Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

5. szám - Urbancsek J.: Az alföldi artézi kutak fajlagos vízhozama és abból levonható vízföldtani és ősföldrajzi következtetések

Urbancsek J.: Az alföldi artézi kutak fajlagos vízhozama Hidrológiai Közlöny 1960. 5. sz. 423 Ezekből az adatokból messzemenő ősföldrajzi, vagy vízföldtani következtetések egyelőre nem vonhatók le és csupán csak arra használhatók, hogy a meglévő fúrások szűk környékére adjanak támpontot valamely új ártézi kút telepítéséhez. Gyakorlati jelentőségük azonban mégis nagy, mert útmutatásul szolgálnak a levantei és mélyebb pleisztocén rétegek vízföldtani kutatásához, mely azért is fontos, mert az Alföld területén egyes helyeken a kis mélységből kitermelt víz nagy vastartalmánál fogva ivási, de főképp háztartási célra gyakran alkalmatlan. Azok a nagyobb süllyedések, amelyek az Alföld területének egyes részét nagy mélységre lezökkentették, a felső pleisztocén elejéig lezajlottak. A felső pleisztocénban az egyes részmedencék még tovább süllyedtek, azonban ezeken a területeken sem haladja meg a süllyedés nagysága a 100 m mélységet terepszinttől számítva. A különböző területek felső pleisztocénben történt süllyedésének mértéke és ennek megfelelően az egy korszakban lerakódott porózus üledékeknek terepszinttől való mélysége ma még ismeretlen, mivel az Alföld pleisztocén üledékeinek részletes földtani szintezése — adatok hiányában — nem végezhető el. Valamely ősi folyómeder futásirányát pedig csakis úgy lehetne pontosan követni, hogyha ismernénk az egykor csaknem szintesen lerakódott mederkitöltő durva üledék egyes szakaszainak különböző korszakban bekövetkezett süllyedését. Mivel azonban ezeket a lezökkenéseket pontosan még nem ismerjük, ezért meg kell elégednünk azzal, hogy csak egy mélységi távolságon belül kutassuk fel azokat a iterületeket, amelyeket kevesebb vagy hosszabb ideig uralt valamely folyó. Ennek a felkutatására igen jó módszernek találtuk az ártézi kutak fajagos vízhozam adatait, amelyeknek segítségével nemcsak az ősi folyómedrek nyomozhatok, hanem jó útbaigazításul szolgálnak valamely terület mélységi vizeinek gazdaságos kitermelésére is. Hogyha figyelembe vesszük az 50—100 m mélységi közben lerakódott porózus üledékekre telepített ártézi kutak fajlagos vízhozamát, határozottan elkülöníthetők olyan területek, amelyeken az ősi folyók medrei kanyarogtak és elhatárolhatók olyan részek, amelyek csak árterek voltak. Ismeretesek olyan kiterjedt vidékek is, ahol folyóvizektől nem járt tavi üledékek halmozódtak fel. Ezek az üledékek a süllyedékterületeken a Riss—Würm interglaciálisban és az azt követő felső pleisztocénben lerakódott képződmények. A magasan maradt pannontáblák vidékén azonban a fenti mélységi közben középső pleisztocén üledékekkel is számolni kell. így a vizsgálat tárgyát képező 50—100 m mélységi közben lerakódott porózus üledékek elsősorban a Riss—Würm interglaciálisban és a Würm glaciálisban élő folyók medrének futás-irányát jelölik ki. Bulla [4] és Pécsi [7] teraszmorfológiai vizsgálatai szerint a Duna a Riss—Würm interglaciálisban került a mai völgyébe, tehát a geográfusok vizsgálata is azt igazolja, hogy a legfiatalabb 100 m' vastag üledékek az Alföld süllyedékterületein a felső pleisztocén korszakban rakódtak le. Az utolsó 4. ábra. Az Alföld felső-pleisztocénkori folyórendszere 0ue. 4. CucmeMa peic oepxneeo nAeűcmoifena Ha Hu3MeHHocmu cyujecmeynufue peKU, petcu eepxneeo nneücmoiieHa Abb. 4. Flusssystem.der ungarischen Tiefebene im oberen Pleistozön derzeitige Flüsse, Flüsse im oberen Pleistozön interglaciálisban bekövetkezett süllyedés után Kalocsánál, fúrási rétegsorral jól igazolhatóan 80 m vastag üledék halmozódott fel, így az Alföld más területén is számolni lehet hasonló, vagy ennél nagyobb mértékű süllyedéssel. A fentiek figyelembevételével az ártézi kutak fajlagos vízhozama alapján elkészítettük az Alföld területén a felső pleisztocénben uralkodó folyók ősföldrajzi térképét (4. ábra). Mivel a folyók erózióbázisa mindig a legmélyebbre süllyedt terület, ezért az alföldi folyók futásirányát is azok a részmedence süllyedések határozták meg, amelyek az Alföld különböző területén más és más időkben végbementek. A levantei és pleisztocén korszakban az Alföldön négy süllyedékterület keletkezett, amelyek egymáshoz viszonyítva különböző mértékben zökkentek le : a dunai tektonikus árok, a Zagyva, a Sajó és a Körösök süllyedékterülete. Ezek közül a Körösök vidéke kivételével a többi három terület a felső pleisztocénig teljesen feltöltődött. Üledékgyűjtő szerepüket a Körös süllyedékterülete vette át, amely további lassú süllyedésével maga-felé térítette a Duna kivételével az összes többi alföldi folyót. A középső levantei korszaktól a felső pleisztocénig a Duna Budapesttől kiindulva DK-i irányban a Kiskunság területén több ágra szakadozva építette ki széles törmelékkúpját. A törmelékkúpon szerteágazó nagyobb dunamedrek lefutása határozottan ÉNy—DK-i irányú, követve a nagy szerkezeti árok esésvonalát. Az itt lerakódott sok durvaszemű hordalékot megcsapoló fúrt kutak fajlagos vízhozama nagy, különösen a kavics és durvahomokkal feltöltött egykori mederszakaszokat feltáró ártézi kutaknál észlelhető igen jó vízutánpótlódási lehetőség, mert a törmelék-