Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

5. szám - Urbancsek J.: Az alföldi artézi kutak fajlagos vízhozama és abból levonható vízföldtani és ősföldrajzi következtetések

Urbancsek J.: Az alföldi artézi kutak fajlagos vízhozama Hidrológiai Közlöny 1960. 5. sz. 425 medrek felkutatására. Az ártézi kutak fajlagos vízhozamadata, valamint a kitermelt víz vegyvizsgálata mellett célszerű lenne a felderített mederszakaszok homokanyagát ásványtanilag is megvizsgálni, hogy ezzel a módszerrel is azonosítani lehessen az üledékek származási és lerakodási helyét. Minthogy az Alföld fiatalkorú üledékei folyóvízi hordalékok, ezért az eltemetett folyómedrek felkutatásával a gyakorlati vízfeltárás is eredményesebbé tehető. Az alföldi vízkutatás pedig abban az esetben lesz a leggazdaságosabb, ha egy új ártézi kút fúrása alkalmával a fúrás helyét és annak mélységét — az eddigi adatok tudományos feldolgozásával —úgy meg lehet adni, hogy a kút mint műszaki létesítmény rendeltetési céljának legjobban megfeleljen és fajlagos vízhozama minél nagyobb legyen. IRODALOM 1. Bélteky L. : Vízszerzés kis mélységű kutakból. Hidrológiai Közlöny. 1954. 11—12. 2. Bélteky L. : A kis mélységből való víznyerés gazdaságossága és eredményei. Hidrológiai Közlöny. 1954. 1—2. 3. Bélteky L. : Beszámoló az 1949—1953-ban készített mélyfúrású kutak adatainak hidrogeológiai tájegységek szerint való feldolgozásáról. Hidrológiai Közlöny. 1954. 7—8. 4. Bulla B. : A Kiskunság kialakulása és felszíni formái. Földrajzi Könyv- és Térképtár Értesítője. 1951. okt.—dec. > 5. Erdélyi M.: A Duna-völgy nagyalföldi szakaszának, víztároló üledéke. Hidrológiai Közlöny. 1955. 5. (i. Miháltz I. : Erosionszyklen — Anháufungszyklen. Instituti mineralegiei et petrographici universitatis szegediensis. Tomus VIII. Szeged. 1955. 7. Pécsi M. : A magyarországi Duna-teraszok párhuzamosítása a Bécs környéki és vaskapui teraszokkal. Földrajzi Közlemények. V. (LXXXI) kötet. 3. 8. Sümeghy J. : A Tiszántúl. Magyar Tájak Földtani Leírása. Bp. 1944. 9. Sümeghy J. : A Tisza-szabályozás földtani vonatkozásai. M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése. 1945—47. II. kötet. 10. Sümeghy J. : Adatok az Alföld földtani felépítéséhez. Magyar Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése. 1947. IX. kötet. 11. Sztankóczy I. : Mintakutak kivitelezésének feltételei. Hidrológiai Közlöny. 1954. 11—12. 12. Urbancsek J. : Az alföldi rétegvizek vasassága és keménysége. Hidrológiai Közlöny. 1959. 5. rH^POrEOJlOrMMECKHE BblBOÍIbl no y^EJlbHblM flEBHTAM APTE3HAHCKMX KOJlOflUEB HA HM3MEHHOCTH H. ypöaHieK APTE3NAHCKIIE KOJIOAUH, npoöypeHHbie Ha Teppi-tTopHH HH3MeHH0CTH B öojibLuen MacTH pacnojioraioTcn Ha jieBaHTeíicKiix 11 njiencTouenHbix, T. e. na aJunoBiiajibHBLX OTJIOKCHHHX H BOfly nOJiyMaiOT H3 3THX CJIOeB. B HHTepecax y,noBJieTBopeHHfl noBbimeHHoií noTpeÖHoera B BOIXC Hy>KHO CTpeMHTbCfl K nOJiyMCHHIO MaKCllMaJIbHOrO /ÍESHTA H3 Ka>Kfloro Kojio,nua. 3roro MOWHO flocnmb TOJIBKO B TOM cjiyMae, ecjin H3BecTHbi MecTa CTapopeMbH, TaK, KaK H3 Kpynno3epHiicTbix OTJIOKCHHHX STIIX cTapopeMHH M0WH0 IIOJiyMHTb HaHÖOJIbUJHe KOJlHMeCTBa BOflbl. 3HaHHe yflenbHbix «e6HTOB apTe3HaHCKHx KOJioflueB cjiy>KHT fljiH pa3biCKaHHH pyceji CTapopeHiiií. IIOA y^ejibHHM fleGiiTOM nOApa3yMbiBaeTCH KOJiimecTBO bo^m, npwxoflíimeecfl Ha 1 M aenpeccnn B (p) M. 3ia BejiHMHHa, XOTfl H He OflHHaKOBa C BOflOnpOHHUaeMOCTblO nopi-iCTbix cjioeB, BceTa-Kii nojiyMHM no Heíí cKopocTb noTOKa njiacTOBOH BOflbl. TaK, KaK B ajUHOBHajIbHblX OTJlOmeHHHX cKopocTb noToi<a BO/ibi jiBJifleTCíi HatiöojibmeH B CTapopeMbax, 3HaHHe y/;ejibHbix ACGHTOB apTC3iiaHCKHx KOJIOAi;eB flaeT B03M0>KH0CTb pa3bICKaHHH CHCTeM CTapbIX peK. C TOMKH 3pCHH5I npaKTHteCKOÍÍ pa3BeflKH BOflbl, yflejlbHbie fleöHTbi apTe3iiaHCKHx KOJTOAUCB Ha HH3MCHHOCTH H3o6pa>KeHbi Ha Tpex K-apiax. 3TH aaHHbie noKa3biBaIOTCH Ha cpue. 7 OT 0 «o 50 M, Ha @ua. 2 OT 50 ao 100 M B BHfle NHTHHCTOH KapTbi, a Ha cjiuz. 3 OT 100 «o 500 M B BHfle flnarpaMMbi 3Be3fla. C yneTOM aeÖHTOB apTe3HanCKHX KOJIOÍMEB nocTpoeHa PEHHAN cc-Tb (<pue. 4), HH3MeHHOCTH nepBoro njieücTOneHa. 3HaHHe HanpaBJiemiH npocTHpaHHH pyceji cTapbix peK jisjuieTCíi He TOJibKO HayMHbiM pe3yjibTáT0M, HO HMEET H Sojibinoro SKOHOMIInecKoro 3HAMEHHH B npaKTimecKOH PA3BEAKH BOÁM, n0T0My, MTO BejmmiHa aeÖHTa apTe3iiaHCK0r0 KOJiOflua 33BHCHT OT TOrO, MTO C03flaH ^AHHBLH KOJlOfleU Ha COOTBeTCTByiomeM MecTe H c AOCT3TOMHOH rjiyöimoH HJIH HeT. üydrogeologische Schliisse aus der spezifischen Ergiebigkeit der artcsischcn Brunnen in der ungarischen Tiefebene J., Urbancsek Die auf dem Gebiet der grossen ungarischen Tiefebene abgeteuften artesischen Brunnen zapfen in hohem Prozentsatz die Schichtenwásser der Flussablagerungen aus der Levante und dem Pleistozönan. Um den stets ansteigenden Wasserbedarf befriedigen zu können, muss man bestebt sein, aus jedwedem Bohrbrunnen die grösstmögliche Wasscrmenge zu gewinnen. Dies ist nur möglich, wenn die versehütteten altén Flussbette bekannt sind, da aus den groben Sedimenten, mit denen diese aufgefüllt sind, die grösstmögliche Wassermenge gewonnen werden kann. Zur Erfassung der altén Flussbette eignet sich die Kenntnis der spezifischen Ergiebigkeit von artesischen Brunnen. Unter spezifischer Ergiebigkeit ist die auf I m Spiegelabsenkung entfallende Wassermenge in 1/Min/m zu verstehen. Obwohl dieser Wert nicht mit der Durchlássigkeit der poroson Schicliten identisch ist, gibt er dennoch die Strömungsgeschwindigkeit des Schichtenwassers. Da in den Flussablagerungen das Wasser in den zugeschütteten altén Flussbetten die grösste Strömungsgeschwindigkeit aufweist, gibt die Kenntnis der spezifischen Ergiebigkeit von artesischen Brunnen eine Möglichkeit zur Erforschung der altén Flusssysteme. Mit Rücksicht auf die praktische Erschliessung von Wasser, sind in drei Karten die spezifischen Ergiebigkeiten der artesischen Brunnen in der grossen ungarischen Tiefebene eingetragén. In Abb. 1. werden diese Kenngrössen von 0—50 m, in Abb. 2 von 50— 100 m in Gestalt einer Fláchenkarte, in Abb. 3 hingegen für Tiefen von 100—500 min Gestalt von Sterndiagrammen angegeben. Unter Berücksiclitigung der spezifischen Ergiebigkeit der artesischen Brunnen wurde das Flussnetz der ungarischen Tiefebene zur Zeit des oberen Pleistozöns rekonstruiert (Abb. 4). Die Erkennung des Verlaufs der Flussurtáler stellt nicht nur ein wissensehaftliches Forschungsergebnis dar, sondern sie ist auch von grosser wirtschaftlicher Bedeutung für die praktische Wassererscliliessung, da die Ergiebigkeit eines neuen artesischen Brunnens davon abhángig ist, ob er an einer geeigneten Stelle errichtet und bis zu einer hinreichenden Tiefe abgeteuft wurde.