Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

5. szám - Palik P.: A barlangok algavilágáról

4] 8 Hidrológiai Közlöny 1960. 5. sz. Palik P.: A barlangok algavilágáról A fény nélküli asszimiláció kérdése, amint azt láttuk, nincs még véglegesen eldöntve. Ha eredményt akarunk elérni, még számos kutatónak kell ilyen irányú vizsgálatokat folytatni. Schwimmer [18], aki már régebben végez hasonló megfigyeléseket, megállapította, hogy e téren tulajdonképpen még teljes sötétségben tapogatódzunk. Valószínűnek látszik, hogy az eddig ismert teóriákat teljesen át kell dolgoznunk. A barlangokból ismertetett algafajokkal kapcsolatban egy másik kérdés is felmerülhet. Hogyan kerültek a jelsorolt fajok lelőhelyükre ? Feltevésünk szerint nagyrészük még a barlang keletkezésekor került oda. Ezt a feltevést több tény is igazolni látszik. Pl. a Mánfai- „Kőlyuk" barlangból származó falkaparékokban, amint azt már említettük, 13 algafajt találtunk. A kaparékok a barlang végénél, a bejárattól kb. 200 m távolságban levő, teljesen elzárt üreg faláról származtak. Az üreget a barlangi tóba kb. 2 m mélyre hatoló szifon zárja el a barlang többi részétől. Magyari 0., mint említettük, csak úgy jutott az említett üregbe, hogy a víz alá bukva, átúszott a szifonon. A vizsgálatok céljára az üreg hátsó faláról kapart anyagot. Szóbeli közlése szerint, gyűjtése közben alaposan áttanulmányozta az egész üreget, főleg annak falát, de semmiféle állatot nem talált ott, sőt állati nyomra sem sikerült akadnia. Ebből következik, hogy a falon élő algákat állatok nem juttathatják ide. Légáramlás sem sodorhatta be azokat, mert az üreget, az említett szifon a barlang többi részétől teljesen elzárja. Felmerülhet az a gondolat, hogy esetleg a beszivárgó vízzel kerültek az algák a barlang falára. A barlang végszakasza felett, ahol említett üreg van, azonban kb. 30 m vastagságú szikla és talajrétegek feküsznek. Az utóbbi rétegek pedig, a beszivárgó vízzel esetleg bekerülő algákat minden bizonnyal már tökéletesen kiszűrik. IRODALOM 1. Claus Gy. : Algae and their mode of life in the Baradla cave at Aggtelek. Acta Botaniccu Acad. Scient. Hung. T. II. Fasc. 1—2. p. 1—27. 1965. Budapest 2. Claus Gy. : Data on the Taxonomy of the Genus Gomontiella. Revue Algologique. 1900. Paris. 3. Claus Gy. : Cóncerning the Algal Flóra of the Peace Cave at Aggtelek in Hungary. Reprinted from IX International Bot. Congress, Proceedings, Vols. II, II A. p. 75. 1959. Montreal. 4. Dudich E. : Biologie der Aggteleker Tropfsteinhöhle Baradla in Ungarn. pp. 1—246. 1932. Wien. 5. Dudich E. : Das Höhlenbiologische Laboratórium der Eötvös Loránd Universitát, Ann. Univ. Scient. Budapestinensis de Rol. Eötvös nom. Sect. Biol. T. 3. 1960. Budapest. 6. Fehér D. : Talajbiológia. (Soil Biology.) pp. 1—1264. 1954. Budapest. 7. Gaffron, H. : Hydrogenaze in Algae. Plánt. Pbysiol. 3.1. (Suppl.) XIX. p. 29. 8. Gebhardt: Az Ababgeti-barlang élővilága. 1934. Budapest. 9. Jakucs L. : Az Aggteleki Cseppkőbarlang, pp. 1—-120. 1952. Budapest. 10. Jakucs L. : A Békebarlang felfedezése. 1953. Budapest. 11. Kessler E.: Reduction of Nitrite with Molecular Hydrogen in Algae containing Hydrogenaze. Arch. Bioch. Biophys. 62. (1.) p. 241—242. 12. Lefévre M. : De l'influence des matiéres organiques sur la nature et l'abondance du planeton. Ann. de la Station centr. d'Hydrobiologie^Appliquée. T. 7. p. 251—267. 1958. Paris.. 13. Kol. E. : Algologiai vizsgálatok a Sátorhegység jegesbarlangjában. Algological investigations in the ice-cave of the Sátor-mountain. Bot. Közi. XLVII. K. 1—2. p. 43—51. 1957. Budapest. 14. Magdeburg P. : Organogene Kalkkonkretionen in Höhlen. Sitzungber. d. Nat. Ges. 59. p. 1—26. 1929—1932. Leipzig. 15. Morton F. : Iíöhlenpflanzen. SpeleologischeMonogr. Herausgeg. von Kyrle. Bd. 5. p. 1—16. 1925. Wien. 16. Palik P. : Beitráge zur Kenntnis d. litophyten Algenvegetation des Bükk-Gebirges. Index Horti. Bot. Univ. Budapestinensis. Bd. 3. p. 143—150. 1938. Budapest. 17. Palik P. : Á new blue-green alga from the cave Baradla near Aggtelek. Ann. Univ. Scient. Budapestinensis de Rol. Eötvös nom. Sect. Biol. T. 3. 1960. Budapest. 18. Schwimmer M., Schwimmer D.: The role of algae and planktons. . pp 1—86. 1955. New-York, London. 19. Suba É. : Die Algen der Pálvölgyer Ilöhle in Ungarn. Verh. Zool.-Bot. Gesellsch. Wien. Bd. 97. p. 97—110. 1957. Wien. Über die Algeimelt der üölilen Dr. P. Palik, Die Forschung der Algenwelt in den Höhlen ist im Vergleich zu den übrigen Sparten der Speleologie ziemlich zurückpeblieben. Bis zu dem Jahre 1953 befasste sich in Ungarn niemand mit den in dunklen Höhlen heimischen Algen. Ihre svstematische Forschung habén wir mit den Forschern Claus, Gy. und Suba, E. im Juli 1953 in der Baradla-Höhle begonnen. Die Baradla-Höhle befindet sich in Nordungarn im Karstgebiet von Gömör-Torna. Sie ist eine durchgehende Hölile. Die Lángé ihrer bekannten Gánge betrágt 22 km. Zwei unterirdische Báche durchfliessen die Höhle. Der pH Wert ihrer Wasser betrágt 7,4, ihre Temperatur 10° C. Die Luft hat eine relatíve Feuchtigkeit von 84—100% bei einer Temperatur von ebenfalls 10°C. Die Baradla-Höhle ist — aberesehen von dej náchsten Náhe des Einpanpes — vollkommen dunkel. Eine stárkere Radioaktivitát konnte in ihr nicht nachgewiesen werden. Die Sedimente habén eine gerinpe Gamma Aktivitát, Béta Strahlen konnten nicht gemessen werden. Das untersuchte Algenmaterial wurde von den Felsen, von den Tropsfteinen, von den „Kerzen", von den Wánden der Höhle, sowie von deren Decke, von den sogenannten „Russflecken" abgeschabt. Überdies wurden solche aus den Báchen, aus den wassergefüllten Vorráumen und sogar aus dem „Aquarium" entnommen. Das einpesarorrelte Material wurde in mit schwarzem Papier umhüllten sterilen Glaskasetten transportiert. In seinem Bericht záhlt Claus, Gy. 69 Algenarten, Variationen und Formen auf, von denen 44 Arten, Variationen und Formen zu den Cyanophyta, 1 Art Euglenophyta, 12 Arten und Varianten Chrysophyta und 12 Arten Chlorophyta waren. Im Jahre 1953 sammelten wir auch in der Höhle zu Abaliget. Diese liegt in Südungarn, im Komitat Baranya. Der Hauptgang der Höhle ist 466,8 m lang, von dem zwei (40 bzw. 60 m lange) Nebenláufe abzweigen. Sie wird ebenfalls durch einen Bach durchflossen. Die mittlere Lufttemperatur betrágt 12,6°C, ihre relatíve Feuchtigkeit 94%. In der Höhle herrscht vollkommene Dunkelheit. (Die Algen wurden in jeder untersuchten Höhle in der bei der Baradla-Höhle beschriebenen Weise eingesammelt.) Hier wurden 93 Arten gefunden, von denen 58 Arten Cyanophyta (von den Arten Oscillatoria und Symploca kamen an den Wánden stellenweise ausgedehnte Kolonien vor), 2 Arten Euglenophyta, 17 Arten Chrysophyta, 1 Art Pyrrophyta, 14 Arten Chlorophyta, 1 Art Rhodophyta (Chantransis-Kolonien von 2—3 dm Durchmesser) waren. Im Jahre 1954 untersuchten wir die Algenflora der Béke-Höhle. Letztere befindet sich neben der