Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

5. szám - Juhász J.: A Balaton-felvidék vízbeszerzési lehetőségei

3C)3 Hidrológiai Közlöny 1960. 5. sz. A Balatonfelvidék vízbeszerzési lehetőségei JUHÁSZ JÓZSEF, a műszaki tudományok kandidátusa Földmérő és Talajvizsgáló Iroda, Budapest A terület vízföldtani felépítése A vizsgált terület felszíni vízföldtani adatairól az 1. ábra nyújt áttekintést. A térképen a felszínen található kőzetek — az Állami Földtani Intézet 1 : 25 000 méretarányú szelvénylapjai, valamint saját vizsgálataink alapján — víztartó, illetve vízzáró jellegük szerint kerültek csoportosításra és összevonásra egy-egy koron belül. A terület természetes erózióbázisa a Balaton. A terület nagyjából öt részterületre bontható, amelyeket márgák, illetve pados elválású meszes, dolomitos márgák választanak el egymástól. Az első részterület a perm homokkő vidéke, amely Balatonalmádi—Alsóörs—Felsőörs között terül el. A homokkőben összegyűlő vizet a legmélyebben fekvő megcsapolásnál — Alsóörsnél — három nagy forrás, továbbá a több helyen észlelhető szivárgás hozza felszínre. A második részterület az előbbitől délnyugatra Balatonfüred és a tapolcai medence között található. Felépítésében alsó és középső triász dolomitok, valamint — kisebb mértékben — mészkövek vesznek részt. Ezek a képződmények a Balaton partjával, illetve a Balaton tengelye mentén haladó töréssel kb. párhuzamos csapásirányúak. A harmadik részterület a Balatonfüred—felsőörsi fődolomit vonulat, amely a Balatonnal kb. párhuzamos csapással Balatonszöllősig húzódik. A fődolomithoz északon középső triász mészkövek csatlakoznak nagy kiterjedésben, majd ismét fődolomit vonulat következik. A kétféle kőzet határát, valamint az apróbb töréseket a lösz majdnem mindenütt eltakarja. A negyedik részterület a Ferenc-forrás vízgyűjtő területe. Itt a fődolomit vonulata tulajdonképpen egészen a Séd völgyéig, illetve a Herendszentgáli medencéig felnyúlik. Az ötödik részterület Pécsely—Vászoly környéke, ahol a márgás rétegek közé — fődolomit maggal — mészkő rög ékelődött. Északnyugaton ez a rög az aránylag keskeny márgás rétegeken keresztül, ha nem is nagymértékben, de minden valószínűség szerint a harmadik vízgyűjtő északkeletre elnyúló részével közlekedik. A felsorolt öt területet a vízbeszerzés szempontjából külön-külön vizsgáljuk. 1. A vörösberényi perm homokkőterület A 12 km

2 kiterjedésű terület Balatonalmáditól Balatonfüredig húzódik. A ráeső csapadék részben források alakjában jut felszínre, részben pedig a balatonmelletti tőzegekbe szivárog el. Nagyobb források ezen a vidéken a Cserelak alatti, továbbá az alsóörsi két forrás : a Felső (Vályús) és az Alsó (Mosó) forrás. A három forrás földalatti vízgyűjtőjét^ egy ÉÉNy—DDK-i agyagpala vonulat határolja. Északon a perm homokkőre alsó triász dolomitok telepedtek, majd a vízgyűjtőt a felső kampili márgának és mészköves márgáknak csaknem 1 km széles vonulata zárja el. Nyugaton ugyanezek a márgák képezik hoszszabb szakaszon a vízföldtani határt, délen pedig a Balaton felé törekvő víz 1,2 km széles fillit vonulatot talál útjában. Ezen a természetes duzzasztógáton át bukkan elő a Mosó és a Vályús forrás az alsóörsi völgyben, míg a Cserelak alatti forrás törés mentén fakad. A három forrás átlagos vízhozama 765 l/p, vagyis 0,402 millió m

3/év. A terület átlagos csapadéka a balatonalmádi és a balatonarácsi állomás adatai szerint 630 mm. A források 5,07 km

2 kiterjedésű vízgyűjtőjére évente tehát 3,2 millió m

3 csapadék víz jut, vagyis a beszívárgási százalék 12,6. Ez az érték elfogadhatónak látszik. Ha ezt a perm homokkő teljes területére 12 km

2-re vonatkozóan érvényesnek tekintjük, úgy a beszivárgó vízmennyiség évi átlaga 0,95 millió m

3-re adódik. Eszerint évente 0,548 millió víz nem a forrásokon át távozik a perm homokkőből, hanem valószínűleg Alsóörs és Balatonalmádi között a felszín alatt szivárogva táplálja a Balatont. Minthogy pedig a tóba való beszivárgás nem koncentráltan történik, ezért ezen a területen vízbeszerzésre kizárólag a források jöhetnek számításba. További mesterséges feltárás nem javasolható. A vízbeszerzésre alkalmasnak látszó három nagyobb forrást a következőkben részletesebben is megvizsgáljuk. a) Cserelak alatti forrás Cserelak különálló kis domb a perm homokkőből álló alsóörsi völgy felső végén. A forrás a domb déli oldalán, pados elválású permi vörös homokkőből, 180 m A. f.-i magasságban, részint koncentráltan jelenik meg, részint pedig a homokkő fölötti törmeléken keresztül kb. 40x50 m területen észlelhető apróbb szivárgások útján kerül a felszínre (2. ábra). A forráscsoportot patakká való egyesülése után — 1952 óta — a VITUKI méri. Az eddigi mérések szerint a vízhozam fontosabb értékei a következők (1. táblázat). 1. táblázat Cserelak alatti forrás hidrológiai adatai Tabelle 1. Hydrologisehe Kenngrössen der Quelle unterhalb Cserelak Table 1. Hydrological data of the spring at Cserelak Adatok megnevezése A mérés időpontja Vízhozam Vízhőmérséklet Megjegyzés A mérés időpontja [l/p] [C°] Legnagyobb vízhozam Legkisebb vízhozam Saját mérés, vizhoz. 1956. III. 20. 1954. XI. 10. 1954. XII. 20. 600 78 170 11,0 Léghőmérséjilet + 4 C° Hőmérséklet Az összes mérés számtani közepe 1952. VII. 15. 125 9,7