Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

5. szám - Juhász J.: A Balaton-felvidék vízbeszerzési lehetőségei

Juhász J.: A Balatonfelvidék vízbeszerzési lehetőségei Hidrológiai Közlöny 1960. 5. sz. 4.QQ 2. Az Aszófő—zánkai alsó és középső triász terület A perm homokkő folytatásaként a Balatonparttól északnyugatra egészen Kővágóörs magasságáig kb. 3 km széles sávon alsó triász mészkövek és dolomitok települtek. Legnagyobb részük alsó kampili lemezes mészkő és dolomit, valamint megyehegyi dolomit. Ezek közül a dolomit van túlsúlyban. A rétegek csapása párhuzamos a Balaton északi partjával. Dőlésirányuk az általános dőléssel megegyezően északnyugati. A terület karsztos kőzeteinek felszíni elterjedése kb. 40 km

2. Az alsó és középső triász mészkövek és dolomitok átlagos beszivárgási tényezője — dr. Kessler Hubert szerint — 37%. A terület 620 mm átlagos évi csapadékából a kőzetek tehát évente mintegy 8 millió m

3 vizet vesznek fel. A terület jelentősebb forrásai Aszófőnél, Köveskálnál és Balatonfürednél fakadnak. A VITUKI mérésekből meghatározható közepesforráshozamokat a 3. táblázat tartalmazza. 3. táblázat Az Aszófii—zánkai terület forrásainak hozam-adatai Tabelte 3. Ergiebigkeiten der Quellen im Gebiet AszófőZánka • Table 3. Yields of the springs in the Aszófő-Zánka territory Vízhozam Község Forrás [l/Pl millió m'/év Aszófő Köbölkút 300 0,16 Csengőhegy déli f. 100 0,05 Vekeny p. jobb. 0. f. 100 0.05 Pogány pincei f. ... 70 0,04 Szőlősi forrás 40 0.02 Balatonudvari Délnyugati forrás . . 60 0,03 Örvényes Szilvás kúttól nvugatra levő f 15 0,01 Zánka Várkút 200 0,10 Fűzkút 162 0,08 Bodi forrás 80 0,04 Tamáskút 30 0,02 Köveskál Községi forrás 18 0.01 Toldi kút 70 0,04 összesen .... 0,65 Az előzőek szerint a beszivárgó vízmennyiségnek több mint 80%-a nem a forrásokon keresztül távozik, hanem a fiatalabb üledékek és a Balaton felé szivárog el. A vízbeszerzés tehát ezen a területen vagy a források foglalása, vagy kiszivárgó vizek felfogása útján történhetik. A földtani és morfológiai adottságok alapján megállapítható, hogy Balatonfüred fürdő és a Séd patak között meszes márgák, majd perm homokkövek állják útját a víznek. Ezen a vidéken csak néhány apróbb forrást találtunk. Ezek közül említésre méltó a 108 mA. f.-i szinten fakadó balatonfüredi Ferenc gyógyforrás, továbbá a Balatonfüredtől DNy-ra lévő savanyúvíz források. Az utóbbiak 167 mA. f.-i magasságban jutnak a felszínre. A 12—13 C°-ú Ferenc forrás hozama 18—22 l/perc, a többi savanyúvíz forrásé 5—8 l/perc. Mindezek a források a perm homokkőből fakadnak ugyan és bár vízgyűjtőjüket — vizsgálataink szerint — inkább a felettük lévő alsó triász vonulatban kell keresni, vízhozamuk jelentéktelen és így a 7 millió m

3 évi elszivárgásnak nem vezet nyomára. A Séd pataktól délnyugatra a tihanyi félsziget nyakában, kb. 2 km

2 kiterjedésű, mély, vizenyős területet találhatunk. Szomszédságában van a környék legnagyobb hozamú forrása Köbölkút (300 l/p). A területre a Balaton vizén kívül az északnyugaton lévő alsó triász mészkőből és dolomitból is jelentős vízmennyiség szivárog át. A tihanyi félszigettől Akaiiig, a Balaton partjáig lenyúló karszthegységet legfeljebb csak homokos, tőzeges, holocén takaró borítja. Az itt található források (Aszófőtől délre a Szőlősi forrás, majd Örvényesnél a Templom forrás, a Szilváskút és az ettől délnyugatra lévő forrás a balatonudvari délnyugati forrás, a műútmenti forrás) sorozata azt mutatja, hogy a Balaton közelében a megyehegyi dolomitból nagymennyiségű karsztvíz kerül felszínre. Ezen a szakaszon a víz a törések mentén a tóban is feltör. A beszivárgás és a forráshozamok közötti viszonylag igen nagy különbségeknek tehát az a vízmennyiség kell, hogy magyarázatát adja, amely közvetlenül jut a Balatonba. Ez azt mutatja, hogy a felszínre lépő forrásoknál jelentősen nagyobb vízmennyiség jut a Balatonba, illetve a Balaton alatt a déli part pannóniai rétegeibe. A Balaton felé törekvő nagymennyiségű karsztvizet elsősorban a törések mentén lehet felfogni. Erre a célra az örvényesi Szakadékvölgy JELMAGYARÁZAT: £t' Kamtakno 5. ábra. A javasolt karsztaknák helye Abb. 5. Lage der vorgesehlagenen Karstschachte Fig. 5. Location of proposed cross galleries