Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

5. szám - Juhász J.: A Balaton-felvidék vízbeszerzési lehetőségei

40(3 Hidrológiai Közlöny 1960. 5. sz. Juhász J.: A Balaton felvidék vízbeszerzési lehetőségei torkolata, vagy pedig a Balatonudvari melletti Hüvös-völgyben, az ún. Dongó horpasza látszik alkalmasnak. A karsztvíz mindkét helyen kb. 108—110 m A. f.-i szinten várható. Ugyanott a térszín kb. 130 (Szakadékvölgy), illetve 140 A. f.-i (Dongó) magasságú (5. ábra). A Balaton partja felé közeledve a terepmagasság csökken, ennélfogva a nagyjából azonos szintű karsztvizet kisebb mélységből lehetne kitermelni. Ugyanakkor azonban a víz biológiai és bakteriológiai szennyezetlenségét nehéz lenne megőrizni, amellett a vízbeszerzés biztonsága is csökkenne. Hasonlóan kedvező lehetőség kínálkozik aknamélyítésre Akaiitól északkeletre, mintegy 800 m távolságbban a műút mellett, ahol az alsó triász mészköveket és dolomitot csapolhatnánk meg. A terep itt 120 m A. f.-i magasságú, a karsztvíz pedig 108—110 m A. f.-i szinten várható. Ság pusztától északkeletre, a 120 m A. f.-i rétegvonal mentén kb. 1 km hosszú szakaszon bárhol rátalálhatunk a karsztvízre, de különösen alkalmasnak látszik a megcsapolásra a műút 116 m A. f.-i magassági pontja melletti áteresz horhosa, az úttól feljebb kb. 450—500 m távolságban, ahol a karsztvíz a 118 m A. f.-i térszín alatt kb. 8 m mélységben helyezkedik el. Itt minden valószínűség szerint törést harántolhatriánk, ami valószíműleg jelentős vízmennyiség felszínrehozatalát tenné lehetővé. Kelet felé haladva az alsó és középső triász karsztos területének további előnyös megcsapolási helye Zánkától északnyugatra, a márgás mészkövek és a víztartó karsztok határán várható. A karsztvíz itt majdnem a kb. 150 m A. f.-i magasságban fekvő térszínig emelkedik. A Zánka melletti völgy formája — amelynek északnyugati végén több forrás fakad — tektonikus eredetre utal. Próbafúrások alapján megfelelően telepített sekély aknákkal, esetleg szívárgóhálózattal tehát nagyobbmennyiségű vizet remélhetünk. A fentiekben javasolt karsztaknákból termelhető — becsült — vízmennyiség értékeket a 4. táblázat foglalja össze. 4. láblázat Az AszófS—zánkai területen létesítendő karszlaknák becsült hozama Tabelle 4. Oeschátzte Ergiebigkeiten der geplanten Karstseháchte im Gebiet von Aszófő-Zánka Table 4. Estimated yield of cross galleries proposed in the Aszófő-Zánka territory Az akna helye Várható vízmennyiség [l/P) Megjegyzés Zánka melletti völgy .... 1500—2000 Akaii mellett, a műút közelében 1000—1500 A mikrotektonika előzetesen feltárandó Ság pusztától keletre, kb. 1,2 km távolságban levő horpadás 1000—1500 A horpadás irányában horpadás feltételezhető tektonikai vonal mentén kb. 10—15 m hoszszú tárót kell létesíteni Örvényes mellett Szakadékvölgy torkolata 1600—2000 Összesen 5100—7000 Minthogy az aknákat a Balaton felé áramló víz útjában célszerű állítani, feltehető, hogy az évente összesen 3,7—4,8 millió m

3-nek megfelelő vízmennyiség elvonása nem csökkenti észrevehetően az alapkészletet. A megadott mennyiségű víz kitermelése a karsztvíz szintje alá 15—18 m-rel lehatoló aknából előreláthatólag 5—8 m-es depresszióval válik lehetővé. Kedvezőtlen körülmények között — amennyiben a feltárt törés mentén kisebb v dolomit karsztosodása, kisebb mérvű lenne — kisebb táró kihajtása mindegyik aknánál szükségessé válhat. A források foglalása ezen a területen nem javasolható, mert hozamuk — a Köbölkúttól eltekintve — csekély, a Köbölkutat pedig a szennyezés veszélye fenyegeti. 3. Balatonfüred—felsőörsi fődolomit vonulat A karszt vonulat a Balatonnal kb. párhuzamosan húzódik Balatonfüred és Felsőörs É-i szélén. Délen a meszes és dolomitos márgák határolják. Ezek duzzasztják meg a Balaton felé tartó karsztvizet, melynek feleslege így a márgás vonulat mentén bukik át. Balatonfüredtől ÉK-i irányban a fődolomit és az alsó triász mészkövek hirtelen megszakadnak és erősen összetört végükkel meszes márgák mintegy 4 km széles fennsíkjához támaszkodnak. ÉNy-ra alig 500 m széles vonulatban folytatódnak, majd az alsó triász mészkövek rétegsora egy újabb márgás gerinc után Tótvázsony felé kerül. Ezt a keskeny folyosót joggal tekinthetjük a terület délnyugati határának, annál is inkább, mert a közvetlen mellette húzódó Farkókői völgy természetes erózióbázist képez. A völgyben igen sok szivárgás észlelhető, azonban több km hosszban elhúzódva, koncentrált kilépés nélkül. Az itt beszivárgó víz mennyiségét nem mértük. Az északnyugati határt ismét meszes márgák alkotják. Ezeknek vonulata a lösztakaró miatt alig kivehető. A rögcsoport le nem takart felülete 26,4 km

2. A csapadék évi átlaga a forrásmérések időszakában kb. 610 mm volt. A mérési eredmények szerint a víztartó kőzetekből évente átlag 3,68 millió m

3 víz folyik ki. A karsztvonulat morfológiai és földtani viszonyaiból következtetve, bizonyosra vehető, hogy gyakorlatilag minden vízfelesleg a forrásokon át távozik. Ezért a nagyobb források alapján az átlagos beszivárgás a területen 22,9 %-ra becsülhető. A geológiai adottságok — különösen a terület északkeleti végén, a Malomvölgyi források környékén — a természetes források hozamánál nagyobb vízmennyiségnek mesterséges feltárás útján történő igénybevételére nem kedvezőekEzek a források ugyanis a márgák határán megduzzadt fenékforrások, amelyek töréssel preformált völgyekben, repedések mentén jutnak a felszínre. Délnyugat felé haladva azonban a megcsapolás lehetősége egyre inkább növekszik. A Nosztori, Koloska, és Kéki völgyekben már nagyobq