny. Legjellemzőbb és